Közösségi magánélet

Az első kettőt Pozsonyban tartottuk. A megbeszélések egy nyilatkozat elfogadásával zárultak. A szövegtervezetben szerepelt az autonómia kifejezés. A házigazda szerepét betöltő szlovák párt elnöke sápadtan jelentette ki, hogy ő ezzel a szóval nem állhat sem pártja, sem országa elé. Hosszas megbeszélés végén a szlovákok hajlandók voltak az egész tervezetet elfogadni, ha az autonómia szó helyett inkább az önrendelkezés szerepel. Amikor a konferenciát vezető holland Wim van Velzen a véleményemet kérdezte, nevetve mondtam: hiszen így a szöveg sokkal erősebb.

A történet mutatja, hogy érzékeny politikai kérdésekben a szóhasználatnak mágikus ereje lehet. A trianoni béke nyertesei történelmi tapasztalataik alapján félnek az autonómia szótól. Saját autonómiatörekvéseik Trianon koronázta sikerére gondolva megrettennek egy fordított folyamat okozta esetleges területvesztéstől.
Egy papíron mérsékeltnek mondható szlovák politikus szerint a szlovák politikának mindig számolnia kell azzal, hogy a magyar törekvés Dél-Szlovákia Magyarországhoz csatolása. Ebből a gyanakvásból fakad az autonómiától való félelem. Sajnos nemcsak a szlovákok viszonyulnak így a kérdéshez. A romániai elnökválasztási hangulatban a miniszterelnök, egyben esélyes köztársaságielnök-jelölt, siet leszögezni tömör véleményét a székelyföldi autonómiáról: nem. Egy másik elnökjelölt egyenesen azt állítja, hogy aki ma Erdélyben autonómiáról beszél, az akarva-akaratlanul az oroszok malmára hajtja a vizet.

A többség önzése olykor durva hibákhoz vezet. Az ukrajnai eseményeknek két hulláma volt. Az elsőben elemi felháborodás tört ki az Európai Unióval folyó tárgyalások befagyasztása és a társulási szerződés aláírásának ebből fakadó elmaradása miatt. Az összeomlott rendszer helyére lépők viszont azonnal megszigorították az anyanyelv használati jogát, és durva kisebbségellenes intézkedéseket hoztak. Ezzel kiprovokálták az orosz ajkúakból a szeparatista választ.

Autonómia és szeparatizmus között nemcsak az elszakadás földrajzi értelemben lehetséges vagy lehetetlen volta a különbség. A szeparatizmussal ellentétesen az autonómia egy adott államberendezkedés keretein belül teremt élhető viszonyokat egy nemzeti közösség számára. Nincs most alkalom az autonómiák különféle formáinak taglalására, de értetlenségemet fejezem ki amiatt, hogy a románok élénken tiltakoznak az etnikai alapú autonómia ellen. Székelyföld területi egység is, autonómiája szépen beleilleszthető volna egy decentralizált román közigazgatási rendszerbe.

Le kellene vetni a régi reményekből és csalódásokból fakadó érzelmeket. Az egész kérdést új alapokra lehetne, sőt kellene helyezni. Induljunk ki az emberek alapvető jogaiból, ahogy tette ezt a bukaresti Gabriel Andreescu is. A következőket írta a Charta XXI. mozgalom Békességes Szó című kötetében: „Hiszek az emberi jogok fontosságában a nemzet és Európa építése során, de felfedeztem annak szükségét, hogy figyelmet fordítsunk a csoportokra és közösségekre. Egy koncepcióm is van már erre: privatitate comunitar, azaz közösségi magánélet. Ahogyan egy embernek joga van a magánélethez, a közösségeknek is joguk van hozzá. Egy tisztességes társadalmi élet igényli az egyéni jogok kiegyensúlyozott gyakorlását. Ugyanígy a társadalmi béke magába foglalja a beismerést (a hibák megvallását), és a közösségek magánéletének harmonikus gyakorlásához való jogot, legyen az többség vagy kisebbség.”

A párhuzam érthető, az érvelés meggyőző. Ha a magánéletemet tiszteletben tartja a közösség, elégedett és hasznos tagja leszek. Ha egy szűkebb közösségnek megadatik, hogy a saját ügyeit önmaga intézze, elégedett és hasznos tagja lesz a nagyobb közösségnek, az állampolgárok összességének. A privatitate comunitar, a közösségi magánélet fogalma megkerüli az autonómia szóhoz tapadó érzelmi viharokat, és képes lehet csendesebb vizekre érni. Az egymásnak feszülés helyett az energiákat vállvetve az adott ország egészének javára lehetne fordítani. Csakhogy ehhez államférfiak kellenek politikusok helyett. Mi viszont ne figyeljünk a pártpolitikusok érzelmeire, hanem tanuljunk a korszerűen gondolkodó román értelmiségtől.