Vélemény és vita
Kormányzat STOP
Álláspont. Az amerikai politikai elit vakságát és arroganciáját mutatja, hogy nem sikerült egy törvényt hozni arra, hogy ilyen esetben is biztosítva legyen az államnak dolgozók fizetése
Ahogy a régi viccben, amikor a magyar csapat legyőzi a szovjeteket, és a Kremlből érkező táviratban az szerepel, hogy „gratulálunk győzelmükhöz stop kőolaj stop földgáz stop”, úgy lehetne ma viccet gyártani az amerikai politikai helyzetről is távirati stílusban: fal stop költségvetés stop kormányzat stop.
Bár nyilvánvaló, hogy sem Donald Trump elnök, sem demokratapárti ellenzéke sem tudja pusztán erőből megoldani a költségvetés feletti vitát, folytatják a kötélhúzást, miközben rengeteg ember járja a megélhetés kötéltáncát.
A demokraták előbb a költségvetést és a kormányzati munka újraindítását követelik, és azt mondják, majd utána tárgyalnak a falról, míg Trump azt hangoztatja, szó sem lehet semmilyen tárgyalásról, amíg nem garantálják a mexikói határfal felépítését. Az elnök a Fehér Házban egyszer fel is állt, és otthagyta az ellenzéki politikusokat, amikor azok arra a kérdésre, hogy megadják-e a pénzt a falra, nemmel feleltek. A demokraták ugyanakkor azonnal elutasították az elnök minden eddigi ajánlatát. A legutóbbi esetében mondjuk némileg igaz az, hogy Trump azt ajánlotta fel, amit ő vett el: védelmet a szüleik által illegálisan az országba vitt úgynevezett DACA-fiataloknak és a 300 ezer átmeneti védett státust (TPS) élvező haiti, salvadori és hondurasi embernek.
Érthető Trump ragaszkodása a déli határfalhoz, ami köré a kampányát építette, hiszen jelenleg már mintegy 11 millió illegális bevándorló tartózkodik az Egyesült államokban. A félidős választások eredményei után az elnök érzi, hogy az óra ketyeg. Terveit és döntéseit már a 2020-as elnökválasztás mozgatja, a fal pedig egy szimbólum: a jogszabályi környezetben sokkal kevesebb pénzből sokkal nagyobb hatást lehetne elérni az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, de a szabályok nem mutatnak jól a képeken, nem kézzelfoghatók, így kevésbé alkalmasak szimbolikus politizálásra, mint egy négy vagy öt méter magas acélkerítés. Ugyanakkor a demokraták ellenállása is érthető, hiszen Trump nem keveset kér a falra: 5,7 milliárd dollárt, ami nagyjából 1550 milliárd forintnak felel meg. Csak összevetésül, ez az összeg magasabb, mint Honduras éves költségvetése, ahonnan több migránskaraván is útnak indult idén.
Végső soron együtt lehetne érezni egyik, másik vagy mindkét féllel, ha egyszerűen csak elvi kérdésekről vitáznának, de közben akad itt egy kis apróság: egy egy hónapja tartó részleges kormányzati leállás. Miközben Nancy Pelosi demokrata házelnök mindenre rázza a fejét, amit az elnök mond, a kertjében republikánus párti tüntetők kempingeznek, szimulálva egy migránskaraván érkezését, Donald Trump pedig a fal helyét nézegeti a texasi határon, csaknem 800 ezer állami alkalmazott nem kap fizetést.
Az amerikai politikai elit vakságát és arroganciáját mutatja, hogy nem sikerült egy törvényt hozni arra, hogy ilyen esetben is biztosítva legyen az államnak dolgozók fizetése. Olyan távol került a demokrata és republikánus elit az emberektől, hogy csak a politikai lehetőséget látják, az emberi sorsokat elintézik annyival, hogy beszédben szépen kéri egy-két politikus a bankokat, hogy tekintsenek el a hitelek behajtásától, ami ugye tudjuk, hogyan szokott működni a bankoknál. Közben rég köthettek volna egy külön megegyezést a fizetések folyósításáról, de akkor persze nem lenne olyan drámai a helyzet.
