Vélemény és vita

Korunk hőse

A klasszikusok attól klasszikusok, hogy a mondanivalójuk mindig aktuális

Nézem a Kossuth téren tüntető fiatalokat és a Lermontov-hős, Pecsorin jut eszembe. Pecsorin legnagyobb baja az volt, hogy nem tudott mit kezdeni az életével. Nem voltak anyagi problémái, kötöttségek nélkül élt, bármit megtehetett. Okos fiú volt, bámulatos képességekkel, mégsem használta ki ezeket, és eszébe sem jutott képességeit jó célra fordítani. Pecsorin alakja az orosz irodalomban egy egész nemzedék életérzését hordozta, amely nem tisztelte a hagyományokat, az emberi kapcsolatokat, és nem találta a helyét a világban. Korunk hőse – írta a szerző könyve előszavában – „…egyszerűen rosszul van nevelve. Nem tudja még, hogy jobb társaságban és jobb könyvben nincsen helye a nyílt szitkozódásnak…”

A mi korunk hőse a független (baloldali) televízió stúdiójában ül kora reggel, rajta MUNKA feliratú póló, és arról értekezik, hogy az összefogó ellenzéknek milyen tervei vannak aznapra a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozáshoz. Kilátásba helyezi az 1990-es taxisblokádhoz hasonló út- és hídlezárásokat, a közlekedés megbénítását, országos tüntetéseket, eddig nem látott parlamenti obstrukciót, de a titkos részleteket nem árulja el. „Rabszolgasorba kényszerítik a négyszáz óra túlmunkával az embereket, ezentúl szombaton is dolgozni kell! Hát, ezek nem ismerik a Bibliát, nem tudják, hogy a hatodik napon még a Bibliában is pihenni kell?” – kérdi felháborodottan. Többre nem emlékszem, mert ennek hallatán hangos kacagásban törtem ki. DK-s hősünk ezzel elárulta, hogy nemcsak ideológiai, hanem teológiai ismeretekben is a többször bérmálkozott pártfőnökének mintáját követi.

Korunk hőse a törvényelfogadási folyamat alatt mobiltelefonnal sétálgat a parlamenti ülésteremben, meginterjúvolja a miniszterelnököt és képviselő kollégáit is. A miniszterelnök a kérdésre, hogy mit is csinál ő itt most, azt válaszolja, törvényt alkotunk, és mosolyog hozzá a bársonyszékében. Ezzel persze korunk hőse nem tud mit kezdeni, mint ahogy az is jelzésértékű, hogy egy másik provokáló képviselőtársának nem néz a szemébe, mert megijedt és fél, mint a kutya a sziréna hangjától. Korunk hőse mégis új színt hoz a magyar országgyűlési hagyományok „kultúrájába”, fel nem hagy a videózással, egyenesben közvetíti kint rekedt cimboráinak az üléstermi történéseket. Huszonnégy óra alatt sok százezren lájkolják az Instán futó magánadást, hősünk „influencerré” vált, amit a közösségi médiaelszámolás honorál, korunk hősének a megtekintések és lájkok alapján tekintélyes összeg is érkezhetett a bankszámlájára. Lesz legalább miből megfizetni a kilátásba helyezett bírságot és a haverokat is meghívni egy jó kis bulira.

Korunk hőse tartja magát az ígéreteihez, ott kempingezik a Kossuth téren a szabad egyetemi szabadság ellehetetlenítése ellen, legalábbis a sátor ott áll, engedéllyel. Mert ő biztos nem hál a szabadban ebben a zimankóban, mint a kormány által „dekriminalizált” hajléktalanok, akiknek érdekvédelmét is felvállalja természetesen. Politikai felelőssége nincs, hiszen pártja nem került be a parlamentbe, ezért azt hiszi, hogy a törvény szerint járó pártfinanszírozást szabadon költheti, ha úgy tetszik, akár füstbombára. A füstbombát bátran dobja a rendőrök felé, mert a füst szerinte baromi jó hangulatot csinál, tettét büszkén vállalja is, bele a kamerába, ország-világ előtt. A rendőröknek is nekimegy, ha kell, ha a példáját követő alelnöknőjét kiemelik a tömegből, és őrizetbe veszik. Ránézésre is megállapítható, hogy nem sportrajongó, nem jár focimeccsre, ezért nem is tudhatja – pedig köztudott –, hogy a füstbombázó drukkereket ott is azonnal kiemeli a rendőrség.

