Maradj talpon!

A legújabb – egyébként a szavak szintjén hétpecsétes titokként kezelt – korszak neve: Maradj talpon! A lakosság körében oly népszerű kvízjáték és a politikai szerepjáték között azért akadnak különbségek. Ha a kvízjátékban a párbajozó játékos rossz választ ad a kérdésre, megnyílik alatta a csapóajtó, hősünk eltűnik, zuhan akkorát mint az a bizonyos ólajtó. Ráadásul a kvízjátékban csupán ötvenöt év alatti, makkegészséges emberek vehetnek részt, a fogyatékosság kizáró ok, sőt még az illető testtömege sem lehet több száztíz kilogrammnál. A játékosnak egy nyilatkozatot is alá kell írnia, hogy saját felelősségére vállalja a zuhanás minden következményét.

Az összefogás Maradj talpon!-jában nincsenek ilyen szigorú szabályok. A szereplők kortól, súlytól, sőt politikai teljesítménytől függetlenül is újra és újra rajthoz állhatnak. Az sem számít különösebben, hogy ma egészen mást mondanak, mint, mondjuk, fél éve. Mint jó középparaszt ingadozhatnak az új és a régi politikai pólusok között, érvelhetnek előbb a közös, utóbb a külön listák mellett, méltathatják a 2002 és 2010 közötti „elmúlt nyóc évet”, a válságkezelő Bajnait, s „szapulhatják a mostani elmúlt nyóc évet, amely felszámolta a demokráciát, a jogállamot, sőt diktatúrát zúdított a nyakunkba”.

A politikai amnézia játék határok nélkül, hogy egy másik népszerű vetélkedőre utaljak. Gyurcsány Ferenc például a Közös Ország Mozgalom rendezvényén Bokros Lajossal kéz a kézben jelentette be tavaly szep­temberben, hogy minden demokratával megkezdik az egyeztetést, minden demokratikus ellenzéki párttal együttműködni, tárgyalni szeretnének. Persze, amikor Bokros, a MoMa-vezér felsorakozott a legszélesebb összefogás mellett, akkor még nem dőlt el, mire is jut Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, aki szerint „Gyurcsány tehertételt jelent, nem lehet rajta semmilyen közös listán”.

Aztán a baloldal leghitelesebb pártjának vezére most januárban kihajította Bokrost az együttműködésből. Nem lehet azt megtenni, hogy egy nullaszázalékos támogatottságú párttal közös logó alatt, a tízszázalékos parlamenti küszöböt vállalva kockáztassák a Demokratikus Koalíció parlamentbe jutását. A nagy demokratikus összeborulásban a DK-nak momentán egyetlen szövetségese van, a Magyar Szolidaritás Mozgalom, amely nem pártként működik, így esetükben nincs szükség a Gyurcsány-féle matekozásra.
A baloldal ősi vezető ereje, az MSZP nincs ilyen jó helyzetben. Nekik két partnerük is van, a gyakorlatilag mérhetetlen Liberálisok, akiknek annyi támogatójuk sincs, mint manapság a sziú indiánoknak az Egyesült Államokban. A másik pedig a Párbeszéd, akiket ugyan mérnek a közvélemény-kutatók, ám nagy tétben ne tessék arra fogadni, hogy önállóan elérnék az egy százalékot a parlamenti választáson. Vezetőjük, Karácsony Gergely, akit a szocialisták kétségbeesésükben egy pillanat alatt emeltek pajzsra, mert olyan sebesen zuhantak, ahogyan a hibásan felelő játékos a Maradj talpon!-ban.

Hát itt tartunk most. A szocialisták az eget kémlelik, a csodában bíznak, hogy elkezd majd nőni a párt támogatottsága, s akkor még az is lehet, hogy a vállukon beviszik a parlamentbe a szövetséges kis pártokat. Ha viszont az égi jelek baljósak, a kis pártok úgy járnak majd mint a jó Bokros Lajos a bukott kormányfővel. Kizúgnak az összefogás meleg aklából. Egy jobbikos a héten úgy is kijelentette: „A jövő halott.” Jó lesz óvakodnunk a tartós tej vásárlásától.