Dippold Pál

Vélemény és vita

Megérdemeljük?

Minden mást jelent, mint ami, a természet törvényeinek szétzilálása után itt van bennünk és mellettünk az emberi együttélés alapvető szabályainak legyilkolása.

Moszkvából jött tegnap a hír: az Oktyabrszkoje polje metróállomást lezárták, miután egy nő véres gyerekfejjel a kezében azt kezdte kiabálni, hogy „Allah Akbar” (Isten a legnagyobb). Korábban egy közeli lakásban tűz ütött ki. Eloltása után 3-4 év körüli gyerek fej nélküli holttestét találták meg. A gyermeket különös kegyetlenséggel ölték meg. Például levágták a fejét. Az isten legnagyobbságáról ordító nőt letartóztatták. Kiderült, hogy harminckilenc éves, közép-ázsiai és az áldozat dadája. A feltehetően zavarodott gyilkos szörnyű tettének okait majd nyilván kikutatják. A halott kisgyerek szüleit pszichológusok kezelik, ha kell. Vagy a szülők elmennek a templomba, ha oroszok, nyilván a görögkeletibe, és megkérdezik Istentől, miért vette el tőlük azt, aki nekik az életben a legdrágább volt. Az is lehet, hogy magukat vádolván felelőtlen dadaválasztásukért öngyilkossági gondolatok örvényében vergődnek, aztán vagy véget vetnek életüknek, vagy a borzalmas csapásba belerokkanva pergetik tovább napjaikat.

A hír keletről jött. Érkezhetett volna bárhonnan, a világ megbolondult. Minden mást jelent, mint ami, a természet törvényeinek szétzilálása után itt van bennünk és mellettünk az emberi együttélés alapvető szabályainak legyilkolása. 

Egy magyar fiatalember, a barátom gyereke, átírta a Tízparancsolat negyedik pontját: Atyádat és anyádat tiszteld! – ha megérdemlik. Mármint ha a szülők elfogadják az ő önállóságát, függetlenségét, és mindenben egyetértenek vele, na, akkor lesznek méltók az ő tiszteletére. Ha kap, ad. Ilyen a világ, mondta, nem mindenféle hülye kőtábla szabályozza, hanem az érdek. A pénz. Adjatok, kaptok. A barátom gyerekének apja és anyja dermedten hallgatta a haszonelvű új világ vezényszavait, fejükben mintha valami nagy, viharos szél zúgott volna. Felneveltük a gyerekeinket. Amink volt, mindenünket nekik adtuk. Évtizedeinket, ételünket, házunkat, könyveinket, történeteinket, az összes szeretetünket. Úgy hittük, helyesen tettük. Most meg kiderül, hiábavaló volt az életünk? Hogy amit családot összetartó szeretetnek hittünk, az ennek a fiúnak nem ér semmit? Ő majd akkor ad, ha kap. Így ért össze a Kelet meg a Nyugat. A moszkvai gyerekfejes szörnyeteg a jövőt, a magyar fiatalember a múltat, szülei lelkét gyilkolta le. Mostanában így írják át a Koránt és a Bibliát. Megérdemeljük?