Nagy Ottó

Vélemény és vita

Köszönjük, Martin

Ha a belgákról van szó, akkor ma már csak a trappista sörökben és a kicsi, tojásfejű zseniben, Hercule Poirot-ban lehet bízni.

De hát ő meg inkább angol, lévén Agatha Christie gyermeke, és mai hús-vér kollégáival ellentétben a legszövevényesebb bűnügyeket is megoldja a regények végére, sőt, hát persze még előbb is. Sajnálom is a belgákat, a mostani robbantásért is, meg azért is, mert még mindig nem tudták eldönteni, hogy akkor flamandok vagy vallonok, vagy egyszerűen csak azon a tengermelléki nacionalizmuson és öntudaton felülemelkedve, ha már egyszer királyuk is van és államformájuk is királyság, egyszerűen csak belgák. Sajnálom őket azért is, mert náluk dülöngél az a hatalmas vízfej is, amelynek egyik súlyos lágyulását Martin Schulznak hívják. Olyan ember ő, aki ha feltűnik, megszólal, langyos, keserű epe önti el az ember száját. És nem azért, amiért a napokban abszurdnak és aljasnak nevezte a magyar kormánynak a kvótareferendumról szóló kezdeményezését. Még azért sem, mert azt mondta, hogy „kidolgoztunk egy képletet, amelynek alapján az EU-ban eléggé igazságosan lehetne elosztani” az illegális menekülteket. Bár az „eléggéért” azért már felhúzza az ember a szemöldökét, mert vagy igazságos, vagy nem, de eléggé nem lehet az az ominózus elosztás, különösen, ha mi – szűkebb és tágabb környezetemben szétnézve egyértelműen ez derül ki – nem kérünk belőle. És nem is azért, mert miszter Schulztól azt olvassa az újságban, hogy „Magyarországon is vannak települések, ahol nem utasítják el a menekülteket. Ilyen például Szeged, egy elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni”. Azt hiszem még az MSZP-elnökjelöltségétől látványosan ódzkodó Botka László polgármester sem számított ekkora mértékű benyalásra a messzi távolból.

Azért viszont már jár a sajnálat, ha azt olvassa az ember miszter Schulztól a török–uniós csúcs előtt, hogy „én húsz éve harcolok az EU külső határainak jobb védelméért, és mi történt? Szinte semmi”. Pontosabban: Martin Schulz munkásságának eredménye közvetve vagy közvetlenül négy spanyol, két londoni, minimum négy párizsi és három brüsszeli merénylet. Több mint négyszáz halott és sokszor ennyi sebesült és még több megtépett, megtaposott lélek.

Ezek után kéretik újraolvasni és -értelmezni Schulz nyilatkozatát, és értékelni húszéves munkáját. Nem is biztos, hogy a sajnálat miatt tör fel az a keserű epe.

 

Nagy Ottó: Köszönjük, MartinHa a belgákról van szó, akkor ma már csak a trappista sörökben és a kicsi, tojásfejű...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. március 24.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom