Leárazott létezés

Ekkor jön elő az emberből az állat – mondják, pedig az emberből ilyenkor éppen az ember bújik elő, kétlem, hogy lenne még élőlény, aki gyilkolni is képes az árleszállítás miatt. Létezik ennél szánalmasabb vég? Talán azt a szerencsétlent tudnám idesorolni, akiről éppen egy hete megtudtam, hogy „zsírleszívás közben meghalt”. Mintha a Monty Pythont nézném.

A Black Friday – amikor minden OLCSÓBB – hősi halottjai megérdemelnék, hogy a sírjukra véssék: „Meghalt árleszállítás miatt”, vagy: „Akciós sörök alá szorulva lelte halálát”, esetleg: „Tolakodás közben életét vesztette”.

Mit mondjon ilyenkor a pap vagy a búcsúztató? „Nagyszerű ember volt, életét áldozta azért, hogy családja három dimenzióban élvezhesse a nagyszerű Paks–Kecskemét mérkőzést egy olyan kanapén, amely felvette terebélyesre kerekedett feneke formáját. Akkor sem rettent meg, amikor felfedezte a közel százkilós ellenérdekelt vásárlót, aki gonosz szemével ugyanazt a bútort nézte ki magának. Nemes szívvel, hihetetlen bátorsággal harcolt, és némán, hősiesen tűrte, hogy a földbe tapossák.” Valami ilyesmit, a temetéseken úgyis gyakori vendég a hazugság.

Azt is mondják, nem szabad más halálával viccelődni, én úgy gondolom, hogy a létezéssel sem illő. Sokan mást sem tesznek. Karácsonyról beszélnek, de csak a vásárlásra, a jobbra, nagyobbra, színesebbre – már most eksztatikus állapotba kerültem – gondolnak, halmozzák a szükségtelen vackokat, hogy aztán lomtalanításkor kihajíthassák, és inkább más szemetében turkáljanak – már ha hagyják a széken üldögélő rettenthetetlenek. Íme a százalékokban, akciókban leírható posztmodern kor, a teremtés boltról boltra rohangáló, könyöklő, káromkodó koronája. Én is részese vagyok, bár jobb lenne belőle kimaradni.

„Modern világ, rohanó élet, információs zűrzavar, / Jajj, de baró kvarcórád van, minden órában pity-pity. / Hordozható hifi-torony, árleszállítás hetente, / Csereakció, terrorizálás, vegyek, vegyek, vegyek még” – énekelte Nagy Feró még a rendszerváltás előtt (Ős-Bikini: Lángosképű állat a babám). A dalszerző egyetlen strófában összefoglalta korunk mottóját – már csak ezért is megbocsáthatjuk, hogy később – rövid időre – ő is a műanyag világ fogaskereke, bohóca lett. Ő legalább felébredt, s nem szorult a fejére hulló dobozos sörök alá.