Vélemény és vita

Levél Ban Ki Mun ENSZ főtitkárnak

Tárgy: A menekültügy megoldásáért

Tisztelt Főtitkár Úr!



Ritkán adódik, hogy nem szóvivője útján, hanem személyesen nyilatkozik. Pénteken ez történt, miután elmondta, szíve szakadt, és rémülettel töltötte el az ausztriai Parndorfnál egy teherautóban talált hetvenegy szíriai és félezer, a tengeren odavesző, szintén főként szíriai menekült legutóbbi, fulladásos halála.

A világszervezet első embereként sürgette a kormányokat, legyenek sokkal megértőbbek és emberségesebbek a menekülőkkel. Akik, mint mondta, a háborúk, a politikai bizonytalanság, elnyomás és a közbiztonság hiánya miatt hagyják el otthonukat, jobb jövőt keresve maguknak.

Az elsődleges cél az életek megmentése legyen, tette hozzá, és kérte, adjanak humanitárius segélyt a menekülteknek. Majd ismét arra hívta fel a „világ valamennyi kormányát”, hogy biztonságos és törvényes folyosókat biztosítson nekik, viselkedjen részvéttel, és közben tartsa magát nemzetközi kötelezettségeihez. Végül kilátásba helyezte, hogy szeptember 30-án, az ENSZ közgyűlése idején e „globális aggodalmak” ügyében külön konferenciát szervez.

Első ránézésre nyilatkozata igazán megható és emberséges. Olyan, mint amilyet a világon élő milliárdok elvárnak egy világszervezet vezetőjétől. Második, alaposabb ránézésre azonban ennek pontosan az ellenkezőjét fedeztem fel a nyilatkozatában.

Ugyanis abban nem volt szó olyan kézenfekvő megoldásról, amely hatalmas mértékben hozzájárulhatna a menekültkérdés és az azt magába foglaló népvándorlás orvoslásához. Ami megdöbbentő, hiszen az ön pozíciója kifejezetten alkalmas arra, hogy ilyen megoldás keresztülvitelét hathatósan elősegítse.

E megoldásról soha nem esik szó nem csak a nagyhatalmak vezetői körében, beleértve az Európát még több menekült befogadására biztató Barack Obama amerikai elnököt is. Angela Merkel német kancellár esetében pedig előfordulhat, hogy saját országának teljes megnyitásával a szíriai menekültek előtt nem csak újraválasztását teszi lehetetlenné, de Németországot is a felismerhetetlenségig megváltoztatja.

Erről a kiútról egyetlen újságíró nem tesz fel kérdést sem az említett vezetőknek, sem – többek között – Federica Mogherininek, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai vezetőjének.

Holott a megoldás olyan ké­zen­fekvő.

Ön kiemelte, hogy Szíriából menekülnek a legtöbben. Az onnan menekültek legtöbbje muzulmán arab. Miért nem szólítja fel Ön vagy bárki más a világ legfontosabb vezetői közül a Közel-Kelet olajban és földgázban dúskáló államait, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart, Bruneit, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emírségeket (így Dubajt) vagy Ománt, hogy nyissa meg határait a menekültek előtt? Hiszen az említett országokban nem lennének beilleszkedési problémáik sem, nem is szólva a földrajzi közelség hallatlan előnyeiről.

Damaszkusz és Stockholm között a távolság négyezer-nyolcszáz kilométer. A szír főváros és például a szaúd-arábiai Tabuk között viszont mindössze ezerötszáz, az afganisztáni Kandahartól Kuvaitig kétezer-háromszáz kilométer. Berlinig Budapesten át – azaz a legrövidebb úton – csaknem a háromszorosa, hatezer-ötszáz.

