Liberális gondolatok

Az ATV és a bosszúból ellenzéki médiummá vedlett RTL Klub hírei előszeretettel számolnak be a nyugati sajtó keltette hisztériáról, miszerint Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde a bizonyíték arra, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia. Ekkora csúsztatás biztosan megnyerné a félrevezetések vetélkedőjét. Úgy állítják be, mintha a demokrácia és a liberalizmus azonos lenne.

Általánosítva a demokrácia a többség akaratán nyugvó egybehangzó vélemény jóról és rosszról, amelyet szabályok támogatnak. A demokrácia persze nem azt jelenti, hogy a többségnek mindig igaza van. Kindler és Zsolnai 1993-ban A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei című könyvükben hoznak egy tanulmányt Boulding Kenneth tollából, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a demokrácia a szabályalkotások eljárására vonatkozik és nem garantálhatja a szabályok kizárólagos tartalmi igazságát. Ha ehhez hozzávesszük Churchill közismert mondását, hogy a demokrácia egy piszkos dolog, de eddig még nem találtak jobbat ennél, akkor a demokráciáról vélhe­tően elmondtunk minden lényegeset. A liberalizmusnak a demokráciához csak annyi köze van, hogy a liberalizmus – a francia forradalom előtti felvilágosodási folyamatban megvalósult szabadságeszme – a modern jogrendszer bábájának tekinthető. Ez a jogrendszer a neoindividuális filozófusok természetes jogokra való hivatkozásai alapján jött létre.

A természetjogra való hivatkozás képviselte mindazokat a jogokat, amelyeket a mai, modernnek nevezett demokratikus szabadságjo­gok legalábbis papíron képviselnek. Ilyenek például a szabad gondolkodás és véleménynyilvánítás – a sajtószabadság –, a hatalommegosztás és nem utolsósorban az általános és egyenlő választási jog.

Ezek a jogok ma a felvilágosult civilizált társadalmakban valóban a természetesség igényével lépnek fel. Orbán Viktornak és az emberiségnek nem ezzel a liberalizmussal van baja. Létezik ugyanis egy másik liberalizmus, amelynek gyökerei nem a keresztény individualizmusból kifejlődött neoindividuális filozófusok eszmefuttatásaiban találhatók, hanem az angolszász értelmezésű neoliberalizmus szabadosságában. Ezt a tényt a monetarizmus és a globalizmus egyik Nobel-díjas (1974) atyja, Friedrich August von Hayek félreérthetetlenül kifejezésre jutatja. Leszögezi, hogy az angolszász liberalizmusnak az európai felvilágosodási folyamathoz és a francia forradalom liberalizmusához semmi köze. Eszmei forrásnak nem a neoindividuális filozófusok – mind mondjuk Descartes vagy Montesquieu – munkásságát tekinti mérvadónak, „hanem egy kívánatos politikai rend koncepcióját”, „amely először Angliában az »Old Whigs«, a tizenhetedik század végétől kezdve a »Gladstone«-ig, a tizenkilencedik század végéig fejlődött ki. Ennek az irányzatnak a tipikus képviselői például David Hume vagy Adam Smith… A személyi szabadság a törvényesség alapján először az (amerikai) kontinensen fejlődött mozgalommá és ez lett az amerikai politikai tradíció alapja. (…) Ezt a liberalizmust élesen el kell választani a kontinentális európai tradíciótól, mert azt is »liberálisnak« nevezik, annak ellenére, hogy a kontinentális európai liberalizmusban az amerikai felfogás szerinti liberalizmus egy direkt leszármazott változata is megtalálható. Bár megpróbálták a kontinentál-európaiak először az amerikai liberalizmust lemásolni és értelmezni, de végül is megmaradtak egy konstruktivisztikus racionális gondolkodás szelleménél, ami Franciaországban igen elterjedt volt, és ezért az amerikai liberalizmust nem tudták megvalósítani. Ezért ahelyett, hogy a kormányzó hatalom korlátozását követelték volna, a többségen alapuló hatalmat ideállá magasztosították.” (Idézet Hayek-től.)

Egy sumákoló embert hamarabb utol lehet érni, mint egy sánta kutyát: Hayek szerint – neki pedig
tudnia kell – az igazi demokrácia nem a többségen alapuló hatalom, hanem egy olyan, amelyik képes a kormányzó hatalom korlátozására, amely a profitszerzés érdekében alkalmazott dzsungeltörvények útjában tudna állni. Orbán Viktornak kétségtelenül a neoliberalizmus járt a fejében, amikor a liberalizmus elvetéséről beszélt. Demokrácia, liberalizmus és neoliberalizmus fogalmak nem azonosak.

Kelenvölgyi Imre
tanár