Nagy Ottó

Vélemény és vita

Magyartengerész

Akkora lenne a hatékonyság, hogy a Mennyi? Harminc! rejtélye is megoldódna. Bár egy legendával szegényebb lenne a világ…

Költői is lehetne a kérdés, amit egy jobb napokat látott napilap feszeget, hogy miért nem veszünk részt a Triton- és a Poszeidón-műveletekben, amelyek a Földközi-tengeren zajlanak és a migrációs hullámot akarják valahogyan visszaterelni a líbiai partokhoz. Rávághatnánk persze flegmán, egy kicsit cyránósan, például azért, kis lovag, mert már nincs tengerünk, sajnos. Aztán folytathatnánk az önmarcangolást azzal, hogy ráadásul egyedüliként csak mi, tenger nélküli magyarok nem veszünk részt a Frontex hadműveleteiben. Pedig a többi huszonhét meg ott vitézkedik, a skandinávok is persze, de hát arrafelé azért csak hajós népek élnek, de ott vannak a csehek és a szlovákok is, szintén tenger nélkül.

Meg itt vagyunk mi és röhögünk a markunkba, hogy igen, megígértük, de most aztán jól átvágtunk benneteket. Akkor is, ha az a Poszeidón a Földközi-tenger keleti medencéjére összpontosít és pont a Magyarországra nehezedő migrációs nyomást – jaj hadd írjam le, mert annyira tetszik – „hivatott csökkenteni”. Látjuk, micsoda hatékonysággal teszi mindezt, nem kell nagyon messzire tekinteni a térségből, elég Kósz szigetéig elnézni, és rögtön megértjük, hogy ha nem lenne a Poszeidón, ami a ránk nehezedő nyomást „hivatott csökkenteni”, akkor a menekültek, az illegális bevándorlók még nagyobb számban lepnék el a szigetet és nemcsak „ókor-ókor” törne ki valami balhé, hanem egész napjukat egymás és a helyi rendőrök aktív és ambiciózus gyepálásával töltenék.

Bezzeg ha ott lennénk mi! Hogy megváltozna a helyzet! A dunai monitorok szilárdan ellenőrzésük alatt tartanák az egész görög szigetvilágot, Kószra egy madár sem tehetné be a lábát, és a nagyobb hatékonyság érdekében még a Helkát is tengerre bocsátanánk. Nem fordítaná arra az orrát egyetlen gumicsónak sem, mind menne az olaszokhoz, mert Lampedusa mennyivel romantikusabban hangzik, mint ez a Kósz, ott még a mediterrán virtus is színesebb. Akkora nagy lenne a hatékonyság, hogy a Mennyi? Harminc! örök rejtélye is megoldódna, és bár egy legendával szegényebb lenne a világ, az esemény legalább akkora jelentőségű lenne, mint a gordiuszi csomó megoldása. És ha hős tengerészeink és csatoltan kommunikációs szakembereink ott meglovagolnák a hullámokat, és tisztára söpörnék az utolsó kis tengerszorost és lagúnát, akkor itthon, Csongrád megyében – ahol egyébként tegnap elkészült a gyorstelepítésű drótakadály és vasárnap meg minden eddiginél több, 2087 migráns szökött át – egészen biztos, hogy egyetlenegy illegális bevándorlóval sem kellene megküzdeni.

De hát nem vagyunk ott, a Helkának marad a Balaton, a monitorok pedig a vakító tajték helyett bánatosan merengnek a Duna alacsony vízállásán. A migránsok meg csak jönnek, nem állnak meg – és előbb-utóbb nagy részük megjelenik a határainkon is. És megpróbál tovább menni. Már ameddig lehet, mert Calais-nál már például nem nagyon lehet. Mert a Csalagutat sikerrel védik a franciák és a britek, meg az oda telepített kerítés – és ez akkor is igaz, ha a csatorna védelmét irányító potentát olyanokat nyilatkozik, hogy a „kerítések csak ott fejtik ki hatásukat, ahol állnak”. A próbálkozók jelentős része pedig most már azt mondja, hogy ő már nem is nagyon akar átjutni Angliába, jó neki Franciaországban is. És jó lesz nekik mindenütt, ahol maradhatnak, vagy ahová a regisztrált uniós belépésük alapján visszatoloncolják őket, például hozzánk.

Calais-ban van már templom és imádkozásra alkalmas hely, nem is egy, megszervezték az oktatást, vannak élelmiszerboltok, majdnem, mint egy rendes városban. Calais-nál a Dzsungel – így hívják a menekültek „alapította” várost –, nő, egyre nő. Ha így megy tovább, még a végén helyhatósági választásokat kell kiírni, akkor is, ha a megméretésen Le Penék meglehetősen gyengén muzsikálnának. És akkor is, ha a városvédő Pallasz Athéné után szabadon, időnként Poszeidón és Triton kezéből is ellopják a háromágú szigonyt.