Már ukrajnáznak

Orbán Viktor miniszterelnök suttyó „lepincsizése” immár régi lemez, valami újat kellene mondani, legalábbis ez volt a politikai feladvány. Vagy annyit közölni, üdvözlik a világ egyik legbefolyásosabb emberét, mégiscsak nagy szó, hogy itt van. Pont.

De persze ilyesmiről szó sem lehet, helyette például a szocialista Harangozó Tamás, roppant leleményesen, arról értekezett, hogy a magyar és az orosz vezető biztos együtt köpködte a szotyit. Ami felháborító. Ahogy az is, legalábbis az ifjú MSZP-s szerint, hogy az ATV-s műsorvezető erre felidézte az előzményeket, azt, hogy milyen kedélyesen látta vendégül az akkor még szocialista kormányfő, Gyurcsány Ferenc annak idején Putyint, aki Totó kutyát is megcsodálta. Egyébként kevesen emlékeznek már arra is, hogy később, 2009-ben azon élcelődött az akkor még kormánypárti sajtó, hogy lám-lám, a bukott miniszterelnököt egy vacsorán fogadta ismét az Orosz Konföderáció vezetője, míg Orbánra éppen hogy jutott pár perce.

Sőt, akkor Gyurcsány ilyeneket mondott: „Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke.” Aztán jött a kétharmados Fidesz-győzelem, ami igencsak fejbe kólintotta a baloldalt. Azóta sem tértek magukhoz.

De a leghátborzongatóbb kommunikációs mutatványt ezúttal a Momentum adta elő. Ők valami perverz húzással a korábban szintén Orbántól féltett, budapesti Szabadság-szoborra vetítették az uniós zászlót, mondván, el kell dönteni: Moszkva vagy Brüsszel? Ismerős? Hát persze, hiszen az elmúlt napokban a szocik és a DK azon civakodtak, hogy a jövő évi választás tétjeként megjelölt felvetés melyikük agyszüleménye. Tessék, most Fekete-Győr András is magáévá tette a roppant eredeti gondolatot. Egy uniós tagállamban, a legnagyobb európai pártcsalád, a Néppárt tagja által kormányozott NATO-tagországban. A Kádár–Brezsnyev-találka felemlegetése is sántít, ilyen alapon Merkellel sem tárgyalhatna Orbán, lévén 1944 márciusában Németország megszállta hazánkat, százezrek halálát okozva ezzel. Ne is beszéljünk a törökökről!

Az önjelölt szakállas néptripun ennél is messzebb merészkedett a fenyegetőzésben. Talán feltüzelte az a néhány száz demonstrátor, aki volt szíves az olimpiagyilkos fővárosi törpepárt csapatával tölteni a hétfő estét, egy könnyed Gellért-hegyi lázadósétán. Fekete-Győr azt merészelte állítani, hogy Magyarország lehet a következő Ukrajna. Tudják, ahol az Európai Unióhoz való közeledés miatt polgárháború robbant ki, amelyet az oroszok mellett azért az amerikaiak is rendesen fűtöttek.

Ez a még „álmában is Európát választó” ficsúr képes volt olyat is mondani, hogy Putyin diktátor, akivel nem lehet barátkozni. Ki barátkozik vele? Mostantól így hívják a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat? Vagy nem vehetünk energiahordozót az oroszoktól, csak a németek? Aztán a következő, szintén lefegyverzőnek szánt beszólás: ha ez így megy tovább, felségjelzés nélküli katonák lepik el az országot. Emlékeim szerint utoljára ilyesmire 2006 – éppen Gyurcsány miatt – véres őszén került sor. Bizony szelektív a momentumos memória.

Ami pedig Paksot illeti: a lelkes, „európai” kritikusok hajlamosak elfelejteni, hogy a bővítés immár teljes brüsszeli jóváhagyással zajlik. Vagyis akkor Brüsszelt is ki kellene zárni az unióból?