Vélemény és vita
Matrjoskák
Az orosz népművészet évszázadokra visszatekintő figyelemre méltó alkotása a matrjoska baba
A turisták kedvencévé vált, talán nincs is olyan utazó, aki Oroszországban járt és ne ismerné. Van benne valami, ami egyszerűségében sokszor változó festési motívumokkal gondolatébresztővé teszi. A nagyobb figura elnyeli a kisebbet, ezzel a benn foglaltak jelentéktelenné válásának folyamata juthat eszünkbe. A világ legnagyobb matrjoskájából már hetvennégy hasonmás is előbújhat. A bábukészítők nincsenek híján a humornak se, amit visszaigazol a Vlagyimir Putyin orosz elnököt formázó babák keresettsége. A bábok szétszedésekor a sok, egyre kisebb, a végén a maga lábán megállni nem képes, jelentéktelen, semmire sem jó utánzatokkal találkozunk.
Ezekről a figurákról óhatatlanul a mai magyarországi ellenzék képe jelenik meg az ember előtt. Ha a bolsevik, kommunista, posztkommunista történelmi múltat felidézzük, eljuthattunk egy Gyurcsány képére festett matrjoska figuráig, hiszen a szovjet birodalom egymást követő vezetőinek fontossági elszürkülése a világ szemében látható példával járt. Lenin, Sztálin, Hruscsov és utódaik a Szovjetunió felbomlásáig egymást követve egyre többet vesztettek jelentőségükből. A hasonlóságok felébresztik az 1989 óta eltelt posztkommunista, majd szociálliberálissá átvedlett baloldali vezetők matrjoskásodását. Az orosz és a magyar lélek lényeges különbségeket takar ugyan, mégis a gyurcsányi jelenség hasonlóságokat mutat arra nézve, hogy egy önmagát nagyvezérnek beállító figura miként foglalhatja magában és takarhatja el követőit.
Jött a tanítvány Bajnai Gordon. Majd csatlakozott az egymást követő MSZP-s pártvezetők sora, és személyükkel piciny kis matrjoska bábukkal ajándékozták meg a kiábránduló baloldaliakat. Mesterházy Attila, Tóbiás József, Molnár Gyula úgy tűnik, mind elfértek a virtuális sorozatban, akárcsak Gyurcsány Ferenc táskahordozója, Szigetvári Viktor a kézen fogott Juhász Péter sípművésszel.
A helyzet az, hogy a felsorolt játékbábukat már nem lehet sem a hazai, sem a külföldi érdeklődőkre rásózni, valószínűleg kiselejteződnek a Ki nevet a végén? társasjáték icinyke-picinyke kiütött figuráiként.
A nagy „bennfoglaló”, aki elindította az osztódást, mostanra már túlzónak tartja az újonnan megjelenő kispártok szaporodását. Bő köténye alól felvillantotta pénzkészletét, amivel bevásárolna az ellenzéki pártpiaci áruból, hogy saját boszorkánykonyhájában főzőcskézhessen. Nem csoda, hogy aggódik a gyurcsányi matrjoska, hiszen a momocskák, kétfarkúak és hasonlók, szerteszét guruló figurák. Ők önállóan szeretnének megjelenni a politikai játéktáblán. Matrjoskánk pedig azt vallja, hogy a pénz beszél, a kiskutyák meg ugatnak. Tudja azt is, hogy szorult helyzetében az asztalról lehulló morzsákért is érdemes lehajolni. Igen, a hatalom megszerzésének vágya mindent felülír. Ezt igazolják az ellenzéki pártok, bár a budapesti olimpia megrendezése kapcsán konszenzust kötöttek a fővárossal és a kormánnyal, mégis ezt követően politikai érdekeiket előtérbe állítva árulásra adták fejüket. Ez a köpönyegforgatás nem egyszerűen a magyar nemzet nagy többsége elleni merénylet. Ellentétes Kelet-Közép-Európa népeinek érdekével is, hiszen a Budapestre látogató turisták a szomszédos országok turizmusát és gazdaságát is fellendíthették volna. De az áruló baloldal nem képes elviselni, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely képes népének egységes akarata mellett, a volt keleti blokk tagjaként, az olimpia megrendezésére, azaz kiemelkedő alkotásra.
Egy álommal szegényebbek lettünk. Gyermekeink számára közvetlen közelről nem tudjuk bemutatni azokat a példaképeket, akik küzdelmükért elnyerhették a megérdemelt dicsőséget. Nemzetünk sokasága azonban hiszi, hogy érdemes a Teremtőt és a teremtést szolgálni. Tudja, hogy feladata, hogy építsen, és ne romboljon. A valóság helyes értelmezéséhez az ifjúság számára nem elégségesek a virtuális élmények. Más az olimpiai eseményeket személyesen látogatni és megint más azokat például az interneten követni. Ne hagyjuk, hogy Valóság nevű nagybátyánk tőlünk elutazzon, ezért az általam megírtak az értőknek felszólító levélnek is tekinthetők.