Közjó és szabadság

Senki sem sziget. A közjó alapelve – amelyhez a társadalmi élet minden elemének igazodnia kell, hogy elnyerje teljes értelmét – valamennyi személy méltóságából, egyszeri voltából és egyenlőségéből ered. A közjó érdekében tehát törekedni kell „azoknak a társadalmi feltételeknek az összességére, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszi, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket”. (Gaudium et Spes 26)

A közjó nem egyszerűen a társadalom minden egyes tagját megillető részleges javak összessége. Mivel mindenkié együtt és külön-külön, s az is marad, a közjó: közös dolog lévén oszthatatlan; csak együtt érhető el, növelhető, őrizhető meg a jövőben is.

A közjó három lényeges elemet foglal magában. Először is feltételezi a személy tiszteletét úgy, ahogy az van. A közjó nevében a közhatalomnak tiszteletben kell tartani az emberi személy alapvető és megmásíthatatlan jogait. A társadalom köteles megengedni, hogy hivatását megvalósítsa. Különben is a közjó a természetes szabadság gyakorlásának feltételeiben áll fenn, amelyek elengedhetetlenek az emberi hivatás teljes kibontakoztatásához. „Tehát: jog a lelkiismeret helyes rendjének a követéséhez, jog a magánélet sérthetetlenségének biztosításához és az igazi szabadsághoz, beleértve a vallásgyakorlat területét is.” (Gaudium et Spes 262) Másodszor: a közjó követeli a helyes társadalmi rendet és a szervezetek kibontakozását. A fejlődés az összes társadalmi kötelezettség foglalata. Igaz, hogy a hatalom önkényessé is válhat a közjó nevében az egyes csoportok érdekei szerint. A hatalomnak lehetővé kell tenni mindenki számára mindazt, ami a tényleges emberi életformához hozzátartozik: a táplálékot, a ruházatot, az egészséget, a munkát, a nevelést, a kultúrát, a megfelelő tájékoztatást, a családalapítás lehetőségét stb. (Gaudium et Spes 262) És végül: a közjó magában foglalja a békét, vagyis az igazságos rend állandóságát és biztonságát. Feltételezi, hogy a hatalom biztosítja – tisztességes eszközökkel – mind a társadalom, mind tagjainak biztonságát. Erre alapul a jogos ön- és közösségvédelem. (Gaudium et Spes 262)

Az egyház társadalmi tanítása szerint a politika „okos fáradozás a közjó érdekében”. A politikának be kell mutatnia a társadalom által kitűzött célok értékét, meg kell teremtenie a feltételeket, amelyek által a kitűzött célok megvalósulhatnak. Végül a politikának fontos szerepe van a társadalom konkrét problémáinak megoldásában, tehát a cselekvésnél is.

A közjó elérése iránti felelősség tehát az egyes személyeken túl az államra is vonatkozik, mivel a politikai tekintély létének értelme a közjó. A társadalmi élet végcélja a történelmileg megvalósítható közjó.
A hatalom akkor működik törvényesen, ha annak szenteli magát, hogy az állam közjavát előmozdítsa. Ennek eléréséhez erkölcsileg megengedhető eszközöket használhat.

A gazdaság akkor tölti be az embert szolgáló feladatát, ha arra van rendelve, hogy javakat termeljen mások és az egész társadalom számára.

A javak egyetemes rendeltetésének alapelve megköveteli, hogy különösen nagy gondot fordítsunk a szegényekre, a peremhelyzetben lévőkre, illetve azokra, akiket életkörülményeik akadályoznak a megfelelő fejlődésben.

A közjó azon társadalmi feltételek összessége, amelyek segítik az ember személy teljes kibontakozását. Magában foglalja azokat a társadalmi életfeltételeket, amelyek között az emberek, a családok, a társulások teljesebben és könnyebben elérhetik céljukat.

A közjóhoz tartozik a személy jogainak biztosítása és a társadalmi rend kibontakozásának segítése, amelynek alapja az igazság elfogadása, az erre épülő igazságosság és szeretet gyakorlása.

Az államnak mindenki számára biztosítani kell az eszközöket, hogy egyéniségüket kibontakoztassák, és a közös cél érdekében fáradozzanak. Ha a társadalomban élnek olyan emberek, akik nem rendelkeznek ezekkel a lehetőségekkel, akkor a társadalomban nem valósul meg a közjó.

A közjó nem a társadalomban élő emberek javainak összessége, hanem azon közös javak összessége, amely „mindenkié”, „oszthatatlan”, amely „csak együtt érhető el, növelhető és őrizhető meg a jövőben is”. (ETTK, 164) Ez azt jelenti, hogy a magántulajdon nem képezi a közjó tárgyát. A közjóhoz tartozik azonban a mindenki által elérhető közoktatás, orvosi és szociális alapellátások és a kultúra.

A közjó ugyanakkor „minden és az egész ember java”. (ETTK 164) Az „egész ember” java azt jelenti, hogy az embernek nemcsak anyagi, hanem szellemi, lelki javai is vannak, amelyek értékei felette állnak az anyagi javaknak. A teljes ember javaihoz tartozik az istenképiségből származó, természetfeletti értékekre való nyitottság.

A közjónak erre a fontos jellemzőjére a mai világban fel kell hívni a figyelmet, hiszen sokan vannak, akik jólétüket elsősorban az anyagi gazdagodásban látják.

Az anyagi értékek, bár fontosak, a jóllétet a szeretetközösségben megélt boldogság jelenti, amely nyitott a transzcendens értékekre…