Kommentmocsok

Az egykori Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese ezúttal a 168 Óra című liberális vélemény-harckocsiból tüzelt a – szerinte – elbutított magyar népre.

Tamás Ervin szerint kiábrándító a különféle internetes portálok kommentszekciójának színvonala. Szögezzük le ezeken a hasábokon, mintegy dokumentálható sajtótörténeti kuriózumként: Tamás Ervinnek igaza van! Ez lehetne akár egyfajta korszakos kuriózum, a józan párbeszéd kezdete, az írástudók felelősségének új korszaka. De nem lesz az. Tamás Ervin ugyanis a teljesen egyoldalú, a futball B közepek szintjén szektás orgánumban ekképpen fogalmaz: „Egyre kevésbé merem megtippelni, kikalkulálni a magyar átlagot, felbecsülésétől tartok, lebecsülésétől elkeseredem. Azt viszont nap mint nap tapasztalom, hogy ezzel az aljaszinttel igyekszik hangot találni a politika, a hatalom csúcsain azon mesterkednek, hogy ezt a világképkörzetet lássák el alapanyaggal, pontosabban fogalmazva, gyúanyaggal. Riasztó képlet kezd kibontakozni, a »művelt emberfők« központilag ellenőrzött janicsárképzőkben, gondos kiválasztás után kapnak majd diplomát, a többiek pedig, számukra kiporciózott tudnivalókkal, elég, ha azt tudják, hogy hol a helyük.”

Márpedig ez nem vitaalap. Ezt egy intelligensebb Fradi-ultra már nem merné vállalni. Már csak azért sem, mert ők legalább beismerik, hogy szerintük „zöld az Isten és fehér a szakálla”. És kész. És – Honvéd-drukkerként tanúsíthatom! – általában négyszemközt mosolyognak önmaguk fanatizmusán. Amit Tamás Ervin csinál, az viszont az arcátlanság határa, az önreflexió teljes hiánya. Hosszú, összefüggő idézetekkel nem pusztítanám az olvasók lelkét, egyrészt, mert evidenciákkal nem foglalnám a drága felületet, másrészt, ha már a téma okából a szellemi kútmérgezéssel kell foglalkoznom, legalább ne reklámozzam név szerint az ennek teret adó forrásokat.

Nézzük tehát, a teljesség igénye nélkül, a média 24.hu-tól a Gépnarancson át a Nyugati Fény blogig terjedő spektrumában, Magyarország kétszer kétharmaddal megválasztott miniszterelnökére és vezető politikusaira vonatkozó „epiteton ornansokat”, a teljesség igénye nélkül: „csüngő hasú”, „felcsuti törpe”, „Graz-i gyógykezelt”, „pszichopata”, „zseb-Hitler”. A köztársasági elnök, az ő olvasatukban, „gerinctelen szar”, a Fidesz alelnöke „Rezsi Szilárd”. (Elnézést, hogy szó szerint kell idéznem, aki még nem találkozott velük, az kapjon be egy Bilagitot, émelygés ellen!) És, hogy kicsit a múltba révedjünk, és ellépjünk a kommentalvilág köreiből, fel-fel, a mértékadó liberális értelmiség sztratoszférájába: Kéri László, a balliberális oldal örök megmondóembere a 2014-es választások előtt így jellemezte Selmeczi Gabriellát, egy csinos, kétgyermekes asszonyt: „Az a kócos fogú nő.”

Hát ez a nagy büdös helyzet, kedves Ervin! A komment világán innen és túl. És most – mivel harminc éve élek ebben a szakmában, és jó időt töltöttem „közöttetek” is – pontosan tudom, hogy mivel próbálod majd menteni a menthetetlent. Azzal, hogy anno Hornt is „lepufajkásozták”, Medgyesyt „D–209-es ügynöknek” nevezik a jobboldalon, a konzervatív hozzászólók „posztkommunistákról” írnak, a honi balliberálisokat „migráns-simogatónak”, Soros Györgyöt „lelketlen tőzsdehiénának”. Ez igaz. Mondom: ez igaz!

És itt van eb elhantolva, tisztelt Tamás kolléga! Ugyanis éppen az igazság és a hazugság, a valóban nyilvánvaló tényszerűség és a „ti” alternatív valósága közötti határt próbáljátok elmismásolni huszonhét éve. Ugyanis Horn valóban pufajkás volt, Medgyessy fizetett, önkéntes ügynök, Gyurcsány fizetett KISZ-führer (ellentétben a döglődő Kádár-korszakban egyetemi alapszervbe a társai által „megválasztott” Orbánnal – aki nem kapott érte semmit, de el tudta kérni a tornatermet az esti focira…). Továbbá, a balliberális média valóban ájult révületben támogatta Merkelék migráns elmebaját – amit most már, a választási kampányban, maga sem támogat. És, hogy teljes legyen a kép: Soros valóban lelketlen tőzsdehiéna és politikai kalandor, erről mesélhetnek az Angliában és Távol-Keleten nyomorba döntött milliók, és a kiszivárgott dokumentumok.

Sok minden mellett, legelébb az arányérzéketeket vesztettétek el.

És most megint igazolni akarom, hogy nem vagyok hülye: pontosan tudom, hogy nem veszítettétek el. Teljesen tudatosan zokogtok az általatok átértelmezett, kiherélt, jobboldali kommentvalóságon. Ezért nem akarjátok megérteni a valóban posztkádári, ultraliberális véleményterror elleni felhorgadók

és a nemzet elsöprő többségét „moslékzabáló disznónak” nevező

Kertész Ákos között lényegi kü­-

lönbséget!

Több mint negyedszázada nyomjátok ezt a virtuális valóságot, és 2010 óta egyre nyomoroncabban. És belterjes lapokban, belterjes rajongóknak írjátok a semmit, és nem értitek az újabb és újabb kétharmadokat. Ezért nem juttok el Kertész Ákostól a kommentekig – és ennek a vége a „felcsuti törpe”. Én nem tudok segíteni, Tamás Ervin. És alighanem már nem is akarok.