Lengyel tavasz

A brüsszeli lap szerzője szerint a lengyel ellenzékiek, no meg azok, akik külföldről aggódnak a fékekért és ellensúlyokért, a demokráciáért meg a szólásszabadságért (no hiszen), attól tartanak, hogy az Európai Unió nem fog elég erélyesen fellépni a Jog és Igazságosság kormányával szemben. Szerintük az ország de facto vezetője, Jaroslaw Kaczynski pártelnök arra alapoz, hogy Brüsszel úgysem fog semmit se tenni.

Vegyük át, milyen tényezőket kell figyelembe vennie Kaczynskinak, amikor azt mérlegeli, „meddig mehet el”. Az Európai Tanács lengyel elnöke Donald Tusk, akinek pártja, a Polgári Platform a Jog és Igazságossággal szemben elvesztette tavaly a parlamenti választásokat. Ezt már 2014-ben is előre lehetett látni, amikor Tusk a varsói miniszterelnöki székből katapultált Brüsszelbe a politikai túlélés felé. A Polgári Platform a kontinens legerősebb pártcsaládja, az Európai Néppárt tagja, és még meg sem száradt a tinta a kudarcukat hozó szavazólapokon, amikor már Lengyelországról szóló vitáért cirkuszoltak az Európai Parlamentben, ahol a demokráciát mindig lángpallossal védő szociáldemokrata Martin Schulzot nem kellett soká győzködni. Ami utána jött, azt mi már igazán unásig ismerjük: jöttek a „Lengyelország-viták”, még Beata Szydlo kormányfő is elment Strasbourgba, hogy elmondja az álláspontját.

Akármilyen határozottsággal álljon is ki Orbán Viktor lengyel szövetségese mellett, eléggé nyilvánvaló, hogy nem Varsónak lejt a pálya. Kaczynski ennek fényében sem teszi fel a kezét, hogy mi kérünk elnézést, inkább mondja meg az ellenzék meg Brüsszel, hogy mit csináljunk. Ennek az egyik oka az lehet, hogy magyar barátja példáján láthatta, nem lehet csak úgy Brüsszelből megbuktatni egy kormányt, legyen akármekkora is a hiszti. A másik oka pedig az, hogy különutas politikát a szabályok tiszteletben tartásával lehet folytatni, el kell menni a falig, anélkül, hogy fogást találnának rajtuk. Ha pedig valami mégsem stimmel, akkor meg kell változtatni, és kész.

De kanyarodjunk most vissza a derék lengyel ellenzékiekhez. Ötletekben nem szenvednek hiányt a varsói demokraták, a CzasKultury kulturális folyóirat szerkesztője, Marek Wasilewski például azt javasolta, hogy legalább fosszák már meg ideiglenesen Lengyelországot a szavazati jogától az Európai Tanácsban. A „spontán szerveződött” demokráciavédő KOD csoport alapítója, Mateusz Kijowski szerint külföldi politikai nyomásgyakorlásra van szükség, amit a lengyelországi erőkkel koordinálnak. Marek Grela professzor, Lengyelország első állandó brüsszeli képviselője is kreatív ember, szerinte az Európai Bizottságnak meg kell kérdőjeleznie, hogy a varsói kormány megfelelően költi-e el az uniós támogatásokat. Továbbviszi gondolatát Wasilewski, aki szerint a pénzt nem simán el kell venni Varsótól – hiszen az EU-ellenes hangulatot teremtene –, hanem átcsatornázni az önkormányzatoknak, regionális vezetéseknek. (A magyarországi demokraták jegyzetelnek).

Két éve az amerikai Human Rights First nevű jogvédő civil szervezet – inkább le se írom, kinek az alapítványától kapnak támogatást, úgyis tudja az Olvasó – írt praktikus kis listát a Fehér Háznak, hogyan szorongassa meg Magyarországot és Görögországot „a szélsőjobb erősödése miatt”. Most tekintsünk is el attól, milyen páratlan szakértői erőfeszítés kell ahhoz, hogy egy platformra helyezzék a Jobbikot az Arany Hajnallal, választási sikereikért pedig az akkori görög és a magyar kormányt tegyék felelőssé. Ennél érdekesebbek ugyanis a javaslatok. Mindjárt azzal indítottak, hogy Washington alakítsa ki arra vonatkozó politikáját, hogy Magyarországot visszafordítsa a demokrácia hanyatlásának útjáról, erősítse hazánkban a jogállamot, a független demokratikus intézményeket, az emberi jogok védelmét és a nagyobb átláthatóságot. Az elemzésben olyan nagykövet kiküldését javasolták Budapestre, akinek van tapasztalata az olyan szövetségesekkel, akik komoly kihívásokkal küszködnek a demokratikus kormányzás és az emberi jogok védelme terén. Fontos amerikai tisztségviselőket akartak Budapestre küldeni, hogy magyarázzák el, Magyarország elszigetelődik, ha elhagyja a liberális demokráciát. Azt is felvetették, hogy legyen prioritás a magyar független média és civilek támogatása, és Washingtonból fejlesszenek ki egy kommunikációs stratégiát, amivel elérik az állam által dominált médiából tájékozódó magyarokat. Ezt 2014 augusztusában írták, és hamar elkezdtük gyanítani, hogy megfogadták a tanácsaikat Washingtonban.

Ha valakit, hát Jaroslaw Kaczynskit igazán nem lehet azzal vádolni, hogy kényelmetlenül oroszbarát politikus lenne. Most azonban ő is megtudhatja, hogy nem kell Moszkva felé fordulni ahhoz, hogy Varsóban is legyen Majdan tér. A „lengyel tavasz” forgatókönyvét valahol, valakik már régen megírták, a kérdés csak az, hogy meddig jutnak el benne. A kikeletig ugyanis még hátra van egy január huszadika, akkor pedig megfordul a széljárás Washingtonban, és véget érhet a Soros-forradalmak kora. Addig még csak ki lehet húzni.