Máltai sólyom

Az idősebb olvasók bizonyára emlékeznek még A máltai sólyom című izgalmas kalandfilmre, amelyben a lenyűgöző Humphrey Bogart alakította a rafinált, sármos és becsületes amerikai magándetektívet, aki egy feltűnően csinos nő és még egy vonzóbb, drágakövekkel díszített arany sólyom bűnügyében nyomoz, amelyet a Máltai Lovagrend adományozott V. Ká­roly spanyol királynak 1539-ben. A kevésbé idősebbeknek azonban inkább George Herbert Walker Bush amerikai elnök és Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1989. december elejei informális találkozója jut Máltáról az eszébe, ahol a berlini fal ledöntése után néhány héttel úgymond lezárták a hidegháború korszakát, és állítólag megegyeztek a fegyverzetcsökkentés, továbbá Európa keleti felének „deszovjetizálása”, vagyis békés és demokratikus átalakítása forgatókönyvéről. Sokan azóta is a jaltait felváltó máltai világrendről beszélnek, noha a Bush–Gorbacsov-tárgyalás végén nem írtak alá egyetlen megállapodást sem.

De hol van már Humphrey Bogart, s hol Bush és Gorbacsov? A festői szépségű Málta azonban ma is magára vonja a világ figyelmét, részben Európa és Afrika közötti stratégiai pozíciója, részben pedig amiatt, hogy ebben a fél évben a Földközi-tengeri miniállam tölti be az Európai Unió soros elnökségét. S e minőségében pénteken házigazdája lesz az unió következő, nem hivatalos csúcstalálkozójának. Amely csúcs előtt Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke drámai hangú üzenetben hívta fel a tagálla­mok vezetőinek figyelmét, hogy „az Európai Uniót még soha sem fenyegette akkora veszély, mint most”, s a legfőbb fenyegetések között említette a Donald Trump elnök vezette „új amerikai adminisztráció aggasztó nyilatkozatait”, valamint az unión belüli „unióellenes, nacionalista, idegengyűlölő érzések egyre erőteljesebb megjelenését”. „Ha összefogunk, megmaradunk, ha széthúzunk, akkor elbukunk” – írta üzenetében a liberális (formálisan néppárti) politikus, s a meghívólevélben felvázolta, hogy a migrációs válság megoldásának, a külső és a belső biztonság helyreállításának, a társadalmi jólét biztosításának további, „magabiztos és látványos” lépé­seiről is tárgyalnak majd az Európai Unió állam- és kormányfői Máltán.

Tusk üres, unalmas frázisai és az, hogy az Európai Uniót és civilizá­ciót fenyegető veszélyforrásokat – elsősorban a tömeges, illegális, bűnszervezetek által irányított, befolyásos politikai, gazdasági és médiacsoportok által pedig belülről bátorított és támogatott bevándorlást és kontinensünk haditerv szerinti, gyorsuló iszlamizációját – európai vezetőként még mindig nem sikerült beazonosítania, a máltai csúcs nem éppen kedvező előjelei közé tartozik. Miképpen a bő egy évvel ezelőtti, 2015. novemberi, hasonló máltai uniós csúcson is csak egy egeret szültek a hegyek. Orbán Viktor akkor azt mondta, a helyzet egyre inkább aggasztónak tűnik, mert miközben migránsok öt-, hat- vagy akár tízezrei érkeznek naponta az Európai Unió területére mindenfajta ellenőrzés nélkül, folytatódik a „sehova sem vezető tanácskozások sorozata”. Európa nemcsak nem került közelebb a megoldáshoz, hanem „veszélyes vizekre is sodródunk”, mert a csúcstalálkozó egyetlen közfelkiáltásos határozata – mivel formális döntést nem hoztak – az volt, hogy Törökországgal mint stratégiai partnerrel mindenképpen tárgyalni fognak. A magyar miniszterelnök a vallettai csúcs után úgy fogalmazott, „az egykor büszke Európa koldusszerepre kényszerül”: ahelyett, hogy saját erejét fejlesztené, biztonságot koldul valaki mástól, Törökországtól várja biztonságának garantálását.

A helyzet az előző máltai csúcs óta nem javult. Igaz, az EU és Törökország tavaly márciusban megállapodást kötött arról, hogy véget kell vetni a Törökország felől az EU-ba irányuló irreguláris migrációnak, ennek részeként a Törökországból a görög szigetekre átkelő összes migránst visszaküldik Törökországba, s a török állam „minden szükséges intézkedést megtesz annak megelőzése érdekében, hogy a Törökországból az EU-ba irányuló illegális migráció újabb tengeri vagy szárazföldi útvonalai nyíljanak meg, és e célból együttműködik a szomszédos államokkal és az EU-val”. Ennek nyomán, valójában azonban még inkább a balkáni országok – a magyar példát követő! – szigorú és hathatós határvédelmi intézkedéseinek köszönhetően átmenetileg tényleg csökkent a Törökországból a balkáni útvonalon át Magyarország, illetve Közép-Európa felé áramló migránsok száma. Az utóbbi hetekben azonban azt tapasztaljuk, hogy az ázsiai és afrikai eredetű tömeges, illegális, szervezett bevándorlás ismét lendületet kapott, és a tartalékai kimeríthetetlennek látszanak.

Az újabb és újabb uniós csúcstalálkozókon mindig szép, patetikus és dörgedelmes nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy meg kell védeni az Európai Unió külső határait, és meg kell akadályozni a tömeges, illegális migrációt, az indok nélkül és jogtalanul itt tartózkodó, kitoloncolásra ítélt bevándorlókat pedig haza kell küldeni. Az immár két éve tartó migrációs válság megoldására azonban változatlanul hiányzik az európai vezető testületekben és politikusokban mind a képesség, mind az akarat. Ezért írta Orbán Viktor egy hete a Hungarian Review című lapban, hogy az európai projekt „megrekedt a pályáján”, mert az unió nem tud választ adni az Európára legnagyobb veszélyt jelentő tömeges migrációra. Európa elöregedéssel küszködik, fogyatkozik a lakossága, de „ezt a problémát nem lehet megoldani muszlim forrásokra támaszkodva, sutba dobva az életvitelünket és biztonságunkat” – mutatott rá a miniszterelnök. Kérdés, hogy a lassan két éve ceterum censeóként hangoztatott intelmeit és javasla­tait végre hajlandók-e meghallani és megszívlelni a jelenleg regnáló európai vezetők. Vagy Málta megmarad az eltűnt aranysólyom és az iszlám hódítók ellen egykor hősiesen küzdő derék lovagok romantikus szigetének?