Vélemény és vita
Megakadt a Vona-lemez
Álláspont. A mindig hőbörgő jogvédői körök szokatlanul csendben fogadták a papíron kormányváltásra készülődő párt programpontját
Szóval úgy állunk, hogy miközben Gulyás Márton és felbőszült köre mélységesen fel van háborodva a jelenlegi – nem mellesleg a nyolcvanas években született, mulasztásos alkotmánysértést jelentő rendszert leváltó – választási szabályozás miatt, a Jobbik ötlete, legalábbis egyelőre, nem vált ki belőlük különösebb érzelmet. Sőt, amennyiben a „hallgatás beleegyezés” elvét nézzük, még elfogadhatónak is tartják azt.
Történt ugyanis, hogy Dúró Dóra képviselő asszony éppen pártja egyik szakbizottságával értekezett, majd erről nem átallott a Facebook-on is beszámolni. Itt „rejtette el” azt az árulkodó félmondatot, mely egyébként Vona Gáborék évekkel ezelőtt rögzített programjában is szerepel, nevezetesen a választójog megvonását az alacsony végzettségűektől és tanulatlanoktól. Vagyis, történelmi időket idézve, úgynevezett cenzushoz kötnék a szavazóurnákhoz járulás jogát, ami egyedülálló lenne Európában, hovatovább az unióból való kizárásunk folyamatát is elindítaná, amennyiben oda jutnának a jobbikosok, hogy bevezessék.
De ne szaladjunk ennyire előre! Arról van szó ugyanis, hogy a közigazgatási bíráskodás kapcsán ismét demokráciaféltő üzemmódba kapcsoló balos pártok mellé éppen – és ismét – besoroló, egykor radikálisnak nevezett párt ebben a kérdésben elfelejtette lecserélni a lemezt. Ha úgy tetszik, kísért a múlt. Ez a programpont ugyanis, túl azon, hogy 2017-ben Európában védhetetlen, azt a Jobbikot idézi, amelyik még Horthy Miklós-szobrot avatott egy belvárosi református templomnál, vagy éppen zord egyenruhába öltöztetett fazonokat masíroztatott enyhén szólva is feszült vidéki kistelepülések utcáin.
A mostani húzás azt a jobbikos magyarázkodást erősíti, hogy a tartalom nem változott, csupán a forma. Persze amikor egy párt sokadszorra is azokkal beadványozik közösen a kormány egyes lépései ellenében, akik korábban kvázi az ősellenség kategóriájába tartoztak számára – konkrétan akár Gyurcsány Ferenccel és a baloldallal is –, továbbá egy olyan milliárdos támogatását fogadja el, akit évekig szapult, nos, akkor az egyszeri választópolgár sem tud másra gondolni, mint hogy itt bizony gyökeres fordulat történt. Erre egyébként rá is erősítenek, hiszen eltűntek a már említett gárdisták, nincs szó cigánybűnözésről és hasonló, szókimondó témákról. Vona már nem fordul lelkesen az arab világ felé, nem használ kétértelmű kifejezéseket a zsidósággal kapcsolatban, sőt, Hanuka-üdvözletet küldözget. Új témák, új barátok, új szövetségesek.
Ebből a szempontból nyilván kínos, amikor kiderül, hogy ez a vedlési folyamat egyes pontokon nem megy, kvázi megakad az „új lemez”, és éppen a metamorfózis jegyében eltávolított Novák Előd felesége gondoskodik – szándékosan vagy véletlenül – arról, hogy erre némi reflektorfény jusson a politikai uborkaszezon kellős közepén. Pedig egyértelmű, hogy miután a nyugdíjasokat a bátor pártelnöknek sikerült magára haragítania, nem nevezhető elemi politikai érdeknek, hogy egy újabb társadalmi réteggel megtegye ugyanezt a Jobbik.
