Vélemény és vita

Liberális hazugságok

Torkig vagyok a demokráciaféltéssel! Olyan ez, mint amikor az éhes kutyák ráharapnak a koncra.

Nem engedik el, és még egymással is marakodnak rajta. Pedig ez az egész vircsaft csupán a klasszikus, valamint a modern liberalizmus és a demokrácia fogalmainak összekeveréséből született. És egyáltalán nem gondolom, hogy tévedésen, sokkal inkább rosszindulatú szándékon alapszik.

„Az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű” – jelölte ki a következő ciklus kormányzásának filozófiai alapjait Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn. A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell – folytatta, majd hozzátette, hogy a korábbi liberális magyar állam nem tudta megvédeni a közösségi vagyont, nem védte meg az országot az eladósodástól, a családokat pedig az „adósrabszolgaságtól”.

Tehát nem a demokráciáról, hanem a liberális alapon szervezett demokráciáról van szó. Arról az üres, értékek nélküli „szabadságkergetésről”, amellyel a magyar társadalom is megfertőződött a diktatúra láncaitól megszabadulva, úgy huszonöt évvel ezelőtt. Kétségtelen tény, hogy a rendszerváltozáskor nagy szükség volt a szabadságjogok érvényesülésének garantálására; akár a szabad piacon és a magántulajdonon alapuló verseny kialakítására; vagy a kultúrában a pluralizmus megnyilvánulására.
Akárcsak most. De ezek mind-mind a liberalizmus azon klasszikus elvei közé tartoznak, amelyek „politikai minimumként” épültek be az egyes demokráciákba, és voltaképp nincs is olyan politikai gyakorlat, amely elutasítaná ezeket. A mértékét és a korlátok nélküli kiterjesztését viszont igen. Leginkább akkor, amikor a szabadság túlzott formája a közösségek attribútumait (a család szentségét és megtartó erejét, a nemzet hagyományait, illetve az anyagi-szellemi kincseit) rombolja; amikor a gazdaságban az adósrabszolgaság kialakulásához vezet, vagy amikor a tudományos gondolkodásban hegemóniára tör és kirekeszt; s végül, amikor a kultúrában a szabadosság irányába billen el.

Nos, ezekből a liberális alapokból lett elege a magyaroknak (is). Nem a klasszikus liberalizmus által kivívott szabadságjogokból, hanem a modern liberalizmus korlátok nélküli rombolásából. Ezt a diagnózist állította fel a miniszterelnök.

Arisztotelész mondja, hogy minden értéknek két szélsőséges kilengése van, amely mindig helytelen. Egy hiány és egy túlzás. A szabadság, mint „középút”, értékes és szükséges minden embernek. (Leginkább, ha értékelvű tartalommal töltjük fel, hisz üresen mit sem ér!) Ezt senki sem utasítja el. A szabadságot, mint hiányt, azaz a szolgaságot; illetve a szabadság szélsőséges túlzását, amely csak az individuumot, az egyént támogatja, a közösségeket pedig negligálja és a nemzetet rombolja, és amely valóban csak az „erősnek” kedvez – el kell vetnünk. Egyébiránt a baloldalnak, ha igazán baloldali lenne, azaz az egalitarizmust erőltetné – ezt a felismerést már rég meg kellett volna tennie, nem pedig továbbincselkednie a modern liberalizmussal…

Remélhetőleg utoljára kell leírnom, hogy a demokrácia és a liberalizmus nem azonos fogalom, és még csak nem is egymást feltételező ideológiáról és rendszerről van szó. A klasszikus liberalizmus alapja lett ugyan a demokráciának, de a modern törekvései csupán esetleges tartalmakká váltak. Mint ahogy egy demokráciát fel lehet „tölteni” patrióta, konzervatív, kereszténydemokrata vagy éppen szociáldemokrata értékekkel is.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom