Lejárt lemezek

Már ha az ő szempontjait nézzük. A közös nemzeti célok megtörésével berobbanó Momentum – holnapig még – Mozgalom ugyanis mintha olaj lenne a kormánnyal szemben olykor csak úgy, kényelmesen elhelyezkedő, máskor memóriazavarban szenvedő (lásd Kunhalmi Ágnes könnyfakasztó lelkesedését 2015-ben a később általa is kárhoztatott ötkarikás játékok iránt) kis- és törpepártok amúgy csak pislákoló parazsán. Merthogy kezdetben az efféle, újnak tetsző csoportosulások esetében szinte kötelező „demokrata lelkesedés”, majd az első ocsúdások után mostanra a jelek szerint balosék is megvilágosodtak: alkudozhatnak itt napestig a különböző pozíciókról, listákról, előválasztásról meg arról, hogy ki hová üljön a Tisztelt Házban, ha a párttá alakuló, mostanában az ügynöküggyel próbálkozó belvárosi fiatalok, pestiesen szólva: „Soros-unokák” jövő tavasszal egy darabot kiharapnak az eddig sem túl nagy ellenzéki tortából.

Mondjuk úgy: több lett az éhes száj arrafelé, márpedig a felmérések szerint a táplálék nem nagyon lesz méretesebb. Ráadásul újabban a szalonradikális Jobbik is a balos érzelműek voksaira hajt. Vagy­is helyzet van.

Nem véletlen, hogy a szocialista politikusok a napokban adott interjúikban a komikusság határát súrolva már ki sem hajlandók mondani a Momentum nevét, amelynek a szemére hányják, hogy nincs programja, meg hogy majd csak 2022-ben szeretne nyerni, mondván, lopja itt a kormányváltó reménykedést. Akármi is legyen az. A Fidesznél meg nyilván most kérhetnének egy kávét. Megint. Persze közben kormányozni is kell, a kihívások pedig ezen a téren, ellentétben a pártpolitikai viszonyokkal, nemhogy csökkennének, inkább tornyosulnak, elég, ha a rezsicsökkentést és az adópolitikát is érintő uniós központosítási törekvéseket nézzük.

Ha már Brüsszel: a hazai „demokratáknak” azért akad még a tarsolyukban némi muníció, habár ez az eszköz egyre szánalmasabb és hatástalanabb. Ismét a magyar jogállam volt a téma a minap egy nagyon jelentős és még annál is demokratikusabb EU-bizottság előtt. A magyar baloldal árulkodós harcosai mellett ezúttal is ott volt a szokásos garnitúra, így az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, no meg a már Schiffer Andrásnak sem vállalható TASZ is. És volt is nagy szörnyülködés, aggódás meg ijedelem - kitől mástól, mint Orbán Viktortól. De az emberi jogi álarc mögé rejtett politikai próbálkozás már csak nyomokban tartalmazta a korábbi hasonló alkalmak olykor bizony fenyegető hangulatát, mintha egyre kevesebben lennének fogékonyak ezekre leginkább fundamentalista gondolatokra. Furcsa is lenne, ha a migrációs válság, Trump beindulása, a Brexit vagy éppen a német és a francia választások árnyékában a sokadszorra felszámoltnak nyilvánított magyar jogállamiság lenne Európa fő gondja. Kifogyott a puskapor, lejárt a lemez.

Úgyhogy hétfő után jött a kedd, egy újabb, sokadik esélytelen nap az ellenzéknek itthon. Ebben a hangulatban készülget a Momentum a párttá alakulásról szóló döntésre, amit már nyilván meghozott, de hát ez így demokratikus. És nagyszabású kongresszust tart holnap a Gyurcsány Ferenc vezette és egyre fogyatkozó, még az annak idején a metrón a kormány oktatáspolitikája ellen kisgatyában tiltakozó Szarvas Koppány Bendegúzt a minap elveszítő DK is. Ha a néhány héttel ezelőtti, az addig is döcögős alkufolyamatokat totálisan megakasztó, elvi szövetségeseit árulással vádoló beszólására gondolunk, meg arra, ami utána jött, akkor feltételezhetjük, hogy a bukott miniszterelnök ismét készülhet valami bombasztikussal.

De sebaj, amíg az utódpártok és csatolmányai acsarkodnak, itt van a budapesti olimpiát a kezdetektől ellenző LMP újabb nagyszerű ötlete: legyen népszavazás a paksi atomerőmű-bővítésről. Túl azon, hogy a világon talán egyedülálló mutatvány lenne, ha a tízmillió futball- és politika-szakértő országában kiderülne, igazából mindenki egy kicsit atomtudós, és az energiapolitikai folyamatok tekintetében még jós is, a felvetés az első perctől kezdve halálra van ítélve. Bizony, ugyanis az alaptörvény szerint nemzetközi szerződésről népszavazni nem lehet, ami valahol azért érthető. Vagyis megint az az ember érzése, hogy az esélytelenek nyugalmával van itt eljátszva valami nagyon harcias pózolás, miközben az ötletgazda maga is tisztában van vele, hiába hergeli az erre kapható népeket.

Itt tartunk. Kérnék is egy kávét, ha nem lenne tragédia, hogy ilyen ellenzék jut csak ennek az országnak.