Fontos a költségvetés racionalizálása, fontos az illegális migráció volumenének csökkentése, és fontos kampányolni a választásra is, de mindezt lehetne úgy is, hogy közben nem feledkeznek meg a legfontosabbról: az emberekről. Stop.
Bár nyilvánvaló, hogy sem Donald Trump elnök, sem demokratapárti ellenzéke sem tudja pusztán erőből megoldani a költségvetés feletti vitát, folytatják a kötélhúzást, miközben rengeteg ember járja a megélhetés kötéltáncát.
A demokraták előbb a költségvetést és a kormányzati munka újraindítását követelik, és azt mondják, majd utána tárgyalnak a falról, míg Trump azt hangoztatja, szó sem lehet semmilyen tárgyalásról, amíg nem garantálják a mexikói határfal felépítését. Az elnök a Fehér Házban egyszer fel is állt, és otthagyta az ellenzéki politikusokat, amikor azok arra a kérdésre, hogy megadják-e a pénzt a falra, nemmel feleltek. A demokraták ugyanakkor azonnal elutasították az elnök minden eddigi ajánlatát. A legutóbbi esetében mondjuk némileg igaz az, hogy Trump azt ajánlotta fel, amit ő vett el: védelmet a szüleik által illegálisan az országba vitt úgynevezett DACA-fiataloknak és a 300 ezer átmeneti védett státust (TPS) élvező haiti, salvadori és hondurasi embernek.
Érthető Trump ragaszkodása a déli határfalhoz, ami köré a kampányát építette, hiszen jelenleg már mintegy 11 millió illegális bevándorló tartózkodik az Egyesült államokban. A félidős választások eredményei után az elnök érzi, hogy az óra ketyeg. Terveit és döntéseit már a 2020-as elnökválasztás mozgatja, a fal pedig egy szimbólum: a jogszabályi környezetben sokkal kevesebb pénzből sokkal nagyobb hatást lehetne elérni az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, de a szabályok nem mutatnak jól a képeken, nem kézzelfoghatók, így kevésbé alkalmasak szimbolikus politizálásra, mint egy négy vagy öt méter magas acélkerítés. Ugyanakkor a demokraták ellenállása is érthető, hiszen Trump nem keveset kér a falra: 5,7 milliárd dollárt, ami nagyjából 1550 milliárd forintnak felel meg. Csak összevetésül, ez az összeg magasabb, mint Honduras éves költségvetése, ahonnan több migránskaraván is útnak indult idén.
Végső soron együtt lehetne érezni egyik, másik vagy mindkét féllel, ha egyszerűen csak elvi kérdésekről vitáznának, de közben akad itt egy kis apróság: egy egy hónapja tartó részleges kormányzati leállás. Miközben Nancy Pelosi demokrata házelnök mindenre rázza a fejét, amit az elnök mond, a kertjében republikánus párti tüntetők kempingeznek, szimulálva egy migránskaraván érkezését, Donald Trump pedig a fal helyét nézegeti a texasi határon, csaknem 800 ezer állami alkalmazott nem kap fizetést.
Az amerikai politikai elit vakságát és arroganciáját mutatja, hogy nem sikerült egy törvényt hozni arra, hogy ilyen esetben is biztosítva legyen az államnak dolgozók fizetése. Olyan távol került a demokrata és republikánus elit az emberektől, hogy csak a politikai lehetőséget látják, az emberi sorsokat elintézik annyival, hogy beszédben szépen kéri egy-két politikus a bankokat, hogy tekintsenek el a hitelek behajtásától, ami ugye tudjuk, hogyan szokott működni a bankoknál. Közben rég köthettek volna egy külön megegyezést a fizetések folyósításáról, de akkor persze nem lenne olyan drámai a helyzet.
Fontos a költségvetés racionalizálása, fontos az illegális migráció volumenének csökkentése, és fontos kampányolni a választásra is, de mindezt lehetne úgy is, hogy közben nem feledkeznek meg a legfontosabbról: az emberekről. Stop.