Láblövészet élesben

Azt, hogy mennyire igaza volt, csak most kezdjük felfogni, hiszen egy ördögi kör nyílt meg, amely jelentősen átrajzolhatja Európa helyét a világban. Az öreg kontinens újból lejtőre került.

Az egész egy „szokásos” akcióval kezdődött. Az oroszok betiltották a lengyel zöldség és gyümölcs importját, ami nem számított különleges ténynek, hiszen Moszkva „szereti” így nyomás alá helyezni kereskedelmi partnereit politikai engedményekért cserébe, idővel azonban feloldja a behozatali korlátozásokat.

Most más a helyzet, hiszen a maláj gép lelövése után a Nyugat már nem mutatkozhat békülékenynek. Az már más kérdés, hogy idestova egy hónapja egy szót sem hallunk a lelőtt gép fekete dobozairól. A nemzetközi közvélemény „elkönyvelte”, hogy a szakadárok voltak a tettesek, így az események is eszerint alakulnak. Az Európai Unió egyre inkább elveszíti a folyamatok ellenőrzését, így 1939 után sokadszorra az Európán kívüli hatalmak húznak hasznot a konfliktusból.

Az unió sokáig fontolgatta az Oroszország elleni gazdasági szankciók harmadik fokozatának bevezetését, ami már érdemi veszteséget okoz a tagországoknak. Főként a németek vonakodtak, hiszen háromszázezer munkahely sorsa függ az orosz exporttól. Az angolok féltették a Londonba menekített orosz milliárdokat, a franciák pedig hadihajókat akarnak eladni Moszkvának. Jó lett volna ezt a konfliktust az oroszokkal gazdaságilag erősen összenőtt európaiak által megoldani. Másfél hónappal ezelőtt talán még lett volna rá esély.

Angol lapinformációk szerint Berlin meg is egyezett volna Moszkvával arról, hogy - a fennálló határok változatlansága mellett - az oroszok „vihetik” a Krím-félszigetet, ha cserébe Kelet-Ukrajnában nem támogatják tovább aktívan a szakadárokat. De jure maradnak a Teheránban és Jaltában meghúzott határok, de facto azonban a Krím Oroszország része lenne. Hasonló a helyzet Cipruson, Boszniában vagy Moldovában, ahol népes etnikumok alakítottak ki saját „államokat”, amelyeket csak saját anyanemzetük ismer el.

A hírek szerint maradt volna az ukrán gáztranzit, amiért az ukránok továbbra is pénzt kapnak. Az amerikaiak ezt a pénzt leginkább az ukrán IMF-hitelek törlesztésére, a németek pedig az ukránok orosz gázszámlájának kifizetésére szánták volna. Így Ukrajna (és az ukrán tranzittól függő országok, köztük Magyarország) gázellátása is biztosított maradna. Az ukránok így továbbra is az oroszok vásárlói maradnának, miközben az oroszok a gázért kapott pénzt továbbra is (zömében) európai termékekre költhetik. Ez egy nyertes-nyertes játszma lett volna, amelyben Moszkva és az unió nemzetgazdaságainak egymásra utaltsága fennmarad. A maláj gép lelövése a brit lapok szerint ezt a tervet (is) keresztül- húzta. A folyamatok felgyorsultak, és az európaiak számára a lehető legrosszabb irányba fordultak. Ami előttünk körvonalazódik, az leginkább az első világháború előtti időszakra emlékeztet. Akkor is a politika borította fel a gazdasági alapon kialakult nemzetközi együttműködéseket.

Az ukrán konfliktus felgyorsítja a tömbösödést. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között zajló TTIP-tárgyalások így eredményességi nyomás alá kerültek, hiszen az európaiak kieső orosz exportját egy nyolcszázharmincmilliós piacon a várakozások szerint könnyebb lesz elhelyezni. Az amerikaiak a közelmúltban nyomtattak bőven papírpénzt, amiért szívesen vennének európai árukat (is). Ha az uniós cégek az orosz piac helyett kénytelenek gyorsan mást találni, akkor az amerikaiak, kínaiak és mások is olcsóbban kapják meg a jó minőségű európai termékeket. A piacvesztés miatt csődbe ment európai cégeket pedig olcsóbban lehet majd felvásárolni, vagy piacaikat egyszerűbb lesz átvenni.

A konfliktus tartós átrendeződést is hozhat, hiszen elhúzódó gazdasági szankciók esetén az oroszok az épülő új gázvezetékeken idővel Európa helyett inkább Kínának, Japánnak vagy Dél-Koreának adnak majd el gázt, vagy onnan vásárolnak a Nyugat által tiltólistára tett termékeket.

Mi, magyarok is rosszul járunk. Már messze nem csak az agrárexportról van szó. A magyarországi német autógyárak Európa mellett főként az orosz, amerikai és arab piacra exportálnak. Az orosz piac kiesése idővel nálunk is jelentkezik. Kína is most szorongatja meg a külföldi autógyártókat. Kartelleljárást kezdeményezett a szerviz- és alkatrészdíjak manipulálása miatt, ami elemzők szerint kísérlet arra, hogy Peking a kínai piacon helyet csináljon saját gyártású autóinak. Az európai termékek jó minőségük miatt nemzetközileg keresettek. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy azokat milyen áron és milyen perspektívával lehet majd a jövőben értékesíteni.

A válság további mellékhatása a fegyverkezési kiadások növelése, amit a hatvan év békéhez szokott európaiak nem szívesen támogatnának maguktól. Magyarországnak is többet kell költenie védelemre, de ezt átgondoltan, a hazai védelmi ipar fejlesztésével kell tenni. Ezért is szerencse, hogy Budapesten a nemzeti érdeket következetesen képviselő kormányunk van. Most nem a „Merjünk kicsik lenni!” ideje van, hanem az okos tárgyalásoké.