Vélemény és vita
Már nem kell innen elhúzni
Álláspont. A szavazók nemcsak a gazdaságpolitika irányáról döntöttek, de arról is, hogy lehet jövőképünk itthon is
Bizony komoly problémával szembesült Magyarország és a magyar gazdaság az évtized elején és az azt követő néhány évben, amikor is a jobb élet reményében tömegesen próbálta boldogulását megtalálni a képzett és képzetlen munkaerő külhonban, elsősorban a hozzánk képest mesés fizetéseket lehetővé tevő Nyugat-Európában. Sovány vigasz, hogy ez nemcsak nálunk volt „trendi”, hanem a régió más államaiban is, így például Lengyelországban, Romániában vagy Ukrajnában, ahol több millió ember egyszerűen hiányzik a munkaerőpiacról. Volt idő, amikor a villamoson is azt lehetett hallani, elsősorban fiataloktól, hogy innen gyorsan el kell húzni, mert itt nincs jövő. Való igaz, régiónk akkor lesz versenyképes a képzett munkaerőért – elsősorban a hiányszakmákban – folytatott összeurópai versenyben, ha körülbelül bruttó kétezer euró – úgy hatszázezer forint – átlagfizetéseket tudnak biztosítani a munkaadók.
Ettől ugyan még messze vagyunk, ám kézzelfoghatók az eredmények nemcsak a reálbér-növekedés területén, hanem azért is, mert kezdenek visszaszállingózni Nyugatra vándorolt hazánkfiai, ugyanis egyre inkább egyértelmű, hogy itthon is lehet jól keresni, a munkának van becsülete, és Magyarországon igenis van jövőkép. Másfél évtizede nem volt ilyen jelentős béremelkedés, mint a január–februári időszakban, amikor is tizenhárom százalékkal emelkedtek a nettó és a bruttó bérek. Jelenleg 307 ezer forint a bruttó átlagbér, a nettó pedig 204 ezer, s erről néhány esztendeje még csak álmodni lehetett.A hatvankét hónapja töretlenül emelkedő reálbérek is jól mutatják, hogy egyre inkább megéri dolgozni, 2010 óta a nettó bérek ötvenhat (!) százalékkal emelkedtek.
Mindez leginkább három körülményre vezethető vissza: egyrészt a munkaadók pontosan tudják, hogy éhbért fizetve ők is éhen maradnak, hiszen nem találnak kellő számban és kellően képzett munkaerőt, másrészt a tavalyelőtt megkötött hatéves bérmegállapodás eddig egyértelműen elérte célját. Az adócsökkentéssel, valamint a minimálbér és a garantált bérminimum emelésével párhuzamosan érdemi bérenövekedés valósult meg hazánkban. A központi intézkedésekhez köthető a harmadik szál is, ugyanis a kormány évek óta próbálja ösztönözni a munkavállalást például a munkahelyvédelmi akciótervvel vagy a közszférában bevezetett életpályamodellel.
Ezzel szimbiózisban a gazdaság jól teljesít, továbbá kedvező, hogy ez így is maradhat, hiszen április 8-án a gazdaságpolitika irányát a szavazók is megerősítették. Az eddigi eredmények lehetővé teszik, hogy a következő években is tartósan négy százalék körüli ütemben, az uniós átlag felett növekedjen a magyar gazdaság, hatvan százalékra mérséklődjön az államadósság, és a régiós versenytársakénál alacsonyabb szintre csökkenjenek a bérekre rakódó közterhek. Tavaly egyébként 4,2 százalékos volt a növekedés, a 2010-es nyolcvan százalékról hetvenkét százalékra mérséklődött a bruttó hazai termékhez viszonyított államadósság, és a három jelentős nemzetközi hitelminősítő befektetésre ajánlott kategóriába sorolja Magyarországot.
Ha a számoknál maradunk, a bérstatisztikával párhuzamosan publikált friss létszámadatokon látható a konjunktúrafejlődés. Februárban az alkalmazásban állók száma a teljes gazdaságban 1,4 százalékkal nőtt. Az iparban ennél is nagyobb, 2,8 százalékos volt a létszámbővülés, a turizmust képviselő szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban 5,2 százalékkal, az építőiparban pedig több mint nyolc százalékkal nőtt az alkalmazottak száma. Tehát a szavazók nemcsak a gazdaságpolitika irányáról döntöttek, de arról is, hogy lehet jövőképünk itthon is.
Ettől ugyan még messze vagyunk, ám kézzelfoghatók az eredmények nemcsak a reálbér-növekedés területén, hanem azért is, mert kezdenek visszaszállingózni Nyugatra vándorolt hazánkfiai, ugyanis egyre inkább egyértelmű, hogy itthon is lehet jól keresni, a munkának van becsülete, és Magyarországon igenis van jövőkép. Másfél évtizede nem volt ilyen jelentős béremelkedés, mint a január–februári időszakban, amikor is tizenhárom százalékkal emelkedtek a nettó és a bruttó bérek. Jelenleg 307 ezer forint a bruttó átlagbér, a nettó pedig 204 ezer, s erről néhány esztendeje még csak álmodni lehetett.A hatvankét hónapja töretlenül emelkedő reálbérek is jól mutatják, hogy egyre inkább megéri dolgozni, 2010 óta a nettó bérek ötvenhat (!) százalékkal emelkedtek.
Mindez leginkább három körülményre vezethető vissza: egyrészt a munkaadók pontosan tudják, hogy éhbért fizetve ők is éhen maradnak, hiszen nem találnak kellő számban és kellően képzett munkaerőt, másrészt a tavalyelőtt megkötött hatéves bérmegállapodás eddig egyértelműen elérte célját. Az adócsökkentéssel, valamint a minimálbér és a garantált bérminimum emelésével párhuzamosan érdemi bérenövekedés valósult meg hazánkban. A központi intézkedésekhez köthető a harmadik szál is, ugyanis a kormány évek óta próbálja ösztönözni a munkavállalást például a munkahelyvédelmi akciótervvel vagy a közszférában bevezetett életpályamodellel.
Ezzel szimbiózisban a gazdaság jól teljesít, továbbá kedvező, hogy ez így is maradhat, hiszen április 8-án a gazdaságpolitika irányát a szavazók is megerősítették. Az eddigi eredmények lehetővé teszik, hogy a következő években is tartósan négy százalék körüli ütemben, az uniós átlag felett növekedjen a magyar gazdaság, hatvan százalékra mérséklődjön az államadósság, és a régiós versenytársakénál alacsonyabb szintre csökkenjenek a bérekre rakódó közterhek. Tavaly egyébként 4,2 százalékos volt a növekedés, a 2010-es nyolcvan százalékról hetvenkét százalékra mérséklődött a bruttó hazai termékhez viszonyított államadósság, és a három jelentős nemzetközi hitelminősítő befektetésre ajánlott kategóriába sorolja Magyarországot.
Ha a számoknál maradunk, a bérstatisztikával párhuzamosan publikált friss létszámadatokon látható a konjunktúrafejlődés. Februárban az alkalmazásban állók száma a teljes gazdaságban 1,4 százalékkal nőtt. Az iparban ennél is nagyobb, 2,8 százalékos volt a létszámbővülés, a turizmust képviselő szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban 5,2 százalékkal, az építőiparban pedig több mint nyolc százalékkal nőtt az alkalmazottak száma. Tehát a szavazók nemcsak a gazdaságpolitika irányáról döntöttek, de arról is, hogy lehet jövőképünk itthon is.