Vélemény és vita
Lakmuszpapír
Álláspont. November 8-ra halasztotta az ítélethirdetést a román legfelsőbb bíróság a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületeinek visszaszolgáltatási perében – adta hírül csütörtökön a bíróság szóvivője
Tehát továbbra sem dőlt el az egyik legrégibb és legrangosabb székelyföldi magyar iskola sorsa, amelyet a román állam másodszor is el akar venni az erdélyi magyar reformátusoktól, és amely szimbóluma lett a romániai magyar kisebbség alapvető emberi jogaiért, nyelvi, kulturális autonómiájáért és vallásszabadságáért folytatott évszázados küzdelemnek.
Pedig tizenhat éve úgy tűnt, lezárul az ügy azzal, hogy – a román kárpótlási törvény értelmében – a református egyház visszakapta jogos tulajdonát. Azt az iskolát, amelyet gróf Mikó Imre, „Erdély Széchenyije” védnökségével, nagylelkű anyagi támogatásával és a református székely hívek adományai révén 1859-ben alapítottak Háromszék „fővárosában”, így egyidős a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött román állammal.
Azt az iskolát, amelyről Trianon után a román állam számos dokumentumban elismerte, hogy az az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Amikor a román kommunista kormányzat 1948-ban önkényesen államosította a kollégiumot, egyértelműen rögzítették, hogy a református egyháztól veszik el az ingatlanokat – ezért, erre a tulajdonjogra alapozva kaphatta vissza a Mikót 2002-ben az egyházkerület. A román nacionalisták azóta is vitatják ezt a jogot, s feljelentés nyomán egy bíróság 2012-ben érvénytelenítette a visszaszolgáltatást. Azóta több mint hat év telt el, különböző szintű bírósági határozatok születtek, de a jogerős ítéletre még mindig várni kell. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtökön kijelentette, nincs garancia arra, hogy kedvező ítélet születik, mert a román igazságszolgáltatás „nem mindig az igazságot keresi, főleg ha magyarokról van szó”. Ráadásul már a nevétől is meg akarják fosztani az iskolát, ugyanis egy szélsőséges román egyesület a műemlék épület homlokzatáról levetetné a Székely Mikó Kollégium történelmi feliratot. A Mikó-ügy azonban messze túlmutat önmagán.
Ha csupán e hét baljós történéseit nézzük, láthatjuk, miként kezelik a centenáriumi Nagy Egyesülés lázában égő keleti szomszédunknál az egyházakat, a kisebbségeket, az erdélyi magyar közösséget. A helyi bíróság kedden elutasította a gyulafehérvári római katolikus gimnázium épületének visszaszolgáltatását. Szerdán a magyar tagozat képviselőinek távollétében fogadta el az új chartát a nyáron a magyarok véleménye ellenére egyesített marosvásárhelyi egyetem román többségű szenátusa. Szintén szerdán Hargita megye prefektusa ötezer lejes (350 ezer forint) pénzbírságot rótt ki Székelyudvarhely polgármesteri hivatalára a piros-fehér-zöld színű szalagok miatt, amelyekkel az október 23-i magyar nemzeti ünnepre díszítette ki a hivatal a város utcáit.
Orbán Viktor kormányfő egy éve Kolozsváron a reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében kijelentette, mindkét népnek fontos, hogy a román és a magyar nemzet viszonya kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös legyen. „Közös érdekünk egy olyan jövő, ahol nem fordulhat elő, hogy bármely magyar vagy román közösséget megfosztanak attól, hogy a saját nyelvén tanulhasson. Olyan jövő, amelyben a felívelő Magyarország összekapcsolódik a feltörekvő Romániával.” Száz évvel Gyulafehérvár és Trianon után igazán jó volna, ha a román politikai (és szellemi) elit elfogadná a kinyújtott kezet, végre és végleg lezárná a nacionalista, soviniszta, a magyar kisebbséget diszkrimináló és kriminalizáló ámokfutást. Ennek jó lakmuszpapírja lehet a Mikó-ügyben hozandó bírósági ítélet.