Korszakhatár

Van abban valami komikus, hogy az amerikai elnökválasztás „sokkoló” eredményét megismerve az Európai Unió külügyminisztereit rendkívüli, gyakorlatilag válságtanácskozásra hívták össze vasárnapra. A rendkívüli megbeszélést Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter javasolta, és kijelentette: nagyon sok a „súlyos, nyitott kérdés”, de a transzatlanti kapcsolat továbbra is fontos, változatlanul a Nyugat fundamentuma. A német szociáldemokrata politikus – aki korábban a gyűlölet prédikátorának nevezte Donald Trumpot, és szerdai nyilatkozatában nem gratulált a győzelméhez – nem rejtette véka alá, hogy nem Trump, hanem Hillary Clinton győzelmét kívánta. A német szocdem pártelnök, Németország alkancellárja hasonlóan otromba stílusban reagált Trump győzelmére: a megválasztott amerikai elnök az „új, tekintélyelvű, soviniszta internacionálé éllovasa”, és győzelme figyelmeztetés Németországnak is – jelentette ki szerdán Sigmar Gabriel, aki szerint a „tekintélyelvű internacionálé” nemcsak Oroszországban és Törökországban mutatkozik meg, hanem Európa közepén is, „Franciaországban Le Pennel, de Sarkozyvel is, Lengyelországban Kaczynskival, Hollandiában Wildersszel, vagy éppen Németországban az AfD-vel”.

A német baloldal leplezetlen riadalma és gyűlölete azért is pikáns, mert a megválasztott amerikai elnök apai ágon német származású, nagyszülei Baden-Badenből vándoroltak ki Amerikába. Azért hallhattunk józan, méltányos nyilatkozatot is német politikustól: Angela Merkel kancellár udvarias gratulációja után kiemelte, Németországnak az Európai Unión kívül az Egyesült Államokkal van a legmélyebb kapcsolata, és a partneri kapcsolat az Egyesült Államokkal „a német külpolitika egyik alapköve, és az is marad”. Mindent összevéve azonban az európai uniós „mainstream” politika és média zöme csalódott, értetlenül zúgolódik és aggódik az amerikai elnökválasztás nem várt eredménye miatt.

Bárki bármit gondol és mond azonban az Amerikai Egyesült Államok január 20-án hivatalba lépő következő elnökéről, azt mindenki érzi, hogy semmi nem lesz úgy, mint eddig. A világ első számú gazdasági, politikai, katonai és tudományos-technológiai nagyhatalma gyökeresen új szemléletű és célú vezetést kap januártól, és ha Trump a választási ígéreteinek csak egy részét valóra váltja, az közvetlenül és közvetve is jelentős hatással lesz a világpolitikára és a világgazdaságra, ezen belül az Európai Unióra. Ebből a szempontból számunkra kedvező lehet, hogy a hivatalban levő európai vezetők közül a magyar miniszterelnök volt az első, aki már hónapokkal ezelőtt több tekintetben is méltatta és támogatta Trump politikai elveit, kivált biztonságpolitikai elképzeléseit.

Orbán Viktor az EBRD tegnapi budapesti konferenciáján megerősítette: annak a történelmi eseménynek a második napján vagyunk, amikor „a nyugati civilizáció, úgy tűnik, sikeresen kiszabadítja magát egy ideológia fogságából”. Szavai szerint „amit mi úgy hívunk, hogy »liberal non-democracy« (liberális nem demokrácia), és amiben az életünk elmúlt húsz éve telt el, ennek a korszaknak vége van, visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség bénító kényszerétől megszabadult egyenes, őszinte beszédhez”, a problémákra pedig pragmatikus, józan gondolkodással lehet majd megtalálni a válaszokat.

A magyar miniszterelnök több mint egy éve képviseli azt az álláspontot, hogy a 2015 tavaszától-nyarától Európa felé áramló tömeges, illegális népvándorlás nem menekültkérdés, nem humanitárius probléma, hanem valójában Európa iszlamizációja zajlik. Muszlim hitű, -civilizációjú ázsiai és afrikai emberek milliói, sőt tízmilliói azért indulnak Európába, hogy azt az életminőséget éljék, amit mi, európaiak élünk, de a saját hitüket, kultúrájukat, szokásaikat megőrizve, sőt ránk erőltetve. Ebben a helyzetben pedig csak két választási lehetőségünk van: a behódolás vagy az ellenállás. Ha vállaljuk magyar, európai, keresztény identitásunkat, abból Orbán Viktor szerint négy dolog következik: 1. Magyarország és Európa határait mindenáron meg kell védeni. 2. Magyarország (és Európa) etnikai és kulturális összetételét is meg kell védeni, mesterséges megváltoztatásának nem szabad engedni. 3. Közben sikeresnek kell lenni gazdaságilag. 4. Életösztönként, rutinként gyakorolni kell a mindennapi, egészséges patriotizmust.

Ezzel a világos, egyértelmű, józan programmal a magyar kormány sajnos sokáig egyedül volt Európában, de a gyorsuló invázió és az uniós vezetők naivitása, gyávasága és tehetetlensége miatt másfél év alatt sokat romlott Európa legtöbb országában a biztonsági helyzet, emiatt megváltozott az európaiak közérzete és közvéleménye. Az egy évvel ezelőtti fekete pénteken Párizst sújtó borzalmas iszlamista terrortámadás és a szilveszteri németországi rémálom óta sok nyugati nagyvárosban általánossá lett a félelem a merényletektől és a migránsok által elkövetett hétköznapi erőszaktól. Ma már a legtöbb európai országban az emberek többsége azt várja, igényli, egyre gyakrabban követeli országa választott kormányától, hogy állítsa helyre a közrendet, a közbiztonságot, védje meg saját polgárai szabadságát, méltóságát, kulturális identitását, és ennek rendelje alá a migránsok ellenőrzött és korlátozott befogadását. Az egy hónap múlva esedékes következő uniós csúcson ismét összecsapnak majd a józan, egészséges és a naiv, öngyilkos migránspolitika képviselői, de az erőviszonyok szemmel láthatóan az előbbiek javára tolódtak és tolódnak el. Ezt a kedvező folyamatot pedig az amerikai elnökválasztás eredménye és az új republikánus politika jelentősen előmozdíthatja.