Vélemény és vita
Magyarország csodaszép
Álláspont. Sok éve már, hogy a véget vetettünk a gulyáskommunizmusnak, többet kellett várni azonban míg a gulyásturizmusnak is leáldozott
Irinyi-terv, Darányi-terv, Magyari Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program, Kőrösi Csoma Sándor- és Petőfi Sándor-program, hogy csak néhányat idézzünk a kormány „kezdeményezéseiből”, amelyekkel jobbá akar tenni bizonyos területeket, legyen szó akár a szórványban élő magyarok identitásának megőrzéséről vagy az újraiparosításról, a magyar gazdaság hosszú távú növekedésének biztosításáról.
Mind-mind olyan kezdeményezés, amely nem egy kormányzati ciklusra szól, hanem évtizedeket ölel át, és semmiképpen sem begyepesedett elmékre utal, hanem arra, hogy vannak olyanok is, akik tudnak és mernek nemzetben és hazában gondolkodni. És tudnak és mernek összefüggésekben is gondolkodni, látni azokat, ha kell a határokon túl is, és nem akarnak mindent kerítésbontással és az azzal borítékolhatóan együtt járó cselekménysorozattal megoldani.
Sok éve már, hogy a véget vetettünk a gulyáskommunizmusnak, többet kellett várni azonban míg a gulyásturizmusnak is leáldozott. De végül leáldozott annak is, és már nem csak szandálos-zoknis NDK-s turisták járnak hozzánk, hanem bizony már jó ideje mások is, akik komoly pénzeket hoznak Magyarországra, nem véletlen, hogy a turizmus a magyar gazdaság egyik húzóágazata, Budapest pedig az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont. De a fővároson kívül is van élet és rengeteg szépség, ezért is fontos, hogy most elindul ennek a húzóágazatnak a háromszázmilliárd forintos fejlesztése.
A szeptemberben induló program Kisfaludy Sándorról kapta a nevét, és aki járt már fent a Kisfaludy-háznál a Badacsonyon, és szétnézett, annak nem kell magyarázni, miért. Ha a balatoni panorámán túl is tekintünk, akkor láthatjuk, ez a program ismét átnyúlik kormányzati ciklusokon, és a vidéki szálláshelyek megújítását szolgálja. Ez hatalmas segítség az érintetteknek, és nem csak azért, mert teljesen hazai forrásból valósul meg, hanem azért is, mert a fele, százötvenmilliárd forint, vissza nem térítendő támogatás, ami újabb bizonyíték a magyar gazdaság erejére, pá-pá fanyalgók, akik mindig csak az uniós forrásokra hivatkoznak, hogy azok nélkül nem lennénk mi sehol.
A tervek szerint 2030-ig kétezer szálláshely harmincezer szobája újulhat meg, és úgy számolnak, hogy ötezer új munkahely jöhet létre, szemérmesen elhallgatva, hogy mennyit őriznek meg ez idő alatt, pedig ez a kitétel legalább annyira fontos, ha nem fontosabb. Mint ahogy azt is meg kell említeni, hogy már eddig is fontos döntések születtek a turisztikai fejlesztések támogatásához: több mint ötszázmilliárd forint értékben turisztikai desztináció fejlesztéseket hirdettek meg, több mint százmilliárd forint jutott az ágazatnak a területi operatív program keretében, és a modern városok programban is több mint százmilliárd forint értékben kötöttek turisztikai fejlesztésekre megállapodást.
A legenda szerint, amikor 1936-ban Magyarországra látogatott Edward walesi herceg, és megkóstolta a barackpálinkát, azt mondta: Szódával jobb, mint a whisky, teával jobb, mint a rum. A kommersz barackpálinkák kora után ma ismét ez a helyzet, és ha a szállongó Michelin-csillagokra, és Széll Tamás gasztrosikereire és gulyására gondolunk, akkor kijelenthetjük azt is, hogy lefőztük a gulyáskommunizmust. Igen ez is fontos, hiszen a gasztronómia a turizmus része, és a külföldiek is szeretik a hasukat. És ha a fejlesztési folyamatokat nem akasztja meg senki – igény van rájuk, telt házzal üzemel majdnem minden hazai szálláshely –, és még a határzár is marad, akkor biztosan nem katasztrófaturizmusra kell berendezkednünk.
Hiszen Magyarország csodaszép.