Sinkovics Ferencă

Vélemény és vita

Megerőszakolva

Nincs demokrácia Magyarországon – hangoztatják ismét az ellenzékben, mint a legutóbb is, egy balliberális konferencián.

Elsősorban Juhász Péter, az Együtt alelnöke hozakodott elő ezzel a tétellel, bár jó kérdés, hogy ő vagy mondjuk Konrád György, mit nevez demokráciának. Nyilván azt, ha simán kapható lenne a patikákban a marihuána, sőt, egy fillérbe sem kerülne, mert a társadalombiztosítás kifizetné…

Komolyra fordítva a szót, természetesen akkor soha sincs demokrácia ebben az országban, ha jobboldali, vagy mondjuk úgy, polgári pártok alakítanak kormányt. Nem olyan vicces dolog ez, mint gondolnánk, a demokrácia fogalmát ugyanis mára veszélyes politikai kóddá torzította a liberális világ, népeket, nemzeteket és e népek hagyományait gyűri maga alá erőszakosan a demokrácia „terjesztésére” hivatkozva. És persze ráteszi kezét a nemzetek anyagi forrásaira, de ha kell, a földjeire és vizeire is. A valóságban természetesen mindenki azt mond, amit akar, úgy és ott tüntet, ahol kedve tartja, úgy vádaskodik és provokál a balliberális médiában, ahogy tetszik neki. A csendes és konszolidált többség hovatovább éppen azt kérdezi, hogy már mindent szabad ebben az országban? Persze vannak tabuk, de azok nem olyan természetűek, amelyeket pont a balliberális oldal szokott piszkálgatni, sőt, nem kevés esetben pont az ő szorgalmazásukra állítja fel e tabukat a kormány.

A tanácskozáson kiderült, hogy a demokrácia hiányát, illetve annak helyreállítását egyik fő programpontjának tekinti a balliberlis oldal abban a politikai rohamban, amellyel minél előbb szeretné leváltani Orbán Viktort. A baj csak az, hogy egy sokfelől szorongatott, pocskondiázott és megalázott népet, a liberális mesék „Józsi bácsiját és Mari nénijét” nem nagyon érdekli a demokrácia, legalábbis azon a szinten, azon a hőfokon és abban a kiforgatott formában nem, ahogy azt a balliberális oldal szeretné. Megválasztotta a képviselőit, felszólalt a lakossági fórumon, egyébként pedig neki most a tavaszi szántás a legfontosabb, mert egy „demokráciában” is enni kell valamit. Igazából nem is érti, mit akarnak a balliberális politikusok, de a Juhász Péterek, Tóbiás Józsefek és Szabó Tímeák nagy-nagy nyomulásából rá fog jönni, hogy mit is értenek ezek az emberek a demokrácia annyit szajkózott fogalma alatt. Ők olyan szabadságot akarnak, amelyben, ha fölényesen meg is nyerték a választásokat a polgári pártok, előzékenyen megosztják a hatalmat ellenfeleikkel, vagyis a balliberális erőkkel. Megosztják, vagy egyenesen átadják.

Csakhogy ezt nem demokráciának, hanem a népakarat megerőszakolásának hívják. És ha ezt nem is tudják ilyen tételszerűen a Józsi bácsik és a Mari nénik, de már érzik. Ez a legfontosabb.