Manipulátorok

Hollande, a legnépszerűtlenebb francia államfő tudta, hogy pártjának jelöltje, Benoit Hamon nem fog nyerni, de azért a hat százalék az mégis csak brutális pofon, majdnem történelmi mélypont. Szerencsétlen Hamon nyilván tudta, hogy vágóhídra megy, de az sem véletlen, hogy a baloldali előválasztáson pont a leginkább baloldali, Hollande-dal szemben kritikus jelöltet választották meg. Az sem véletlen, hogy kampányában nekiesett Emmanuel Macronnak, a centrista – magyarul liberális – jelölt volt ugyanis Hollande valódi jelöltje, nem pedig ő. Az elnök igazi manipulátor, de a manipulációt nem látta meg mindenki.

Nyilvánvaló volt, hogy esélytelen a szocialista jelölt, hiszen egyrészt markáns baloldalisága önmagában megnyerő lehet, de az ezen a pályán lényegesen rutinosabb Jean-Luc Mélenchon mellett labdába se rúghatott, másrészt pedig hiába bírálta Hollande-ot, azért a szocialista párt az a szocialista párt. A franciák, nagyevő nemzet, eszerint észrevették, hogy hiába a sok fűszer meg szósz, a hal alatta romlott.

A szocialisták megaláztatásához nem mérhető a konzervatív Francois Fillon eredménye, de azért az is kudarc, hiszen nem jutott be a második fordulóba. A jobbközép Köztársaságiak előválasztásának meglepetésnyertese nem kampányolt jól és elijesztette a középre húzókat, amikor társadalmi kérdésekben a Nemzeti Front elnökét, Marine Le Pent akarta lekörözni. Persze elsősorban nem ezek a hibák küldték padlóra, hanem a rokonai fiktív parlamenti állásai miatti ügyészségi vizsgálat. Végigcsinálta a kampányt, és mutatkozott rá valami halvány remény, hogy addig rugdossák, amíg az emberek megsajnálják, de ez nem jött be. Fillon egy ideig favoritnak számított, az egyetlennek, aki ellophatja a show-t Le Pen elől, de ez sem jött be. A Köztársaságiak vezér nélkül maradtak, belső harcok időszaka következik a júniusi parlamenti választásokig. A függöny mögül pedig minden bizonnyal egy másik manipulátor lép ki, Nicolas Sarkozy. Mert szemben a szocialistákkal a Köztársaságiak nem kerültek padlóra, van értelme összerántani magukat júniusig. Sarkozy építhet a csalódott konzervatívokra, akik azt hitték, zsebükben az elnökválasztás. Bár Macron sok szavazót elvett Fillon elől, korántsem biztos, hogy friss választási szövetsége a parlamenti voksoláson is vonzó lehetőséget kínál az embereknek, s ha a konzervatívok megnyerik ezt a versenyt, a miniszterelnököt ők adják, nem az államfő pártja, ami merőben új helyzetet teremt.

Mindebből kitűnik, a mostani választáson a francia politikai elit nagy, hagyományos pártjai leszerepeltek. A velük szembeni elégedetlenség régóta érezhető, ezért is vették sokan biztosra, hogy 2017 Marine Le Pen éve lesz. Ezt azok is tudták, akik nem akarták, hogy elnök legyen, égető szükség volt tehát felépíteni egy anti-Le Pent, egy jól kitalált terméket, aki vonzó ellenpólust jelent, de azért okosan átveszi ellenfele slágertémáit is. Macronnak sokáig nem volt valódi programja, a média futtatta, mint politikai kívülállót, friss, fiatal erőt – az ilyesmit imádni szokták a választók. Le Pen is érezte, hogy újdonságot kell mutatni, ugyan a Nemzeti Front elnökeként eleve eliten kívüli, nem véletlenül szorította megjelenésében kicsit hátrébb a pártját. A fiatal és megnyerő Macront minden további nélkül megvették azok, akik zsigerből utálják Le Pent, a régiekben pedig csalódtak. Egy botrányoktól mentes fiatal politikus, akiről jelentős médiahátszéllel elhitetik, hogy új és menő, Európa-párti, a jövő embere, és minden más hasonló lózung hordozója, alkalmazkodott ahhoz, mit akarnak hallani a választók. Magára öltött némi rendpártiságot, amennyi kell, más kérdés, hogy Le Pennek ebben a kérdésben hitelesebbnek kellene lennie, hiszen nem tegnapelőtt figyelmeztetett először. A bevándorláshoz pedig Macron merőben máshogy áll hozzá, s a formálódó uniós migrációs politikát ellenzők nézőpontjából szemlélve győzelme távolról sem megnyugtató. Más kérdés, hogy Franciaország több évtizedes nyitott bevándorláspolitikája miatt már most is szinte menthetetlen.

Marine Le Pennek hiába van stabil tábora, nagy esély van rá, hogy Macron lesz az, aki mögé más jelöltek szavazói is felsorakoznak. Az új elnökkel szemben óriásiak az elvárások, a szinte borítékolható osztott kormányzással nem lesz könnyű helyzetben. Le Pen és Mélenchon eredményeit nézve pedig korai fellélegeznie azoknak, akik szerint Európa jó úton halad. Macron ugyanis a fennálló renden belüli látszatváltozás, a Le Pennel szembeni riogatás marketingjének terméke. De vajon tényleg Le Pen az a veszély, akitől meg kell menteni Franciaországot?