Miért kell a közel-keleti menekültek elől elzárkózó országok helyett velük tovább terhelni a náluk jóval szegényebb Libanont, Jordániát vagy akár Törökországot, ahol eddig összesen három és fél millió szíriai talált menedékre? Akkor, amikor Libanon és Jordánia palesztin menekültek millióinak ad otthont az 1948-as Nakba (katasztrófa) óta? Arról a Jordániáról, Libanonról és Törökországról van szó, ahol az egy főre jutó GDP tizenegy-, tizennyolc- és tizenkilencezer dollár, szemben például a katari száznegyvenháromezer, a brunei hetvenhét­ezer vagy a kuvaiti hetvenegyezer dolláros egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemmel. Vagy akár az egyaránt negyvenötezer dollár értékű svéd vagy német, egy főre jutó GDP-vel.

Ön, Főtitkár Úr, tényleg azt akarja, hogy azt az Európát, amelyet Európának ismerünk, a felismerhetetlenségig megváltoztassák és feldúlják? Ön azt hiszi, ki lehet alakítani „európai” megoldást a menekültek fogadására akkor, amikor a kontinensünkön falakat építenek, Lengyelország és Szlovákia bejelenti, csak keresztény menekülteket fogad be, a szerbek azzal trükköznek, hogy hozzánk, Magyarországra lökik át a migránsokat a közelebbi Horvátország helyett, míg Nagy-Britannia, Magyarország és még nem egy EU-tagország kormánya elutasítja a Brüsszel által meghatározott befogadási kvótákat? Hogy míg Németország a menekültstátust kérők negyven, addig Franciaország nyolc, Nagy-Britannia négy százalékát fogadja be?  Hogy az egyik európai uniós bíróság hol Görögországot, hol Magyarországot, hol mindkettőt mondja ki – minden ténnyel szembemenve – „nem biztonságos” országnak, miközben a magyar kormány még azt is megteszi, hogy a német és az osztrák rendőrséggel együtt „nem biztonságos” hazánkban löki ki még az osztrák határ elérése előtt a nyugat felé vonatozó migránsokat? Vagy az uniós előírásoknak eleget téve regisztrálja őket olyan buzgósággal az azonnali továbbengedés helyett, amelyen a görög hatóságok csak nevetnének?

Magyarországon már-már elviselhetetlenné válik a migráció okozta helyzet. Kérem, vessen egy pillantást a bécsi, a berlini és aztán a budapesti pályaudvarokra, hogy lássa, hol nincsenek, és hol vannak menekültek, sőt menekülttáborok! Nézze meg, hogy mennyire erőnkön fölül teljesítünk a hozzánk áramló menekültekkel, ami nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítja például a bicskei menekülttábort a traiskirchenivel, amely utóbbit a londoni az AI, azaz az Amnesty International, a világ legnagyobb emberjogi szervezete a napokban bírálta. Ausztria legnagyobb, a Bécs melletti Traiskirchenben található menekülttáborban az AI „embertelen” állapotokat kifogásolt. Ott ezerötszázan alszanak a szabad ég alatt. Heinz Pazel, az AI osztrák szervezetének feje ki is jelentette, hogy a traiskircheni állapotok „szégyenletesek, főként egy olyan gazdag országban, mint Ausztria”.

Főtitkár Úr! Arra kérem tehát, szedje össze a bátorságát, bármennyire is annak az Egyesült Államoknak a rendíthetetlen barátja és támogatója, amelynek stratégiai partnerei a felsorolt, szupergazdag muzulmán arab országok. Szólítsa fel őket egyenként, ha már a világ valamennyi kormányához szólt: azonnal nyissák meg határaikat a muzulmán menekültek előtt!

E dúsgazdag országok vezetőit fel is hívhatja telefonon. Ha nincs meg a számuk, stábja készséggel áll rendelkezésére.

 

Lovas István: Levél Ban Ki MunnakHeinz Pazel, az AI osztrák szervezetének feje ki is jelentette, hogy a traiskir­­cheni állapotok „szégyen­letesek…#levél #BanKiMun #bevándorlás #menekült #MagyarHírlap

Posted by Magyar Hírlap on 2015. augusztus 30.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom