Macron mélyponton

Bár több mint hetven állam- és kormányfő érkezett a múlt hét végén Párizsba, hogy a francia elnökkel együtt teátrálisan megünnepelje az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény századik évfordulóját, a csinnadrattás színjátékot leleplezte a Macron és Trump között elmérgesedő vita. Két nappal párizsi látogatását követően az amerikai elnök több Twitter-bejegyzésben támadta a francia államfőt, megemlítve Macron alacsony népszerűségét, a tisztességtelen francia kereskedelmi gyakorlatot, és ismét bírálta a francia politikus javaslatát az önálló európai haderő felállításáról, hogy „megvédje Európát az Egyesült Államoktól, Kínától és Oroszországtól”. Trump emlékeztetett az első és a második világháborúra, és úgy fogalmazott: „Hogyan került ki ezekből Franciaország? Párizsban már németül kezdtek tanulni, mire az Egyesült Államok megérkezett.” A francia elnöki hivatal hivatalosan nem kívánta kommentálni az amerikai elnök üzeneteit, mert azok, úgymond, az ameri­kaiaknak készültek. De hogy Macron megsértődött, azt az is mutatja, hogy szerdán – a Charles de Gaulle repülőgép-hordozón egy francia tévécsatornának nyilatkozva – kifejtette: nem kíván vitába bocsátkozni Donald Trumppal, már csak azért sem, mert az a tény, hogy Franciaország az Egyesült Államok szövetségese, még nem jelenti azt, hogy annak vazallus állama.

Macron persze nem csak Trump bírálata miatt van egyre kínosabb helyzetben. Másfél év alatt kevesebb mint a felére zuhant a népszerűsége Franciaországban – a válaszadóknak már csak negyede-ötöde bízik benne! –, így 2018 őszére a De Gaulle által alapított V. Köztársaság legnépszerűtlenebb, még a szocialista Hollande-nál (volt főnökénél) is elutasítottabb elnöke lett. Ma már a visegrádi országokban is kivétel nélkül többen vannak az őt elutasítók, mint a kedvelők. Bár Macron nagyon készül a májusi EP-választásra, hogy a liberálisokkal és a szocialisták egy részével összeboronáljon egy „progresszív, patrióta” tábort a „nemzeti önzés, a nacionalista lepra” erőivel szemben, egy friss felmérés szerint az államfő pártjára a franciáknak már csupán 19 százaléka szavazna, és megelőzi őt a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés.

Macron előszeretettel hivatkozik nagy elődjére, De Gaulle-ra, nemrég például kifejtette, hogy a franciák jobban tennék, ha a tábornok példáját követnék, és kevesebbet panaszkodnának. De alaposan meglepődne, ha megtudná, hogy a második világháború nemzeti hőse, a volt elnök azt is mondta: „Aki nem szereti jobban a saját édesanyját a többi anyánál és a saját hazáját mások hazájánál, az sem az édesanyját, sem a hazáját nem szereti.” Macron ezzel szemben nemrég Dániában kifejtette, hogy már nincsenek igazi dánok és igazi franciák, csak igazi európaiak. A befektetési bankárból politikai befektetővé átnyergelt kalandor szerint a nemzetek idejétmúltak, csak akadályai az általa vizio­nált Európai Egyesült Államoknak. Egy brit politikai elemző (Nigel Farage volt tanácsadója) a napokban rámutatott, hogy Macron téved, amikor azt állítja, hogy a nacionalizmus a patriotizmus elárulása, mert valójában a globalizmus áll szemben a hazaszeretettel. A globalizmus – mint az imperializmus új válfaja – megpróbál egyféle életmódot, pénznemet, hagyományt, lobogót, himnuszt, demográfiát rákényszeríteni a nemzetekre a maga szabályaival.

Hát ez az, amiből nem kérnek sem a közép-euró­paiak, sem az angolok, dánok, bajorok vagy olaszok, de már a Macront elutasító francia nép sem. Ezért – elvbarátjához, a német kancellárhoz hasonlóan – ő is gyorsan közeledik a történelmi süllyesztő felé.