Vélemény és vita

Lejáratás

Álláspont. Most egy pillanatra próbáljunk meg gondolkodni.

Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy csábító helyette azt csócsálni, amit a sajtó feltálal, de mégis kérem önöket, ha lehet, fontolják meg a következőket. A rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben (a rendszerváltozás előtti időszakkal most kíméletből ne foglalkozzunk) a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége és teljesítménye gyakorlatilag tabu volt. „A jegybank független!” – szólt a parancs, s ez erősebb parancs volt mindennél. A „független” – a magyar nemzeti érdektől mindenképpen független – jegybank pedig a következő teljesítményt nyújtotta: az infláció elleni harc adatai: a rendszerváltozáskor 35 százalékos volt az infláció Magyarországon. Ezt a rémisztően magas szintet csak nagyon lassan, 2000-re sikerült levinni tíz százalékra. Ezt követően az infláció tovább süllyedt, 2006-ra egészen négy százalékig, majd 2007–2008-ban visszaugrott nyolc százalékra, Matolcsy 2013-ban körülbelül hatszázalékos infláció- nál vette át a jegybank vezetését. És három év alatt levitte nullára. Sőt, a közelmúltban voltak deflációs időszakok is.

Az infláció elleni harc jegyében a jegybank az alapkamat mértékét páratlanul magasan tartotta. Lássuk az adatokat! A jegybanki alapkamat 1990 és 1993 között a huszonkét százalékos szinten mozgott, majd 1994-ben felugrott huszonöt százalékra, aztán 1995-ben huszonnyolcra! A ciklus végén, 1998-ban „visszaesett” egészen húsz százalékig. Az első Orbán-kormány idején aztán ezt a húszszázalékos alapkamatot a ciklus végére, 2002 februárjára sikerült levinni 8,5 százalékra. A következő két ciklusban, majd Simor András elnöksége végéig az alapkamat mértéke a hatszázalékos sáv környékén mozgott, bár voltak ingadozások. A 2013 óta elnöklő Matolcsy György három év alatt 1,05 százalékra vitte le az alapkamatot. Ismétlem: mindeközben az infláció megszűnt Magyarországon, sőt, voltak időszakok, amikor deflációval számoltunk!

Ehhez pedig tegyük hozzá a következőket. A rendszerváltozás óta a jegybank átlagosan évi kétszázmilliárd forint veszteséget termelt, amely veszteséget minden évben a költségvetésből kellett pótolni. Vagyis több mint két évtizeden keresztül az adófizetők évente kétszázmilliárdot tettek bele a jegybankba – és ez az adat csak az átlag, a valóság sokkal rémesebb! Ugyanis például 1997-ben kivezettek a jegybankból húszmilliárd dollár veszteséget nagy hallgatások és félrenézések közepette, és senki sem sietett megkeresni a felelősöket. Nos, húszmilliárd dollár mai árfolyamon nagyjából ötezer- ötszázmilliárd forint, ami szintén a mi zsebünkből lett kivéve!

Ezen „teljesítmények” mellett Simor András jegybankelnök fizetése havi bruttó 8 millió 11 ezer 800 forint volt. Ezt kifogásolta 2009 környékén az akkori ellenzék, a kormánypártok és a sajtó liberális, baloldali része pedig körömszakadtáig védte a jegybankelnököt. Matolcsy havi bruttó 2,3 millió forintot kapott jegybankelnökként, ezt emelték most fel a duplájára, az így elért havi bruttó ötmillió forintos fizetése még mindig csak kétharmada Simor egykori fizetésének. Ám a teljesítménybeli különbségek ennél lényegesen nagyobbak! Simor átlaga hatszázalékos infláció mellett hatszázalékos alapkamat és évi átlag kétszázmilliárd veszteség, Matolcsyé nullaszázalékos infláció mellett 1,05 százalékos alapkamat és évi kétszázötvenmilliárd nyereség. Így kéretik nézni a dolgokat!

És akkor néhány szó az MNB alapítványainak „pénzszórásáról”. A legnagyobb vád, hogy az MNB alapítványain keresztül a Matolcsy unokatestvérének tulajdonában álló Vs.hu-nak és a hozzá kapcsolódó portáloknak nyújtott ötszázmilliós támogatást. Igen ám, de ezt az érintettek megcáfolták! A Világgazdaságban ez olvasható:

„A híresztelésekkel szemben a tény az, hogy Szemerey Tamás eddig sem volt és jelenleg sem tulajdonosa sem az említett két cégnek, sem a hozzájuk bármilyen formában kapcsolódó portáloknak. Ennek okán azon feltételezések is teljességgel megalapozatlanok, amelyek összefüggéseket láttatnak a rokoni kapcsolatok és a Magyar Nemzeti Bank alapítványai által a fenti cégeknek folyósított támogatások között.”

Vagyis a családi összefonódás vádja elbukott, maradt az, hogy az MNB egy médiaszereplőnek juttatott komoly anyagi támogatást. Ráadásul egy olyan szereplőnek, amely a lehető legkritikusabb a jelenlegi kormánnyal szemben, tehát azt sem lehet mondani, hogy Matolcsyék a „baráti sajtót” támogatják. És ne felejtsük el, hogy az ellenzéki sajtó nagy része – főleg a Klubrádió! – évek óta azért panaszkodik, hogy az állam nem támogatja őket. Hát tessék! Itt a támogatás, gyerekek! Az MNB alapítványai továbbá ingatlanokat és műkincseket vásároltak. Nagyon helyes! Az ingatlanok és a műkincsek tartják értéküket, és az állami vagyont gyarapítják, nem a jegybankelnök magánvagyonát, ahogy ezt az ellenzéki sajtó sugallni akarja.

Ám a lényeg nem ez. Az a lényeg, hogy a jegybanki nyereség több mint nyolcvan százalékát állampapírokba fektették. Vagyis – közvetett módon! – az államot finanszírozza a jegybank. Ez az igazi skandalum, ezt nem tudják megbocsátani Matolcsynak, ezért akarják elverni rajta a port, ezért nem számít most már a jegybank függetlensége – mert hát Matolcsy György jegybankja a magyar nemzeti érdeket képviseli. Ezért támadják, és ő ezért támadható. A Magyar Narancs 2013 augusztusában a Vadászat jegybankelnökre című cikkében még így nyavalygott farizeus pofával, felemlegetve a Simor elleni támadásokat: „A három évvel ezelőtti attak célja elsősorban nem a pénzvilág tűrőképességének a tesztelése volt, hanem Simor András belföldi használatra szánt, merőben pártpolitikai érdekű lejáratása.”

És ez a mostani micsoda, ti ócska gazemberek?

Objektum doboz

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom