Vélemény és vita

Matrica-Magyarszka

A történelem jeges szele hozott már ide tatárt, törököt, labancot, muszkát, metsző leheletétől sorvadtak a virágok, és virultak a gazok

A túlélés egyik módozata az volt, ha az ember sziklává keményítette magát a szélvészben, a zöm pedig meghajolt az orkán előtt, várva annak végét, hogy újra felegyenesedhessen. S végül voltak olyanok, akikre ráizzadt az öngyűlölet kabátja a sok hajbókolásban, és most, a derengő nap melegében főnek önnön frusztrációjuk levében.

Nincsenek már megszállók, akiket a pincében rejtegetett asszonyokhoz vagy a padlássöprés elől eldugott terményhez vezethetnének. A posztmodern időkben már az erőszak sem a régi, nyers, bakancstalpas, inkább csak afféle verbális, szimbolikus, mikro – így számukra sem marad más, mint a mikrohazaárulás.
A célkeresztbe ezúttal a Nagy-Magyarország-matricák kerültek. Cseh Gábor Berlinben élő magyar férfi közösségi adakozásból szeretne az autókra ragasztható Kis-Magyarország-matricákat gyártani, forgalmazni és/vagy osztogatni. Ugyanis szerinte „kínos ennyi nagymagyar matricát látni az autókon, még kínosabb nem látni normális matricát evvel szemben”. Az ötletgazda projektjéhez egy animációs rövidfilmet is készített, amelyben gúnyosan ecseteli: „A magyar autósok látszólag mindig elvétik országuk formáját. Sokuknak van matricája, de a forma nem a mai Magyarországé, hanem a XV. századi Magyar és Horvát–Szlavón Királyságé.” Szerinte ez azért is van, mert a boltokban nem kapható „megfelelő” matrica, ami ellen az adakozó úgy tehet, hogy megveszi egy kívánt ország matricáját, a pluszbevételből pedig Cseh úr legyárt egy adag Kis-Magyarország-matricát, amit szétoszt, illetve elad.

Mindez eddig a pontig Cseh úr magánvéleménye lenne, a merjünk kicsik lenni ezredik, innovatívnak hazudott verziója, amit „különleges projektként” felkapott a 444, majd szlovák sajtó fősodorja is. Csakhogy az ismeretterjesztő szándékú kisvideóban egyből sikerül egy jókorát tévedni, mert igenis kapható egy rakat benzinkúton Kis-Magyarország-matrica, másrészt egy jókorát csúsztatni – a matricákon a magyar korona országainak 1867–1918 közötti kontúrjai láthatók, amelyek a hódoltságok és hódítások idejétől eltekintve nagyjából nyolcszáz évig hasonlóan néztek ki, tehát a sugalmazás, miszerint ez egy félezer évvel ezelőtti, pillanatnyi állapot volt a XV. században, minimum hamis. Harmadrészt arra sem fogadnék nagyobb összegben, hogy Cseh úr a saját autójára ragasztott szemléltetésképpen egy ilyen matricát, hogy levideózhassa. Így az elrettentő példaként a reklámfilmecskéjében szerepeltetett autó gazdája – hacsak nem adott rá engedélyt – joggal perelheti személyiségi jogai sérülése miatt Csehéket, ugyanis a progresszív kampányguruk nem takarták ki a rendszámtábláját a videón.

De ez még mindig nem lenne több egy kiadós hazaócsárlásnál, ami, ha nem is túl etikus, és még kevésbé ízléses, de alkotmányos joga minden magyar állampolgárnak. A dolog onnantól problémás, hogy Cseh úr kisvideóját angolul narrálta, a kampányt pedig nemzetközi szinten hirdette meg, tulajdonképpen felajánlva a magyarok megnevelésének lehetőségét egész Európa számára. S hogy kétségünk se legyen arról, hogy a kampány valójában nem az európai földrajztudományi társaságoknak, hanem a kisantant nacionalistáknak szól, ötféle felirat készült az angol narrációhoz a magyaron kívül: román, szlovák, horvát, szlovén és német. Cseh természetesen örömmel adott interjút a nagy-magyarországos matricákról felháborodott riportot készítő legnagyobb szlovák napilapnak is, amelyben elmondta: reméli, hogy a magyarok felfogják, hogy matricáik sértőek a szomszédos országok számára, az ő matricái pedig enyhíthetik a régiós országok közötti feszültségeket.

A magyarok – és a kisantant nacionalisták – a jelek szerint azonban lassú felfogásúak, a megcélzott kilencvenhétezer eurónak eddig alig egy százaléka gyűlt össze. De addig is, amíg ki nem kerekedik a jó szomszédsághoz szükséges összeg, szeretnék hozzájárulni Cseh úr feszültségcsökkentő projektjéhez és figyelmébe ajánlani néhány tematizálható problémát, bár ezek szerinte nyilván nem gerjesztenek annyi regionális konfliktust, mint az inkriminált matricák.

Kurrens például a kirúgással fenyegetett magyarszimpatizáns pozsonyi muzeológus, a petárdák miatt lesittelt székely „terroristák”, a magyarokat kiszorító marosvásárhelyi MOGYE vagy a kötéltáncra kényszerített erdélyi magyar pedagógusok ügye; ott vannak az ukrán oktatási, nyelv- és állampolgársági törvények, a kárpátaljai magyarokat kipécéző és azóta is elérhető halállista, és még hosszan lehetne sorolni, azt hiszem, a kisantant százéves történelemhamisító és asszimilációs projektje lehetőségek végtelen tárházát nyitja meg Cseh úr előtt, ha valóban a sértő dolgokra szeretné felnyitni az elkövetők szemét. De, gondolom, Cseh úr egyáltalán nincsen tudatában annak, hogy a magyar autósok többsége nem azért ragasztja fel a Nagy-Magyarország-matricát, mert mindenáron teljes területi revíziót akar, hanem azért, mert szolidaritást vállal azokkal, akik nem fértek fel sem a nagy- és kisantant Magyarországot újrarajzoló térképeire, sem Cseh úr matricáira, mégis minden napra kijut nekik egy-egy pofon e furcsa kampány célközönségétől.

Persze csak ha nem értettem félre Cseh úr szándékát, és valóban a sértő jelenségek megszüntetése a célja, csak éppen mindeddig sosem hallott a határon túli magyarokat érő incidensekről. Ellenkező esetben kénytelen lennék azt gondolni, hogy a Berlinbe szakadt hazánkfia elsősorban az öngyűlöletpiacon szeretne egy rést kihasználni, és közben nemcsak ész, de szív és gerinc terén is csehül áll.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom