Lendület, kis kihagyásokkal

Egyikük a csoport középen azt az újságot tartja, amiben lehozták a fotót, az orgánum is boldog hát, teljes a csapatmunka, megvan az összhang. A karlendítés azonban zavar, mielőtt újabb közvélemény-kutatást rendeznének teljesen feleslegesen, mondom, hogy a karok által bezárt szög mindenben megfelel a legrettegettebb lendítés követelményei-nek, csak ők nem nyitott tenyérrel lefelé lendítenek, hanem ökölbe szorított kézzel. És az már ugye az amerikai fekete polgárjogi mozgalmakhoz köthető, az már békés, azzal már baj nincs, maradhat a lendület.

Azt mondják magukról, hogy politikai árvák, de politikai árvák, amióta egyáltalán létezik politika, nincsenek, soha nem is voltak, és amíg ez a műfaj létezni fog a világon, nem is lesznek soha. Mert minden árva családba akar kerülni, és ők már meg is találtak a maguk nagy pártcsaládját, még akkor is, ha ez a család már régen válófélben vagy inkább osztódófélben van, és minden egyes tagja rettenetesen gyűlöli a másikat. Ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tartják majd az árvák ökölbe szorított kezüket az elkövetkező időkben. Nyitott tenyérrel felfelé? Vagy azon már túl vannak? Már kaptak valamit, csak nem merik bevallani, akárhogyan is tiltakoznak ellene? Vagy előre gyakorolnak, hogy miből mennyit fognak majd markolni? Nem tudom, de gyanítom, hogy baljukat hátrafelé kinyújtva, hiszen az úgysem látszik, nem baksisért, hanem valami jelentősebbért tartják.

Néhány napja egyébként e fiatalokat egy politológus az új LMP-ként jellemezte. A miniszterelnök azonban pontosabb megfogalmazást adott, és új SZDSZ-nek nevezte őket. Azt hiszem, neki van igaza. Akkor is, ha a momentumos gyerekek kézzel-lábbal tiltakoznak ellene, és akkor is, ha csípőből tüzeltek vissza és azt mondták, hogy nem nem ők kezdték „az SZDSZ ifitagozataként politikai karrierjüket, hanem a Fidesz” – ami fél évvel előbb alakult, mint az SZDSZ, tehát nem lehetett nem létező dolog fiókszervezete. És tényleg, a Momentum Mozgalom soha nem lesz az SZDSZ ifitagozata, és közös jelölteket sem állíthat vele, hiszen ő maga az új SZDSZ. Hogy a kisebbek is megértsék, olyan ez, mintha sötét felhők gyülekeznének Középfölde felett, mert Szauron lassan megint testet ölt a homályból. És a történet szereplői már megtapasztalták a zsarnok hatalmát és kártételét, tudják, hogy mire számíthatnak tőlük, és köszönik, nem kérnek belőlük még egyszer.

Hogy pontosabban értsük a retorikájukat, az ellenük tiltakozóknak azt felelték a nolimpiakampányuk után, hogy „nem azt mondtuk, hogy ne legyen olimpia, hanem hogy kezdődjön el egy párbeszéd erről”. Meg népszavazás. És ha lenne, akkor vajon hová húznák az x-et? Az igen mellé? A másik Mécs János, Mécs Imre volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő fiának írása, amit momentumos kollégája irónia-ként értékelt: „Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg minden okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni, ahogy jönnek a csütörtök tíztől megtartott szemináriumra, és már messziről lehet hallani, ahogy a gurulós bőröndjük kereke ugrál a járólapok illesztésénél, én már ilyenkor tudom, hogy ez a nap is el van b…va, jönnek a vidékiek, hömpölyögnek be a terembe hujjongatva, az ember már a saját gondolatát sem hallja.”

És itt van még egy érdekes adalék. Tudják, ki volt Enyedi Ildikó aranymedvés filmjének producere? Mesterházy Ernő. Aki „1997-ben feleségül vette Mécs Mónikát, Mécs Imre politikus lányát, és ezzel tagja lett a Mécs–Magyar–Demszky családnak. (Demszky Gábor második felesége, Hodosán Róza lett Magyar Bálint felesége, akinek sógora Mécs Imre.) Mesterházy 2004-ben lett Demszky Gábor egyik tanácsadója, 2006–2010 között pedig fő bizalmasának számított. Egy Indexnek adott interjújából kiderült, Demszky főtanácsadójaként »minden fontos ügy hozzá tartozik, a kiemelt fejlesztésektől a koalíciós egyeztetéseken át a metróig«. A városházán hivatalos megbízása volt arra, hogy koordinátorként tartsa a kapcsolatot a Gyurcsány-kormánnyal. (…) A Magyar Rádió megszerezte azt a megbízási szerződést, amelyet Demszky Gábor kötött Mesterházy Ernővel, ebből az derül ki, hogy Mesterházynak széles felhatalmazása volt, hozzá tartozott a kormánnyal való kapcsolattartás, valamint az, hogy eljárjon a BKV-s ügyekben kormányzati szinten. (…) Az ún. BKV-ügyben közel 163 millió forintos vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelésre való felbujtással gyanúsították. 2010. június 25-én a Fővárosi Bíróság megszüntette Mesterházy előzetes letartóztatását, így attól kezdve szabadlábon védekezhetett. Az eredeti tizennégy gyanúsításból a nyomozás végén két ügyben emeltek vádat ellene. A per 2012. júniusában kezdődött a Kecskeméti Törvényszéken, ahol végül 2016 januárjában a Hadnagy Ibolya vezette tanács felmentette az ellene emelt vádak alól.”

És ezek után szólalt meg Enyedi Ildikó. És az adalék után máris ott tartunk, hogy a Momentum megnyerte az első taxisblokádját, és nyugodtan mondhatjuk, hogy megízlelték a vér ízét, és még többet akarnak. Egészen pontosan lehetőleg mindent. Leginkább pedig azt a demokráciát akarják felülírni és megszüntetni, amelynek egyre rongyosabb köpönyege mögé bújnak, de közben tépik, szaggatják és kikiabálják belőle, hogy szerintük mi a helyes. Ne legyenek illúzióink, csak az lesz a helyes, amit ők és el nem ismert gyámszüleik annak tartanak.

Brit példa: a konzervatív kormányokat, akármilyen sikeresek is, két ciklus után általában menesztették a választók, és akkor jöhetett a munkáspárt. Ha a briteknek nem volt szerencséjük, akkor két ciklusra. Utána megint jött az elsöprő jobboldali győzelem, mert el kellett takarítani a szart és a szemetet, amit a baloldal maga után hagyott. Nekünk azonban nem kellene visszaesni abba a pöcegödörbe, amit mások raktak tele.