Kvotán földjén

Hogy miért jönnek a migránsok? Ugyanolyan okból, amely a 19. század második felétől száz éven át több millió fehér embert vitt ki az Újvilágba, mert éhes volt, és Amerika reménységet adott a megélhetésre. Az utolsó nagy népvándorlás a második világháborúban zajlott le földrészünkön, s vagy húszmillió embert érintett – főképp az Elbától keletre eső területeken –, akit úgy űztek el földjeiről, mint a mezők vadjait. Az akkori politikai osztályok keleten és nyugaton is ezt „sportszerűen” lakosságcserének és a demokrácia győzelmének nevezték. Ma az elitek – ugyancsak felülről – újabb mesterséges embermozgást indítottak be a Közel-Keletről és Afrikából, mondván, hogy a migránsok az európai jövő zálogai. Ha ők a jövő zálogai - viccelődne Hofi -, dögöljünk meg, ha kiváltjuk őket!

Az internetre a csehek egy fotográfiát tettek fel azzal a magyarázó szöveggel, hogy „az új kultúra képviselői azért jöttek, hogy rajtunk gazdagodjanak… Egy nő két gyermeket cipel, a harmadikat a karjában hozza. Mezítláb van. Hét fiatal férfi van mellette, cipőben. Nem segítenek, miért segítsük mi őket?” Magabiztosak, szemtelenek. Egy kurd férfiú a hesseni Karbenben a forgalmas országútra fektette gyermekeit, és azt üvöltötte, hogy házat akar, mert még Irakban megígérték ezt neki. A gyerekek sírtak, ő pedig bekerült a világsajtóba. Egy ijedten fékező nő meg is jegyezte: házat én is akarnék, de azért a gyerekeimet nem fektetném autók elé!

A liberális állam működési zavarainak bizarr példája a Bad Oeynhausen-i eset. A büntetőeljárás alá eső derék eritreai férfiút a helyi rendőrség hiába kereste. Aztán valaki a helyi sajtóban közölte, hogy a delikvens bejár a községi szociális hivatalba, hogy háromszázötvenkilenc eurónyi juttatását felvegye. A Berlin-Neukölln-i ifjú deviánsok trikóján ott a felirat: Moszlim vagyok, kész pánik. Ők az új hasznos hülyék, a hatvannyolcasok utódai, akik azt hiszik, hogy mindenkinek joga van a jóléthez. A politikusok nem ilyenek buták: a jólét az ő joguk. Egy schwerini szociáldemokrata képviselő például százhuszonötezer eurót kasszírozott egy nem üzemelő menedékhelyért. A migránsoknak kiadott épületek országszerte másutt is busás hasznot hoznak a politikai osztály tagjainak: ők a közvetítők az állam és a segítő szervezetek között. De a morál az ő oldalukon áll. „Hatvannyolctalanítani” szerintük annyit jelentene, mint polgártalanítani a szövetségi köztársaságot.

Hátborzongató, amit Roger Köppel, a svájci Weltwoche kiadója mond a polgári morálról: „Európa indulásra kész, hogy felszámolja önmagát.” A „wir schaffen es”, a „megcsináljuk” jelszó a nagyzási mánia kifejeződése, ami földrészünkön mindig katasztrófához vezetett. A felelőtlenség felelősségnek mutatja magát, a bátorság mögött gyávaság lapul, és a rend jelszava a felszámolódást jelenti - így Köppel.

Gyártódnak a kvóták: Wotán földjéből lassan Kvotán földje lesz. A nagy választási vereség ellenére a „bevett” pártok, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták optimistának tűnnek. A politikai korrektség és a higiénia szabályait betartva hadat üzennek a jobboldali populistáknak, az alternatívoknak, pedig csupán színházi naturalizmust űznek a törvényhozás kiüresedett színpadán.