Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Magyar biztos

Álláspont. Tekintélyes úriemberek és úrasszonyok gyűltek össze a héten Brüsszelben, hogy meghallgassák Navracsics Tibort.

Az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottsága mélyen szakmai, politikusi lózungokat és előítéleteket nélkülöző, csak és kizárólag az európai értékekre és szabályozásokra koncentráló vitára készült.

S most nyugodtan röhögje el magát a Kedves Olvasó!

Navracsics meghallgatására a bizottság baloldali, liberális, zöld és a szivárvány összes egyéb „demokratikus” színeit képviselő brüsszeli honatyái-anyái úgy jöttek el, hogy a magyar biztos nyugodtan felelhetett volna az ebihaltenyésztéstől kezdve az atomenergiáig bármiért.
Akkor is ugyanezt kérdezték volna.

Humoros is lehetne mindez, ám a komikumot nem mi vittük bele a „játékba”. Az „ötletgazda” Martin Sonneborn német képviselő, aki antiszemitizmust kért számon Navracsicson, párhuzamot vonva Wass Albert, Nyirő József és Adolf Hitler, illetve Joseph Goebbels „munkássága” között.

A jó Sonneborn a Párt színeiben jutott ki Brüsszelbe. Ez nem tréfa vagy elírás: hősünk humorista, avagy ahogy magát életrajzában nevezi, szatirikus. A Párt programjában benne volt például a berlini fal újjáépítése, hiszen ez a magas munkanélküliség idején rögtön nyolcvanezer embernek adna négy-öt heti munkát. A gegpárt a német választásokon nem indulhatott, de az unió szabadelvűbb, itt akárki pályázhat. Az pedig a német választók szellemi színvonalát, demokratikus elkötelezettségét és az európai értékekhez való komoly hozzáállását jelzi, hogy ez az úriember kijutott az Európai Parlamentbe. Ahol – s itt már kéretik nem a németeken avagy Sonnebornon röhögni – azonnal helyet kapott a Koreai-félszigettel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségben, valamint póttag a költségvetési ellenőrzési bizottságban. S mint történetünkből is kiderül, bekerült az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottságába is.
A derék német humorista életpályájából csak azért idéztünk bővebben, mert jól szemlélteti azt, hogy a szerda esti brüsszeli meghallgatás mennyire szólt a valós tényekről és mennyire a politikáról – illetve entschuldigung Herr Sonneborn, a hülyeségről.

Navracsics Tibor biztosi portfóliójába ugye az oktatási, kulturális, ifjúsági valamint az állampolgársági ügyek tartoznának. Ehhez képest kérdezték Orbán Viktor liberális államról vallott elveiről, a magyar médiatörvény idején folytatott tevékenységéről, és egy zöldpárti képviselőt csak az időhiány akadályozott meg abban, hogy rákérdezzen, mit gondol Navracsics a tibeti masztiffok és a pekingi újgazdagok viszonyáról.

A magyar biztos jól tűrte a „kibeszélőestet”, nem nevette el magát, nem jött ki a sodrából, tárgyilagos és szakmai volt. Egy jobboldali lap munkatársaként egy jobboldali kormány biztosjelöltjéről ezt könnyű leírni, de ez volt a véleménye a mérvadó nyugati lapoknak is. Liberálisoknak és szociáldemokratáknak egyaránt.
Csak összehasonlításképpen, Miguel Arias Canete, az Európai Unió éghajlat- és energiapolitikáért felelős biztosi posztjának spanyol várományosát szó szerint kiröhögték. Pedig a jó spanyol olyan vehemensen bizonygatta, hogy tökéletesen objektív tud maradni energiaügyekben úgy is, hogy valenciai haciendája mellett volt, van néhány olajkútja is. Hiszen így legalább tudja, miről is van szó, meg tolvajból lesz a legjobb pandúr, és egyébként is éljen az egységes Európa!

Aztán ott van a jó Lord Hill, akinek a pénzügyi szabályozásért kellene felelnie. Kitűnő ember, a londoni parlamentben edzett orgánummal és kiemelkedő lovaspóló-eredményekkel – az európai pénzügyi szabályozáshoz viszont speciel nem ért. Nos, ez már Brüsszelben is feltűnt, a brit főrendet vissza is idézték egy újabb beszélgetésre. Navracsics Tiborra néhány kérdés marad, hiszen a „demokratikus frakcióknak” meg kell indokolniuk a létezésüket.

A hazai politika a szokásos módon reagált a meghallgatásra. A Párbeszéd Magyarországért sunnyogva elismerte, hogy rendben volt a dolog. Az MSZP szerint is „okés” Navracsics, de azért nem felejtik neki, hogy már látták többször is kezet fogni Orbán Viktorral. Persze szocialistaként nehéz karakánnak lenni ebben a kérdésben, Kovács László volt azon kevesek egyike, akiket az akkor a mostaninál jóval kisebb hatáskörrel rendelkező uniós parlament tárcaváltásra kényszerített. A Demokratikus Koalíciót képviselő Molnár Csaba pedig ütött, mint a tavaszi lepke: Navracsics leszerepelt, senki sem volt nála rosszabb. Molnár úrelvtárs nagy ember, a DK alelnöke is, nem csak képviselő Brüsszelben, néha ülésre is jár. Lord Hill esete, a spanyol tragikomédia neki nem tűnt fel. Istenkém, miért pont a tények alapján beszélne egy harcos pesti-brüsszeli demokrata…