Meghaladók

A minap megjelent dolgozat azt fejtegeti, hogy a „liberalizmus védnökségével korlátozni kell a demokráciát”. Értsd: ha a nép nem az eddigi mainstream globalista elitnek megfelelő kormányokat választ, s ez kezd tendenciává érni, valamit tenni kell. Csizmadia – hősét, Sorost idézve – ezt úgy fogalmazza meg, hogy a racionalizmus korát felváltja a „gyarlóság” kora. Ha emellé odatesszük azt a fejleményt, hogy önálló külpolitikai manőverei okán az év emberének választotta Sorost a Financial Times, vagy rápillantunk a Bajnai Gordon által bemutatott New Pact for Europe című bevándorláspárti javaslatcsomagra, kirajzolódik előttünk a magyar kormány által képviselt európai állásponttal szemben álló erő.

A két „tábor” közötti különbség nem csupán az elvek, például a multikultihoz vagy a migrációhoz való viszony, hanem a legitimáció szempontjából is megragadható. Ami maga a lényeg. Kirajzolódik ugyanis a képviseleti demokrácia „meghaladását” célzó próbálkozás. A nyílt társadalmat preferáló, a nemzetállami formák és a keresztény értékek visszaszorításán dolgozó „liberális védnökök” nagy része soha nem mérette meg magát választáson, mégis komoly, a sorsdöntőnek ígérkező EP-választás közeledtével egyre erősödő befolyást igyekszik gyakorolni a közvéleményre, illetve a demokratikus választásokon mandátumot szerzett, szuverenitáspárti vezetőkre. Nyilván a velük egy követ fújó politikai pártokkal közösen.

Ahogy arra Orbán Viktor miniszterelnök is utalt, a magyar kormány az európai, illetve a hazai médiaviszonyok miatt folyamatosan ellenszélben kénytelen állni a sarat. Úgy, hogy az általa képviselt értékrendet tavaly már harmadszor erősítették meg kétharmados felhatalmazással a magyar választók.

Ebbe a küzdelembe csatlakozott bele decemberben új eszközökkel a szintén legitimációs gondokkal küzdő, többszörösen leszerepelt magyar ellenzék is. A sípolós–szelfizős–erőszakos akciókat mintha csak egy Soros-féle NGO kisokosából szedték volna elő. A kormánypártisággal aligha vádolható Azonnali.hu oldalon Feró Dalma így fordította le mindezt: a „végletekig züllött ellenzék bebizonyította, hogy nem több, mint olcsó in­fluen­szerek gyülekezete, és még csak nem is érdekli őket, hogy a külföldről eltanult módszereik Magyarországon a többséget elidegenítik”. Ezt látjuk. Az elidegenítéssel egyébként nincs gondunk, minél többen fordulnak el ettől az ellenzéktől, az országnak annál jobb lesz.

De az „elszeretett” módszereket azért a védjegygazdák is használgatják még. Jellemző ízelítőt adott ebből a hét végén a november óta „bázisdemokratikusan szervezkedő” Hallgatói Szakszervezet az Educatio szakkiállításon. A tucatnyi fiatal válogatott trágárságokat is segítségül híva „szembesítette a valódi problémákkal” Horváth Zita helyettes államtitkárt. Ezek: a Soros-egyetem állítólagos elüldözése, az állami genderképzés megszüntetése és mint végső szakpolitikai érv, a Miniszterelnökség menzája.

A molinózós provokátorok persze, ahogy azt a számtalan hasonló, kifejezetten médiakompatibilis akciónál már megszokhattuk, az adott, ez esetben a teljes magyar hallgatói közösség nevében léptek fel. Afféle kéretlen képviselők ők, akik aztán a megfelelő tévéstúdiókban részletesen is kifejthetik a nyílt társadalom kánonjába illeszthető téziseiket. Ez tehát a furcsa kampány, amely a következő hónapokban egyre inkább velünk lesz. Egy biztos: mi maradnánk a képviseleti demokráciánál.