Vélemény és vita
Másnap
Álláspont. Megmozdult az ország, a magas részvételi arány az Orbán-rendszer súlyos kritikája – szónokoltak az április 8-i voksolás napján az ellenzéki vezérek
A demokrácia győzelmeként ünnepelték a velük húzó elemzők és média is, hogy óráról órára rekordok dőltek meg. Az elmúlt csaknem harminc évben szinte soha ennyien nem tartották fontosnak, hogy a szavazófülke magányában nyilvánítsanak véleményt közös jövőnkről.
Aztán némi spéttel megjöttek az eredmények, és a demokráciából rögvest ismét diktatúra lett. Ismerős: ha rájuk szavaznak, az a népfelség elve, ha a Fideszre, az manipuláció meg gyűlöletkampány. Megszoktuk. Pedig akad tanulság bőven, kijózanító és csattanós válasz a sorban harmadik kétharmad az ellenzéknek: tetszettek volna valódi ajánlatot tenni! Hiteles arcok és tervek nélkül ugyanis nincs esélye semmilyen politikai formációnak, márpedig többet hallottunk azon az oldalon az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt években taktikáról, egymás ekézéséről, mint bármiféle programról. Az egyetlen közös pont Orbán Viktor leváltásának túlfűtött igénye, illetve az állítólagos kormányváltó hangulat emlegetése volt. Ha ez az ellenzéki horrorkoalíció nyer, az lett volna a demokrácia valódi kudarca, konkrétan a totális káosz a rendezettség és az egyértelmű irányvonal helyett.
Lehet egyet nem érteni a kormánnyal, hiszen minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország továbbra is demokrácia, sőt. Ám ellenzéki politikusként illene végre alternatívát kínálni a szavazópolgároknak. Különösen gyomorforgató, hogy amikor az istenadta nép lefokoz vagy helyretesz egy adott pártot, annak illetékese lehülyézi az egész országot. Márpedig Fekete-Győr András, a Momentum hős hipszterforradalmárként parádézó vezére és csapata lényegében erre vetemedett. A közösségi médiában pedig a Brexit és a Trump-győzelem utánról ismerős, elitista vadliberális narratíva kezd terjedni, vagyis annak hangoztatása, hogy a többség hülye, ez egy „ilyen ország”, itt nem lehet élni.
Kétségbeejtő jelenség ez. Ha a magát a társadalomnál különbnek tartó kisebbség nem hajlandó elfogadni a közösen meghozott döntéseket, a demokrácia lényegét vonja kétségbe, s kerül abba a táborba, ahová amúgy rendre a Fideszt sorolja. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: a magas részvétel zárójelbe tett minden kétséget. A következő Orbán-kormány legitimációja európai viszonylatban is példaértékű, új lendületet adva a nemzetállami szuverenitásért, a brüsszeli kvótaerőszak ellen fellépő erőknek. Nem csoda, hogy sorra érkeznek a gratulációk a lengyelektől, a csehektől vagy éppen Ausztriából és Olaszországból – miközben a nyugati sajtó lelombozott tollforgatói nem győznek keseregni a pórul járt itthoni elvtársaik sorsán. Nem mellesleg, folytatódhat a sikeres, családközpontú gazdaságpolitika, az egészségügy és az oktatás megújítása, jöhetnek a további béremelések. Hiszen volt itt eredmény bőven, a választópolgárok a jelek szerint ezeket is számba vették.
Az ellenzék aligha spórolhatja meg a megtisztulást, ami egyelőre a belharcok kiújulásánál tart. Az egymás torkának ugrásnál. Az LMP-t kívülről-belülről támadják, az amúgy feltűnően elégedett Gyurcsány „kígyóbűvölő” Ferenc ebben alighanem oroszlánrészt vállal majd, a kormányváltást ígérő Vona Gábor belső ellenzéke pedig szintén elkezdett mocorogni, a Heller Ágnesékből nem kérő radikális jobbikosok szócsöve Toroczkai László alelnök lett.