Korunk hőse gördeszkával a hóna alatt tüntet, mert környezetvédő. A gördeszka többfunkciós eszköz, gyorsan lehet vele közlekedni a fővárosi forgalomban, rá lehet vele hozni a frászt gyalogosra és autósra egyaránt, ráadásul önvédelmi és támadófegyverként is használható. Ha az ember menet közben leveri, mondjuk, egy rendőrautó visszapillantóját, egyéni választástól függően el lehet vele slisszolni vagy a rendőr arcába nagy bátran valami provokálót kiáltani. Utóbbi esetben igazi hős lehet korunk hőséből, a médiaérdeklődés középpontjába kerül hősi tette, szülője is büszke lesz rá, ráadásul mint médiaközösségi influencer, ő is nagyot kaszál.

Korunk hősei nem olvasnak könyveket, az interneten szerzik az információikat, csak szalagcímeket olvasnak, és azonnal osztják is tovább ezeket. Pörgetik ujjukkal a mobiltelefonjuk képernyőjét, és télre olyan kesztyűt vásárolnak, amely ezt nem akadályozza meg. Korunk hősei demokratikus kulisszákkal díszített diktatúrában élnek, amelyben nem lehetséges a méltóságteljes, békés demonstrálás, ezért azt sem bánják, ha erőszakos békétlenekkel állnak csatasorba. A közösségi oldalakon értesítik egymást, hol lehet éppen a demokráciáért, de mindenképpen a legitim kormány ellen tüntetni. Az elkeseredett korunk hőse nekifeszül a rend őreinek is, ha kell, mert tudja jól, hogy azok nem ütnek vissza, hogy fegyelmezetten tűrik a rájuk mért erőszakot, mert a rendőr a regnáló hatalom bábja, azt csinálja, amit parancsba adtak neki. És a hatalom inkább kiszolgáltatottá teszi túlórázó, fegyelmezett embereit, semmint parancsot adna az elégedetlenkedők megfékezésére. Korunk hőse a progresszió híve, kiáll a demokratikus szabadságjogokért, mindenféle kisebbség érdekeiért (kivéve a nemzeti kisebbséget), a környezet védelméért, az oktatás szabadságáért stb. Önmegvalósítása közben észre sem veszi, hogy lábbal tiporja a demokratikus intézményrendszert, és felvonulásai színterén a környezetre ártalmas műanyag palackok ezreit hagyja maga után.

Korunk hősei érzékenyítő kurzusokon tanulják a másság iránti érzékenységet, de a magyar társadalom nagy részét kitevő keresztény emberek vallási érzékenysége iránt nem fogékonyak. Az oktatás szabadságáért hirdetett nagydemósorozatuk a húsvéti nagyhétre esett, de ez sem zavarta őket abban, hogy tüntessenek, aztán levezetésként hajnalig mulatozzanak a város szívében. Most a karácsonyt, a szeretet ünnepét zúzzák éppen szét, megszentségtelenítik a keresztény szimbólumokat, és közben nem veszik észre, hogy viselkedésükkel elidegenítenek maguktól minden jobb érzésű embert. A jövőjükért tüntetnek, mondják, és nem érdekli őket, hogy a társadalom nagyobbik része egészen más jövőt képzel el magának.

Korunk ifjú hősei nem veszik észre, hogy korunk moguljainak játékszerei csupán, hogy a politikai és erkölcsi hitelüket vesztett ellenzéki pártok a fiatalos tiszteletlenség hevületét a maguk javára kasszírozzák be, és ezzel őket is elhiteltelenítik. Mint ahogy a miniszterelnök lemondására buzdító ellenzéki pártok is csak játékszerei az őket finanszírozó mogulok életveszélyes játékának, amelyben Európa kihúzta már a fekete golyót.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom