Kutyaól

A hírek szerint az atomerőmű-fejlesztés kapcsán nem tetszik neki a pályáztatás, sőt a projekt nagyságrendjére és jelentőségére tekintettel most már átfogó vizsgálattal fenyegetőzik. De ha az ember kicsit jobban utánaolvas, leesik az álla, hogy milyen szinten akarnak beleszólni a tagállamok – jelen esetben Magyarország – dolgaiba a brüsszeli sóhivatal illetékesei.

És akkor most felejtsük el egy pillanatra, hogy éppen milyen színű kormány van hatalmon, vagy éppen milyen beruházásról van szó. Az rendben van, hogy ha már beléptünk az unióba, akkor vannak általuk diktált szabályok, amelyeket el kell fogadnunk, de az átlagpolgár nem tudja, hogy ezekkel mennyi nonszensz dolgot nyomnak le a torkunkon. Vajon mi köze van az uniónak ahhoz, hogy kivel, mikor, hogyan és miből építünk atomerőművet vagy akár egy kutyaólat, ha nem az Európai Unió adja rá a pénzt? Mi köze ahhoz, hogy a beruházáshoz állami támogatást is felhasználunk-e, hogy pályáztatunk-e, és ha igen, akkor a pályázaton kik indulhatnak? Milyen alapon indítgatnak eljárásokat és szankcionálnak országokat csak azért, mert ők kimaradnak a buliból? Ők, akik úgy pocsékolják az euróezreket, mint más a vizet. (Tudom, mert dolgozott ott hivatalnokként ismerősöm). Vajon mit találnánk, ha, mondjuk, megkapargatnánk Jean-Claude Juncker utazási vagy reprezentációs költségelszámolását? Vajon mit találnánk, ha feltárnánk, hogy hány uniós vezetőhöz köthető cégnek van ilyen-olyan (de minden esetben rettentő előnyös) szerződése az Európai Unióval? Már attól is mérgezett egérként rohangálnának összevissza, ha csak felvetnénk egy ilyen ötletet. Rögtön beindítanának egy brüsszeli számlagyárat, hogy mindent lepapírozzanak. De ne aggódjon a kedves olvasó, ezeket az alakokat nem fogják leleplezni, mint mondjuk a FIFA vezetőit, mert akkor itt borulna minden. És akkor holnap be lehetne zárni ezt az egész kócerájt.