Őry Mariann

Vélemény és vita

Macedónia árulói

Álláspont. Fordulópontot hozhat Ausztriában a vasárnapi előre hozott parlamenti választás, véget érhet a tartós néppárti-szociáldemokrata kormányzás

Elemzők szerint a győzelemre esélyes jobbközép Sebastian Kurz vezérletével a bevándorlásellenes Szabadságpárttal léphet koalícióra. Ez egyszer már elszigeteltségbe taszította Auszt­- riát a demokratikus választások eredményét „tiszteletben tartó” európai elit részéről, de azóta változott a világ, az FPÖ szalonképesebb lett, s a balos többségű európai elit se nagyon engedhetne már meg magának ilyesmit.

Na de miközben a világ figyelme Ausztrián, forr a Balkán. Ahogyan az a napokban a visegrádi–nyugat-balkáni–román külügyi csúcson Budapesten elhangzott, csak egy stabil Nyugat-Balkán képes megállítani egy újabb migrációs nyomást, és egyáltalán, a térség egyensúlya mindannyiunk érdeke. Csakhogy Macedóniában – ahol vasárnap helyhatósági választásokat tartanak – most éppen olyan kormány van, amely nem a határvédelem és stabilitás felé kormányozza az országot.

Ebben a jobb sorsra érdemes kis balkáni országban évek óta minden áll, a görögökkel való névvita miatt se az uniós, se a NATO-integráció nem halad, ami tartós frusztrációhoz vezet az országban, ördögi körbe taszítva ezzel Macedóniát. De távolról sem ez az egyetlen gondjuk, az elmúlt néhány évben ugyanis folyamatos a politikai csatározás, a jobbközép VMRO–DPMNE hiába nyeri sorra a választásokat, láthatóan nem bír az „ötödik hadoszloppal”.

A macedón civil szféra szinte egészét uraló Soros-hálózat szimbiózisban működik az eddig ellenzékbe szorult szociáldemokrata SDSM-mel, s közös frontjukhoz csatlakozott az Obama-érából megmaradt Jess Baily amerikai nagykövet, valamint több uniós ország képviselete is. Sőt maga az unió is lényegében.

Jó érzésű ember egy néhány milliós ország színes forradalmára se legyinthet közönyösen, de Macedónia problémája túlmutat a határain. A fent említett szivárványkoalíció ugyanis felhasználja az albán kisebbséget is. A nemzetiségi ellentétekre építő politizálás nem csak életveszélyes, hanem jelen esetben Macedónia szuverenitása elleni direkt támadás, mondhatni hazaárulás.

Nem meglepő, hiszen egy Soros által lélegeztetőgépen tartott, albánokkal kollaboráló szociáldemokrata vezetés és az amerikai nagykövet mégis miért tekintene hazájaként Macedóniára vagy érezne bármiféle felelősséget. A szociáldemokraták úgy kerültek kormányra, hogy a kormányalakításhoz nélkülözhetetlen albán nemzetiségi pártok olyat kértek a választásokat nyert jobboldaltól, amire Nikola Gruevszki volt kormányfő nem mondhatott igent. A szociáldemokraták azonban igen, és a Soros jó barátja, Edi Rama albán kormányfő óvó tekintete alatt Tiranában megszületett albán platform Szkopjéban hatalomra jutott.

Azóta előkerült egy tömeges betelepítéssel fenyegető migrációs terv, amiről a kormány megtagadta az ellenzék által követelt népszavazást. A vasárnapi helyhatósági választások kampányában pedig szó szerint folyik a vér: nyílt utcán lőttek le egy helyi jelöltet aki szembement a vezető albán párttal, s – bár ennek hitelessége azért kétes – a szocdemekre való szavazásra biztatott a börtönből a Kumanovóban macedón rendőröket gyilkoló koszovói albán terroristák vezetője is.

Orbán Viktor és a kormánypárt több tagja nem véletlenül utazott Ohridig, hogy támogassa Gruevszki kampányát. Macedónia eddig, érdemi uniós támogatás és megbecsülés nélkül védte bástyaként Európát, ha elesik, újabb migránsáradattal és véres balkáni konfliktusokkal nézhetünk szembe. Macedóniában valóban a lét a tét.