Ludwig Emil

Vélemény és vita

Manipulált „közvélemény”

Megszavaztatta olvasóit a Népszabó Poligráf című rovata arról a kérdésről, hogy egyetértenek-e Orbán Viktorral abban, hogy a „megyei útdíjmatricák bevezetése jó hír egy kis új teherrel?”

Az internetes voksolás eredménye: tizenkét százalék igen, nyolcvannyolc százalék nem.

Ezúttal is bejött a papírforma, csupán jól kell kérdést feltenni, ha azt firtatná legközelebb a baloldali napilap, akarnak-e készpénzt kapni a gaz kormánytól, akkor is nem!-mel felelnének. Ilyen a közhangulat a tartósan ellenzékbe szorult, elvakított emberek körében.

Nem árt előbb gondolkodni, csak azután gombot nyomni, tiltakozni, szervezkedni.

Nézzük a tényeket! Az ország eddig is fizető gyorsforgalmi útjainak eddig ingyen használt bevezető, rávezető és megkerülő szakaszain újévtől fizetni kell – jelentette be a kormány a múlt héten. Ami igaz, igaz: előbb megtárgyalhatták volna a dolgot az érintett önkormányzatokkal és a szakmai szervezetekkel is; ám ha ezt kaptuk a karácsonyfa alá, mi nézzük csak meg, mennyit ér az ajándék.

Első blikkre rosszul néz ki, hogy jövőre fizetni kell az összes, fővárosba bevezető autópálya-szakasz használatáért; én is felkaptam a fejem arra a munkanaponként kétszeri irtózatos kocsisorra gondolva, amit Budáról kifelé menet látok vidékre indulva vagy vissza, szerencsére mindig ellenkező irányban. Autópályán alig járok, utálom, és nem éri meg: Törökbálint után átváltok a régi 1-esre, Bicskétől Székesfehérvárig a 811-es, majd onnan a 8-as, sarcolatlan és kényelmes főúton megyek tovább a Dunántúlon. Évente negyvenháromezer forint (éves matrica) marad a zsebemben, mínusz alig egy-két tíznapos ára hosszabb utazáskor. Januárban veszek négy megyére – Pest, Fejér, Komárom, Győr – érvényes matricát összesen húszezerért, ennyiért nemcsak Bicskéig, de a nyugati határig járhatok az M1-esen. Bingó, kösz az ajándékot!

Lássuk csak a többi autós „szörnyű megsarcolását”, például a fővárossal együtt több mint hárommillió lakosú Pest megyében, ahol háromszázkilencvenezer ember nem ott él, ahol dolgozik. Látván mind az öt bevezető autópálya napi be-ki forgalmát, a legtöbben a megyén belülről járnak a budapesti munkahelyükre. Ha az eddigi országos évesről csupán a Pest megyei díjra váltanak át, nálam is többet megspórolhatnak; akik a fővároson kívüli plázákba járnak shoppingolni, szintén megússzák egyszeri ötezer forinttal – meg sem érzik a sok fölösleges vacak mellett, amit ott megvesznek. És ugyanezt megtehetik a bármelyik nagyvárosunkban és a körzetében lakók is; én például ettől fogva Gödöllő, Aszód, Cegléd, Nagykőrös stb. felé is koptathatom az autópályát.

Akit a munkája, vállalkozása arra kényszerít, hogy az egész ország területén autózzon, eddig is, ezután is elszámolhatja, levonhatja az adóból az éves közlekedési díjat. Azok a családok, akik autóval nyaralni mennek, télen síelni járnak, szintén belül maradhatnak a negyvenháromezer forinton. A Magyarországon átutazó járművek úthasználati díja továbbra is kiszámíthatóan bejön, sőt még az is megtörténhet, hogy az eddigi évesről a megyei matricákra történő tömeges áttérés csalódást fog okozni az előre tervezett összegű bevétellel kalkulálóknak.

Vannak olyan, az eddig kellő egyeztetés, mérlegelés híján tervbe vett útszakaszok – mint az M0-s gyűrű, az észak-pesti és a szekszárdi autópálya-híd, egyes vidéki városok megkerülő és összekötő szakaszai, de gazdaság- és várospolitikusoknak nem okozhat gondot ezeknek a megoldása. A napilap idézett „közvélemény-kutatásához” visszatérve, látható, hogy nem az utóbbi értelmiségiek, de még csak nem is a józan paraszti/polgári ész birtokában levők nyolcvannyolc százaléka szavazott nemmel a tervezetre.

Jellemző azoknak a megkérdezetteknek az ítélőképességére, akiket a Népszabadság manipuláló riportere megkérdezett: „Negyvenes éveiben járó asszony parkolt le a Suzukijával. Amikor a sztrádadíjról kérdeztük, zavarba jött: – Én nem tudok mit mondani, mert csak Pestig megyek a sztrádán, az meg ingyenes. – Már csak januárig, világosítottuk fel, mire kibukott belőle: – A k…va anyjukat! – Hallottam, hogyne hallottam volna, a fene essen ebbe a bandába! – fakadt ki Érden egy másik férfi.”

Nos, ha ilyeneket kérdeznek, nem csoda, hogy a nyolcvannyolc százalékuk elutasítja. Pedig éppenséggel „ócsítás” van, elvtársak!