Vélemény és vita
Levél a lélekkufárhoz
Konrád úr! Önnek, önöknek földi relációban már nem lehet megbocsátani, éjsötét gyűlöletük pedig annyira életellenes, hogy nem ad lehetőséget a vitára
Eljövendett az idő, amikor minden, gondolkodásában független, érzéseiben humanista, világlátásában nemzeti és európai emberben fel kell vetődnie a kínos kérdésnek: szebb, jobb, igazabb, emberségesebb lesz-e világ, ha már Konrád György nem él majd közöttünk? S a kínos kérdésre egy keresztény polgár csak kínos választ adhat: igen. Ugyanis egy – akárcsak kulturális szinten is – keresztény nem vágyhatná valaki halálát.
Ám – a közkeletű liberális eszme-félremagyarázással – a keresztény-konzervatív eszmerendszer nem egyenlő a birkasággal, akár a tömeggyilkosokat, fanatikus hordákat is befogadó önpusztítással. Úgyhogy Konrád úr, önnel kapcsolatban is igaz a biblikus parancs, „Istennél a megbocsátás”, és egyben a másik, profán bölcselet is, „Az élet él, és élni akar!”
Konrád úr! Önnek, önöknek földi relációban már nem lehet megbocsátani, éjsötét gyűlöletük pedig annyira életellenes, hogy nem ad lehetőséget a vitára.
„Úgy látom, hogy nagyobb erő húzza a magyarokat is az Európai Unióhoz, mint a diktátoraikhoz. Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceaușescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.”
Erről van szó… Persze másról is. Például arról, amikor ebben a rettenetes, a Hvg-nek adott interjúban arról is beszél, hogy a Soros-terv elleni kampány antiszemita, „itt a zsidókat szidják”, amit a lelke mélyén minden zsidó ért.
És itt van az a pillanat, amikor ki kell mondani egy újabb kényelmetlen, de halálosan igaz mondatot: Konrád úr, Ön egy kripto-nyilas, adott esetben kripto-kommunista – a választást Önre bízom. Bevallom, jólesik végre kimondanom ezt. S mielőtt esetleg ügyvédhez szaladgálna, el is magyarázom, nehogy félreértés legyen köztünk. A „kripto” szót nyilván érti – rejtegetettet, latenset jelent. Ön tehát természetesen nem igazi náci vagy kommunista – előbbi nyilván nehezen is lehetne, egy jómódú zsidó család sarjaként. Azonban a fenti idézetek (és még oly’ sok az elmúlt huszonhét évből) félreérthetetlenül bebizonyítják, hogy Ön szerves folytatója és örököse annak a rettenetes, pusztító, kérlelhetetlen vonulatnak, ami Kun Bélával és a Tanácsköztársaság egyéb, vért szagoló vezetőivel indult 1919-ben, folytatódott Szálasival 1944-ben, életre kelt Rákosival 1949-től, és elhúzódóan agonizált 1957-től 1989-ig Kádár János országlásának idején.
Nézem a cikkhez tartozó fotót, és nem tudok szabadulni két ijesztően hasonlatos tekintet látványától.
Az másik Soros Györgyé. Kérem, ne kezdjenek el sikítani hívei – itt nem a sémita jegyekről van szó. Hanem arról a riasztó arcberendezésről, ami leginkább egy intellektuális maszkot viselő hiéna jegyeit viseli. És ebben az esetben a küllem és az eszmeiség annyira egybevág, hogy az már szinte fájó.
Konrád úr! Láthatólag erősen hanyatló szellemi és fizikai állapota ellenére bizonyos vagyok benne, pontosan tudja, hogy amiket mondott, az a legteljesebb alávalóság. Nem tudom beleélni magam egy olyan ember lelkébe, aki a ’70-es évek elején a saját sógorát is följelentette az akkori kommunista állambiztonságnak – s közben, de főleg utána a hős ellenzéki szerepében tündökölt, amit aztán a rendszerváltás után nem is aprópénzre is váltott.
De azt pontosan tudom, hogy Ön nem ostoba ember. Ceaușescu élete és halála mára már szimbólum. Soros Györgyöt pedig (sok-sok egyéb, általa tönkretenni kívánt ország mellett) éppen Izraelben gyűlölik a legjobban. Szerencsére egyre szűkülő itthoni rajongótábora most már hiába folytatja a „hochmecolást” (jiddis szó: összességében tétova hazudozást jelent), a kimondott szellemi salakanyag letörölhetetlen, „lerakódik, mint a guáno, keményen, vastagon” – annak az értelmiségi körnek a fején is, amelynek Ön az idolja.
Igazából az emberi érzületű magyar többség hálás lehet Önnek, ordenáré, militáns nyilatkozatával talán végleg lezárt egy szégyenletes korszakot – az intoleráns, gyűlölködő, a polgári, nemzeti liberalizmus legapróbb jegyeit sem viselő, egykori SZDSZ-es utóvédek korszaka ezzel véget ért. Néhány nap eltelt, és a bel-pesti értelmiség nem határolódott el Öntől (teszem hozza szomorúan, de nem meglepődve – a Mazsihisz sem…) – ezzel, úgy gondolom, minden józan ember számára világos, mi a helyzet, világos lehet, hogy miről beszéltünk huszonhét évig.
Ezek után már csak egy dolgot kellene tisztáznom, méghozzá látszólag a legkézenfekvőbbet: miért is írok nyílt levelet egy levitézlett III. Richárdnak, aki ugyebár elhatározta, hogy gazember lesz, és ezt be is tartotta.
Nos, azért, Konrád úr, mert ez a történet már régen nem Önről szól! Ön a ’60-as évek végén megírta a Látogató című elég jó szociográfiáját – nagyjából abból él, az azóta megjelent irodalmi munkássága egyre inkább csak a bel-pesti értelmiséget érdekelte. De annak a szellemnek, amit Ön és eszmetársai erre a nemzetre zúdítottak, annak már vannak áldozatai. Csak egy rövid válogatás az elmúlt esztendőből: Bayer Zsolt barátom-kollégám egyetemista fiát megverték, mondván, „a Bayer fia”, Bencsik Andrásnak is hasonlót ígértek a világhálón, a Magyar Idők csinos, fiatal, kétgyermekes újságírónőjének hamis internetes oldalt indított valaki Önhöz hasonló – mint konzumnőnek. A neten a kripto-… szellemi társai tucatjával ajánlják föl „szolgálatukat” Orbán Viktor kilövésére. És ez nagyon nem vicc. Ön a csürhe teoretikusa – a liberális és a szélsőjobboldalié egyaránt. Ezt érte el, 84 évesen. Rossz hírem van: remélhetőleg senki sem fogja Önt se megverni, se lelőni. Ez részint kulturális kérdés, másrészt van, amitől már minden épeszű ember undorodik.
Az Ön büntetése súlyosabb lesz. Remélhetőleg tart még jó néhány esztendeig földi pályafutása, s ezért látni fogja, hogy torz, embertelen, lelketlen, tényszerűtlen, gátlástalanul hazug eszmerendszere hogy hullik végleg a porba.
Bizonyos szempontból Ceuașescu jobban járt.