Vélemény és vita

Mást jelent Európa, és mást az unió

A valaha virágkorát élő, de egyre inkább a bomlás jeleit mutató Európa, amelynek megmaradásért szerencsére ma egyre többen küzdenek, nem más, mint a keresztény hagyományok organizmusa

A politikailag korrekt közbeszéd menthetetlenül összemosta Európa és az Európai Unió fogalmát, egyenlőséget tett egy régi civilizáció, illetve egy mindössze néhány évtizede meghatározó politikai és gazdasági intézményrendszer közé. Pedig a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

A valaha virágkorát élő, de egyre inkább a bomlás jeleit mutató Európa, amelynek megmaradásért szerencsére ma egyre többen küzdenek, nem más, mint a keresztény hagyományok organizmusa; a múlt, a jelen és a jövő alkotta, kulturálisan összenőtt közösség, amelynek valódi szellemi és anyagi fejlődését kezdetben a kereszténység, majd pedig az erős nemzetállamok tartották fenn. Ám a felvilágosodás liberális gondolatai, az ateizmus és a materializmus megjelenése, majd a marxizmus térnyerése, illetve a túl sokáig tartó társadalomátalakítási kísérlete, később a 68-as anarchista eszmék rombolása, végül pedig az abnormalitás felé mutató jelenkori szabadságkultusz (minden végtelenített szabadságon alapuló szellemi trend) felforgatta az együttélés rendjét, és éket vert a kiszámítható múlt-jelen-jövő dimenziói közé.
Nem túl rózsás ma Európa helyzete, ha pedig a felforgatott társadalmakra és az ebből eredő életterekre gondolunk, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy az egyén boldogságának lehetősége is egyre inkább beszűkült.

Éppen ezért veszélyes az a fajta politikai értelmezés, hogy minden esetben egyenlőségi jelet teszünk Európa és az Európai Unió közé. Habár tény, hogy az uniós együttműködés nagyban meghatározza Európa „arcát”, de az is igaz, hogy ha a két fogalmat teljesen összemossuk, akkor politikai fegyvert adunk az uniós integrációt egyre mélyíteni akaró, a nemzetállamokkal szemben fellépő, az európai egyesült államokat megteremteni kívánó gazdasági és kulturális elit kezébe. Ez pedig nagyon veszélyes lehet. Voltaképp – és kissé abszurd módon – az egyéntől elidegenedett intézményrendszer továbbszövéséből civilizációs öngyilkosságra alkalmas eszköz jött létre. És ez most látszik leginkább, amikor a tömeges népvándorlás (és leginkább az illegális migráció) ismét a kontinens békéjét veszélyezteti.

A két fogalom összemosása bizonyos helyzetekben, a politikai vitákban elfogadható. De a definitív értelmezése téves vádakhoz vezethet. Így amikor azt a bélyeget sütik Orbán Viktorra vagy Salvinire, esetleg lengyel, szlovák megválasztott vezetőkre, továbbá az Európa minden országában jelen lévő és erősödő politikusukra, hogy Európa-ellenesek, akkor kihasználják a két fogalom egybeolvadásának következményeit. Ugyanis az Európa-ellenes kifejezés nem egyezik meg az uniókritikussal, de még csak az unióellenessel sem. Sőt! Sokszor azt kell mondanunk, hogy azok a politikai erők, amelyek a család hagyományos intézménye mellett szólnak (férfi és nő testi, anyagi és szellemi közössége, amely szerencsés esetben gyermekneveléssel párosul); vagy a hitbéli közösségeket erősítik abban, hogy azok morális és hasznos társadalmi feladatokat lássanak el; végül pedig a nemzeti közösségeket egyfajta kulturális, történelmi hagyományokon alapuló, az erkölcsöt, a rendet és az önvédelmet jelentő együttélésnek tartják, és ezért tesznek is, ők maguk válnak Európa valódi védelmezőivé. De mert ez sokszor ütközik az unió elmélyítésének és az európai egyesült államok eszméjének céljaival, illetve a mindezt kizárólagos jóként megfogalmazó balliberális, kozmopolita elit hegemóniájával, szembekerülnek egymással. És akkor jön az uniókritikus, illetve az unióellenes politikai jelző helyett az Európa-kritikus és az Európa-ellenes billog.

Ezen most lehet változtatni. Ha a fogalmi értelmezés területén nem is tudunk rögtön eredményt elérni, a filozófiai meghatározáson és az ebből eredő politikai célok megértésében és megértetésében muszáj lesz. Ellenben a negatív stigmákat válogatás nélkül a másik homlokára rásütő balliberális kulturális, politikai, gazdasági elit sorozatosan vissza fog vele élni, és szép lassan a civilizációs öngyilkosság felé vezeti kontinensünket. Ezt pedig nem hagyhatjuk. A józan ész, illetve az őseink ránk hagyott értékrendszere, végül pedig az ­utódainkkal szembeni felelősségünk ezt nem engedi meg számunkra. A májusi európai parlamenti választások fókuszában ott lesz ez a fontos értelmezési kérdés is.

Ehhez pedig nem csupán politikai küzdelem szükségeltetik, hanem kultúrharc is.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom