Vélemény és vita
Megértő baloldal
A választási kampány egyik legbájosabb története méltatlanul kevés figyelmet kapott a médiában.
Az történt, hogy egy napsütötte reggelen a haza és a haladás üdvéért dolgozó Együtt-PM zord közleményben vonta meg a bizalmat Erzsébetváros egyik közös baloldali képviselőjelöltjétől, bizonyos Devosa Gábortól. Azt kürtölték világgá, hogy a szocialista jelölt „múltja súlyos korrupciós vádakkal terhelt”, és egy ilyen jelöltet az Együtt-PM „nem tud és nem is kíván támogatni”.
Az áristom azonban tiszavirág-életűnek bizonyult, alig telt el néhány óra, és a kockás füzetek őshazájában, a Jókai utcai MSZP-székházban máris fogalmazták a jelöltet rehabilitáló közleményt, amelyben a párt tudatta, Devosa személyesen tájékoztatta az Együtt-PM vezetőit arról az évek óta tartó lejárató hadjáratról, amelynek részeként alaptalan vádak jelentek meg vele kapcsolatban. Az ügyészség ugyanis – informálta a szövetségeseket Devosa jelölt – már megvizsgálta a fideszes médiabirodalom rágalmait, és bűncselekmény hiányában még nyomozást sem indított ellene. Így aztán elindulhat a választáson.
A gaz „fideszes médiabirodalom” egyébként mi voltunk még 2009-ben, amikor Az alpolgármester strómanja címet viselő cikkünkben beszámoltunk Devosa Gábor különös lakásszerzéséről.
A történet röviden: a Rumbach Sebestyén utcában elhalálozott egy bérlő, akinek a lakását bizonyos Virág Józsefnek utalta ki az önkormányzat. Virág úr – aki egyébként Csepel festői kertvárosában élt – három hónappal később a magasságos gazdasági bizottság javaslatára, a létező legnagyobb kedvezménnyel az ingatlan forgalmi értékének tizenöt százalékáért megvásárolta a világörökségi lakást, majd mindjárt adta is a sógorának. Ő pedig újabb három hónappal később nagyjából nyolcszoros áron továbbpasszolta azt egy külföldi állampolgárnak.
A sógort – aki rövid idő alatt nagyjából tizenötmilliót kaszált a „bóton” – véletlenül Devosa Gábornak hívták, s Devosa akkortájt Erzsébetvárosban éppen az alpolgármesteri székben ült. A nyilvánvalóan korrupciótól csöpögő ügyben cikkünk után valóban indult nyomozás, amelyet az ügyészség elévülés miatt megszüntetett – ezzel dicsekedett oly büszkén a megértő Együtt-PM-es bajtársaknak a szocialisták jelöltje, aki a kilencvenes években még a Baloldali Ifjúsági Társulás elnökségében is helyet kapott, abban a szervezetben, amelynek élharcosa volt például Hunvald György vagy éppen Fürst György, a terézvárosi ingatlanpanamák elsőrendű vádlottja.
A lakás kiutalásában pedig olyan jeles baloldali gondolkodók segítettek neki, mint a gazdasági bizottság akkori elnöke, a szeretőjének és annak testvérének is lakást „osztogató”, pillanatnyilag nyolc és fél éves börtönbüntetését töltő liberális Gál György, vagy a bizottság külsős tagja, Cz. Csaba, aki Gál őrizetbe vételének hírére a Karibi-szigetekig szaladt, egy olyan mesés országba, ahol a kiadatási egyezményt nemhogy hírből sem ismerik, hanem a lakosság kilencven százaléka elolvasni sem tudná a betűvetésben lévő jártasság apró hiányosságai okán.
De hogy valami mélyebb tanulságot is levonjunk így az MSZP-s alom huszonötödik születésnapja kapcsán, a nagy megértés a pártban abból is fakadhat, hogy a rendszerváltás hajnalán a szocialisták egy privatizációnak hazudott hadműveletben trükkök százaival vittek mindent, amit csak értek, gyárat, várat, üdülőt (főként szakszervezetit), Csillebércet, Ezermestert, mi szem-szájnak ingere, Arany Jánossal szólva, „Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tereh”.
Hát éppen Devosának ne járt volna a juss, ugye?