Magyarország tehát választott, egyértelmű és határozott döntés született. Nincs itt semmi látnivaló, a magyar demokrácia, köszöni szépen, jól van. A karaván halad.
Aztán némi spéttel megjöttek az eredmények, és a demokráciából rögvest ismét diktatúra lett. Ismerős: ha rájuk szavaznak, az a népfelség elve, ha a Fideszre, az manipuláció meg gyűlöletkampány. Megszoktuk. Pedig akad tanulság bőven, kijózanító és csattanós válasz a sorban harmadik kétharmad az ellenzéknek: tetszettek volna valódi ajánlatot tenni! Hiteles arcok és tervek nélkül ugyanis nincs esélye semmilyen politikai formációnak, márpedig többet hallottunk azon az oldalon az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt években taktikáról, egymás ekézéséről, mint bármiféle programról. Az egyetlen közös pont Orbán Viktor leváltásának túlfűtött igénye, illetve az állítólagos kormányváltó hangulat emlegetése volt. Ha ez az ellenzéki horrorkoalíció nyer, az lett volna a demokrácia valódi kudarca, konkrétan a totális káosz a rendezettség és az egyértelmű irányvonal helyett.
Lehet egyet nem érteni a kormánnyal, hiszen minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország továbbra is demokrácia, sőt. Ám ellenzéki politikusként illene végre alternatívát kínálni a szavazópolgároknak. Különösen gyomorforgató, hogy amikor az istenadta nép lefokoz vagy helyretesz egy adott pártot, annak illetékese lehülyézi az egész országot. Márpedig Fekete-Győr András, a Momentum hős hipszterforradalmárként parádézó vezére és csapata lényegében erre vetemedett. A közösségi médiában pedig a Brexit és a Trump-győzelem utánról ismerős, elitista vadliberális narratíva kezd terjedni, vagyis annak hangoztatása, hogy a többség hülye, ez egy „ilyen ország”, itt nem lehet élni.
Kétségbeejtő jelenség ez. Ha a magát a társadalomnál különbnek tartó kisebbség nem hajlandó elfogadni a közösen meghozott döntéseket, a demokrácia lényegét vonja kétségbe, s kerül abba a táborba, ahová amúgy rendre a Fideszt sorolja. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: a magas részvétel zárójelbe tett minden kétséget. A következő Orbán-kormány legitimációja európai viszonylatban is példaértékű, új lendületet adva a nemzetállami szuverenitásért, a brüsszeli kvótaerőszak ellen fellépő erőknek. Nem csoda, hogy sorra érkeznek a gratulációk a lengyelektől, a csehektől vagy éppen Ausztriából és Olaszországból – miközben a nyugati sajtó lelombozott tollforgatói nem győznek keseregni a pórul járt itthoni elvtársaik sorsán. Nem mellesleg, folytatódhat a sikeres, családközpontú gazdaságpolitika, az egészségügy és az oktatás megújítása, jöhetnek a további béremelések. Hiszen volt itt eredmény bőven, a választópolgárok a jelek szerint ezeket is számba vették.
Az ellenzék aligha spórolhatja meg a megtisztulást, ami egyelőre a belharcok kiújulásánál tart. Az egymás torkának ugrásnál. Az LMP-t kívülről-belülről támadják, az amúgy feltűnően elégedett Gyurcsány „kígyóbűvölő” Ferenc ebben alighanem oroszlánrészt vállal majd, a kormányváltást ígérő Vona Gábor belső ellenzéke pedig szintén elkezdett mocorogni, a Heller Ágnesékből nem kérő radikális jobbikosok szócsöve Toroczkai László alelnök lett.
Magyarország tehát választott, egyértelmű és határozott döntés született. Nincs itt semmi látnivaló, a magyar demokrácia, köszöni szépen, jól van. A karaván halad.