Vélemény és vita

Megállj, fogyasztás!

Valóban túl messzire mentünk azért, hogy az emberi faj mesterséges létezését biztonságban, kényelemben (luxusban) és anyagi értelemben „fejlődő” állapotban tudjuk.

„Nem kellett volna olyan messzire kimennem a tengerre, tudod – mondta. – Neked is jobb lett volna, nekem is. Bocsáss meg, nagy hal” – így kesereg az öreg halász Hemingway klasszikus kisregényében, miközben a legyőzött, kifogott és a csónak oldalához kötözött gigantikus állat testét a cápák felzabálják. Végül, habár az öreg halász legyőzi a természetet és a halat is, mégsem marad semmije sem.

Valóban túl messzire mentünk azért, hogy az emberi faj mesterséges létezését biztonságban, kényelemben (luxusban) és anyagi értelemben „fejlődő” állapotban tudjuk. A mérhetetlen fogyasztás közben átléptük a Seneca által annyiszor hangoztatott „szükség” határait, és jócskán eltévedtünk az „akarom” birodalmában. S mindeközben elfeledkeztünk az emberi lét másik feléről. A természethez kapcsolódó mivoltunkról. Illetve minden minőségi érték nélkül, csupán a mennyiségi szempontok szerinti anyagi szabadságra és a birtoklásra értelmeztük a „fejlődés” fogalmát.

Az idén is, mint ahogy 2000 óta minden évben, ismét előbbre került „a globális túlfogyasztás napja” a kalendáriumban. Minden eddiginél korábban, a természeti világalap számításai szerint augusztus 19-én érkeztünk el arra pontra, amikortól már a Föld lakossága túlfogyasztja a bolygó erőforrásait. Azaz nyolc és fél hónap alatt használtuk fel (el) azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson. Az emberi fogyasztás tehát augusztus 19. után minden másodperccel több lesz, mint amit a Föld még képes lenne újratermelni.

De mi lesz így a fenntartható fejlődéssel?
Persze, ilyenkor sorra érkeznek a „zöldprédikátorok”, és hirdetik a megújuló energiaforrásokat, az ökopolitikát és az ilyen-olyan „zöld” intézményeket szerte a „nyugati világban”. De van itt egy „aprócska” tévedés! Egy „hiba”, amely minden jó szándékot tisztelve, megakadályozza a pozitív változást. Ugyanis a környezetvédelemnek ma már nem csupán a természetről, hanem az emberiségről kellene szólnia. Amikor teszünk a környezet károsítása ellen, akkor nemcsak a pici fókák fitos orrát kell látnunk, hanem dédunokáink gyermeki mosolya is eszünkbe kell jusson. Mert most már az emberiség léte a tét.Másrészről pedig nagyon fontos lenne az egyén és minden közösség fogyasztói céljait az aranyközép felé terelni. Illetve a Konrad Lorenz által a civilizált emberiség egyik halálos bűneként emlegetett gazdasági-társadalmi versenyfutást megállítani. Ugyanis ahogy Lorenz is írja: „Igen rövidlátó a kapitalista uralkodó osztály, ha továbbra is folytatja a fogyasztók megjutalmazását életszínvonaluk növelésével, miközben arra idomítja őket, hogy továbbra is folytassák a vérnyomásnövelő, idegőrlő versenyfutást társaikkal.”

Tehát nem csupán a megújuló energiára kellene több figyelmet, szellemi és anyagi energiát fordítanunk (hisz ez már önmagában is ellentmondás), hanem fokozatosan áttérni a versenyalapú, neoliberális elvek alapján megkomponált gazdaságról valamilyen más típusú értékeket felvonultató együttélési formára. Globálisan kell felismernünk, hogy a mindent átható neoliberális alapvetés, azaz a „verseny és haszon mindenek felett” elv öngyilkos küzdelem csupán önmagunk ellen. Szükségünk van az egyénen túl mutató értékekre, amelyek forrása az Isten, a természet vagy a közösség lehetne. De semmiképpen sem eredhetnének a liberális demokrácia lakójától, az egoista egyén autonómiájából.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom