Marci új barátai

Látszott rajtuk persze, hogy Vona Gáborék, ahogy ő maga fogalmazott, eladták a lelküket, s így már szabadabban mozgolódnak a tétova balos szavazók felé vezető csúszós úton, de a megcélzott tábor irányából túl sok visszajelzés eddig nem érkezett. Mondjuk úgy, inkább kikosarazták a kéretlen kérőket, talán zavarta még őket az égett uniós zászló szaga, no meg a cigánybűnözés emlegetése, és a kettős állampolgárságú hazai zsidóság összeírásának jobbikos terve.

Bizony volt idő, amikor az MSZP, némi gyurcsányi antifasiszta nyomásra, bármiféle együttműködést megtagadott a nácinak nevezett párttal, még azt is eltökélték, hogy nem írnak alá közösen semmilyen parlamenti javaslatot, hiszen nem szerepelhetnek szocialista szignók egy papíron a barna veszedelem képviselőinek kézjegyével. Mielőtt tovább kotorásznánk a feneketlen múlt elfeledettnek hitt bugyrai között, azért érdemes rögzíteni, mára kissé felemelkedett a sorompó, résnyire nyílt a balos páncélszekrény, és persze az ATV és a Hír Tv stúdióinak ajtaja is.

De most megérkezett a rég várt – kvázi – meghívó is. A kozmopolita balliberális oldal egyik önjelölt, s vélhetően csak idei-óráig szót kapó képviselője, a nagyszombati diszkótüntetés kiemelt fellépője, bizonyos Gulyás Márton, a barátainak csak Marci, ugyanis igen érdekes okfejtéssel magyarázta a választási rendszer ellen meghirdetett harcát. Azt találta mondani, hogy még Gyurcsány és Vona is megérdemel egy igazságos és arányos voksolást. Bizony, ők is!

Persze nem kapott túl nagy figyelmet a kifulladóban lévő demonstrációsorozat garázda szereplőjének ez a mondata – ahogy természetesen az is egyértelmű, hogy Marci hiába tüntetget és aktivistáskodik ilyen-olyan „civil” szervezeti forrásból, a parlamentbe ő maga nem fog beülni. Pedig nyilván szívesen tenné, anyagi gondjai is rendeződnének, csakhogy ahhoz pártot kell alapítani, kampányolni kell, meg programot összerakni, amögé pedig megfelelő számú állampolgárt felsorakoztatni. Nos, bár az imént a Momentum nevű, szinte már el is feledett olimpiaellenes csoportocska és a még náluk is halkabb Gémesi György örökös gödöllői polgármester is ebbe az irányba mozdult, a hasonló próbálkozások kudarca nyomán érthető, ha mérsékelt a lelkesedés az efféle metamorfózisok iránt.

De vissza a coming outhoz: amit Gulyás mond, azt persze helyén kell kezelni, mégis, a színes forradalmak iránt rajongók, illetve az őket kiszolgáló média talán meghallotta az üzenetet. Egyelőre kapaszkodjunk ebbe a kissé továbbgondolt, ki tudja, valójában honnan érkező felszólításba: Gyurcsány és Vona együtt, nekik is jár, ami másoknak, értük is, az ő jogaikért is emeljük fel a szavunkat, kedves Soros-rajongó közönség!
A beszámolókból nem derült ki, ennek hatására hányan fordítottak hátat az egész hóbelevancnak, mondván, azért az őszödi szemkilövető és a minap még gárdista-egyenruhában, vérvörös szemmel ijesztgető pártvezér összeboronálása nem éppen az a cél, amiért ők hajlandók festékkel megdobálni a Terror Házát meg a Sándor-palotát. De lehet, hogy mindenki a helyén maradt, csápolt tovább.

Elképzelhető ugyanis, hogy miután a Jobbik az MSZP, a DK, az LMP és a többiek oldalán közös alkotmánybírósági beadványt jegyez a Soros-egyetem védelmében, korábban pedig nem támogatta a bevándorlási kvóták elleni alaptörvény-módosítást sem, Vonáékat immár szívesen látnák a legliberálisabb körök is a klubban. Nagyon nem híresztelik, de Marci most kvázi megtörte a csendet, egy szerényke jelzéssel meglebegtette a legszivárványosabb front összeállásának lehetőségét. Az „engedélyt”.

Egyre inkább úgy tűnik, a kormánnyal szemben álló – jobb kifejezés híján – baloldal hiába töredezett aprócska darabokra, hiába nem találja a megfelelő vezéregyéniséget, hogy a valódi programról már ne is beszéljünk, immár újabb, tíz százalék körüli támogatottsággal rendelkező formációval bővült. A morális alapállás nem számít, csak a cél, ami az utcai kiegészítő hadtest tagjai előtt is lebeg: Orbánt el kell zavarni, minden jobb, mint a holmi szuverenitásért kardoskodó nemzeti kormányzat. Ily módon a CEU-ügy nyomán kialakult felfordulásban legalább ez tisztázódott.

Más kérdés, hogy a Jobbik táborában aligha arat osztatlan tetszést és elégedettséget ez a kaméleontempó, amire már egyre több jel utal. Például Borbély Zsolt Attilának, a párt egykori nemzetpolitikai kabinetvezetőjének váratlan kirohanása, aki szerint Vona Gábor mostani politikájával a baloldal szavazóbázisát szeretné megnyerni, ezzel viszont szembekerül a szimpatizánsok magjával, azzal pedig, hogy nem szavazták meg a kvóták elutasításáról szóló alkotmánymódosítást, egyenesen nemzetárulást követett el. De valószínűleg nem sokáig lesz csendben a Soros-egyetem sóval behintését szorgalmazó Toroczkai László alelnök sem.

Mindegy, gondolhatják az új irányba evező pártvezetők, majd akkor Gulyás Marci megvigasztalja őket. Bármit is jelentsen ez.