Visszatérve a botrányos felvetés fogadtatására: a mindig hőbörgő jogvédői körök szokatlanul csendben fogadták a papíron kormányváltásra készülődő párt programpontját. Pedig a demokrácia féltése alapvető feladatuk ugyebár, a balliberális véleményformálókkal kórusban nem szoktak attól sem visszariadni, hogy ideológiai ágyúval lőjenek verébre. Most mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy csupán a kormánypártok emelték fel a hangjukat nyilvánosan a bódult ötlet ellenében.
Bizony, ezek már az új idők új dalai. Vagy mégsem?
Történt ugyanis, hogy Dúró Dóra képviselő asszony éppen pártja egyik szakbizottságával értekezett, majd erről nem átallott a Facebook-on is beszámolni. Itt „rejtette el” azt az árulkodó félmondatot, mely egyébként Vona Gáborék évekkel ezelőtt rögzített programjában is szerepel, nevezetesen a választójog megvonását az alacsony végzettségűektől és tanulatlanoktól. Vagyis, történelmi időket idézve, úgynevezett cenzushoz kötnék a szavazóurnákhoz járulás jogát, ami egyedülálló lenne Európában, hovatovább az unióból való kizárásunk folyamatát is elindítaná, amennyiben oda jutnának a jobbikosok, hogy bevezessék.
De ne szaladjunk ennyire előre! Arról van szó ugyanis, hogy a közigazgatási bíráskodás kapcsán ismét demokráciaféltő üzemmódba kapcsoló balos pártok mellé éppen – és ismét – besoroló, egykor radikálisnak nevezett párt ebben a kérdésben elfelejtette lecserélni a lemezt. Ha úgy tetszik, kísért a múlt. Ez a programpont ugyanis, túl azon, hogy 2017-ben Európában védhetetlen, azt a Jobbikot idézi, amelyik még Horthy Miklós-szobrot avatott egy belvárosi református templomnál, vagy éppen zord egyenruhába öltöztetett fazonokat masíroztatott enyhén szólva is feszült vidéki kistelepülések utcáin.
A mostani húzás azt a jobbikos magyarázkodást erősíti, hogy a tartalom nem változott, csupán a forma. Persze amikor egy párt sokadszorra is azokkal beadványozik közösen a kormány egyes lépései ellenében, akik korábban kvázi az ősellenség kategóriájába tartoztak számára – konkrétan akár Gyurcsány Ferenccel és a baloldallal is –, továbbá egy olyan milliárdos támogatását fogadja el, akit évekig szapult, nos, akkor az egyszeri választópolgár sem tud másra gondolni, mint hogy itt bizony gyökeres fordulat történt. Erre egyébként rá is erősítenek, hiszen eltűntek a már említett gárdisták, nincs szó cigánybűnözésről és hasonló, szókimondó témákról. Vona már nem fordul lelkesen az arab világ felé, nem használ kétértelmű kifejezéseket a zsidósággal kapcsolatban, sőt, Hanuka-üdvözletet küldözget. Új témák, új barátok, új szövetségesek.
Ebből a szempontból nyilván kínos, amikor kiderül, hogy ez a vedlési folyamat egyes pontokon nem megy, kvázi megakad az „új lemez”, és éppen a metamorfózis jegyében eltávolított Novák Előd felesége gondoskodik – szándékosan vagy véletlenül – arról, hogy erre némi reflektorfény jusson a politikai uborkaszezon kellős közepén. Pedig egyértelmű, hogy miután a nyugdíjasokat a bátor pártelnöknek sikerült magára haragítania, nem nevezhető elemi politikai érdeknek, hogy egy újabb társadalmi réteggel megtegye ugyanezt a Jobbik.
Visszatérve a botrányos felvetés fogadtatására: a mindig hőbörgő jogvédői körök szokatlanul csendben fogadták a papíron kormányváltásra készülődő párt programpontját. Pedig a demokrácia féltése alapvető feladatuk ugyebár, a balliberális véleményformálókkal kórusban nem szoktak attól sem visszariadni, hogy ideológiai ágyúval lőjenek verébre. Most mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy csupán a kormánypártok emelték fel a hangjukat nyilvánosan a bódult ötlet ellenében.
Bizony, ezek már az új idők új dalai. Vagy mégsem?