Kurultaj

Vannak, akiknek a Kurultaj nem más, mint valami vad, féktelen, ősi forgatag, a gyűlölet és az indulat megfeszített íja, s persze provokáció, provokáció, és megint csak provokáció… Felhevített magyarságtudat arcátlanul a művelt világ pofájába vágva, s Belső-Ázsia kevély szelleme, mintha csak született volna minden, ami számít a Földön. És hát kedves gyerekek, innen már csak egy fél lépés a rasszizmus, meg a marhavagon, s így tovább, teszi hozzá a belvárosi értelmiség, ez a híresen liberális rohamosztag, amelynek mostanság épp a munka átfogó fogalma miatt fáj a feje, s akkor itt van mindjárt ez a Kurultaj, mint afféle betetőzése az aljasságnak.

Én személy szerint azok közé tartozom, akik nem akarják pacifikálni, de még csak lecsendesíteni sem a nagy Törzsi Gyűlést (ezt jelenti ugyanis eredetileg a Kurultaj szó), hiszen miért is legyünk mindig mi azok, akik folyton kussolnak, akiket kussoltatnak, meg a helyére parancsolnak, akár a kutyát. Nem is szeretem ebben az összefüggésben a hagyományőrzés szót, mert szeretném, ha a Kurultaj nem megőrzött, hanem megélt hagyomány lenne, és persze nem a soviniszta tudat, de nem is a kicsiség annyiszor hangoztatott szellemköre, mert azzal már torkig vagyunk.

A magyarok pszichéjében egyébként űr tátong. A vádaskodás szándéka nélkül írom, hogy továbbra is tartozik a tudomány ennek a népnek azzal, hogy megmutassa, honnan jött, honnan származik, miféle feladatokkal küldte a Földre a Teremtő. Valami titoknak kell lennie itt, mert nem véletlen, hogy a magyarságot történelme során számtalanszor el akarták szakítani a gyökereitől. Még azt a magyarságot is, vagyis a mait, sőt, még azt igazán, amely már alaposan elkeveredett más népekkel, de megdöbbentő módon így is továbbviszi az ősi üzenetet. Viszi még akkor is, ha nem tudja megfejteni, és itt az űr megint, és itt kellene jönnie újra a tudománynak, mert sokszor zavarodunk össze, s válunk bizonytalanná épp e megfejtés hiányában.

Egyelőre csak találgatunk, hogy mi lehet ez, de valami olyasminek kell lennie, ami nem illeszkedik sehogy sem e túlzottan is materiális és haszonelvű világ elemeihez. Ez egy magasabb rezgésszámú spiritualitás lenne, ahogy az ezoterikusok mondják? Ez is egy válasz.

A megoldás birtokában igazán érthető lenne, mitől ilyen fontos nekünk a Kurultaj az összes díszletével, múltat felelevenítő rendezvényei-vel, s az itt megjelenő rokonainkkal együtt. Rokonságban, népek családjában gondolkodik a Kurultaj, ez a felfogás azonban épp ellenkezője az úgynevezett finnugor származáselméletnek. Sokan mondják, ez a tan a magyarság talán legintenzívebb eltérítési kísérlete volt, s az maradt mind a mai napig. Annyit mindenképp hozzá kell tenni, hogy a finnugor elmélet pártolói változtattak eredeti alapállásukon, s ma már csupán nyelvi rokonságról, s nem eredetrokonságról beszélnek.

A finnugoristák természetesen ezzel együtt is tudománytalannak, sőt, sarlatánságnak tartják mindazt, amiről az ellentábor beszél. Kicsit igazságtalan ez a kapcsolat, mert a másik oldal szívesen asztalhoz ülne a finnugoristákkal, szívesen építene velük nagy kutatási programokat. Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy az eredetkutatásban a nyelvészet mellé már más tudományágak is felzárkóztak, így például a genetika vagy a modern régészet. Még a mítoszokat kellene a helyükre tenni, de azok nemcsak nálunk számítanak a tudomány mostoha gyermekeinek, hanem a legtöbb fejlett kultúrában is. Már ha nem felejtették el őket egyáltalán.

Igencsak nehéz elvitatni azt, hogy ha ez a nemzet minden változása és formálódása mellett is hiánytalanul megtartja ősi szellemét, akkor ma nem ott tartana, ahol tart. Mások azt mondják, épp azért maradhatott fenn annyi megpróbáltatás közepette a magyarság, mert folyamatosan élt benne őseinek üzenete. Egy biztos, amit a Kurultaj képvisel, azt újra a hivatalos kultúra részévé kellene tenni, persze ésszerű tempóban, s okos mértéket tartva. Lehet, hogy ostobaságnak tűnik első olvasatra, de talán napjainkban zajlik a magyarság legnagyobb, legagresszívabb eltérítési kísérlete. Méghozzá eszközök és fegyverek széles arzenáljával. Pártok esküsznek fel arra, hogy behódolva az új világrendnek, megszüntetik mindazt, amit még nemzetnek és nemzetinek lehet nevezni ebben az országban. És ezek a pártok, politikai erők keményen nyomulnak, lassan és szívósan morzsolva mindent, ami a magyar nemzettudat része. Ilyen értelemben a Kurultaj egyfajta önvédelem is, már ha elfogadjuk, hogy az önvédelemre nekünk is jogunk van, nem csak másoknak.