Futószalagon csomagoljuk majd a demokráciát három műszakban, Kispesten vagy talán éppenséggel Kőbányán, épp csak annak függvényében, hol sikerül megfelelő gyártóbázist telepíteni és logisztikai központot kialakítani ahhoz, hogy a szállítmányokat mielőbb eljuttathassák a repülőtérre. Mert ha egy üzlet egyszer beindul, és folyamatosan érkeznek a megrendelések, hogy már a könyvelők sem győzik iktatni, akkor bizony az Amerikai Egyesült Államokkal a kereskedelmi mérlegünk pillanatok alatt olyan pozitív tartományba téved, hogy még a Világbank is a csodájára jár.
Ilyet csak akkoriban láttunk, amikor „…kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk”. De az meg, ugye, nem is annyira a szürkeállomány, mint inkább az olcsó munkaerő exportja volt. Ez most valami egészen más. A demokráciáé.
Arról írt ugyanis tegnap a Wall Street Journal című, tengerentúli lap, hogy Barack Obama amerikai elnök mostantól a telefonszolgáltatások közé sorolná az internetet, ami egyben azt is jelentené, hogy az erre a gazdasági szegmensre érvényes 16,1 százalékos adó is terhelné majd a világhálót.
A most ismertetett jelentés szerint tehát a becsületes tengerentúli előfizetők – és nem a szolgáltató cégek! – évente hatvanhét-hetvenkét dollárral fizetnének többet, a közteherből származó bevétel pedig összességében nagyjából tizenhétmilliárd dollár lehetne. S már látom is magam előtt a transzparenseket a tüntetők kezében a Fehér Ház előtt: „Nem lökhetik vissza Amerikát a digitális kőkorszakba!” Még szerencse, hogy elmúlt hetek-hónapok tüntetéseiről megmaradt még néhány, a sarokban porosodó darab Budapesten, hozzácsapjuk ezeket is az exporttételekhez.
A Wall Street Journal cikke kitér arra is, hogy a telefonra már évtizedek óta érvényes ez az adótétel. Annak pedig, hogy most – közszolgáltatásként! – az internetet is odacsapják a telefon mellé, az lehet a következménye, hogy ugyanez a díj lesz érvényes a világhálóra is. A lap szerint egy bizonyos Harold Furchtgott-Roth, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság volt tagja már hónapok óta erről beszél. Ez pedig csak azért érdekes, hogy akkor miért csak most adott neki teret egy ilyen tekintélyes újság „a demokrácia őshazájában”.
A jelentés szerint – tovább mélyítve az Egyesült Államok és a világ közötti digitális szakadékot – az állami és a helyi hatóságok is beszállnának a fogyasztók megsarcolásába, mert a szövetségi szabályokon kívül különböző tagállami és helyi adók ugyancsak vonatkoznának majd a továbbiakban a világhálóra (is), ha a telefonszolgáltatások közé sorolják. Ez pedig tovább növeli az előfizetők kiadásait… A tizenhétmilliárd dolláros plusz adóbevétel az Egyesült Államok költségvetésének szempontjából aprópénz, és az előfizetőket az évi hatvanhét-hetvenkét dolláros többletkiadás sem taszítaná a tönk szélére – érvelnek a szakemberek.
Itt van hát a nagy exportlehetőség. Hiszen évtizedek óta figyelemmel kísérhetjük, hogy a világ csendőreként hogyan exportálja – egyelőre felettébb sikertelenül – az Egyesült Államok a demokráciát a világ minden tájára. Nem is tudnám megbecsülni, hogy az afganisztáni vagy az iraki beavatkozás volt-e a nagyobb kudarc. Talán abban is lehet némi nagyhatalmi tévedés, hogy erőszakkal, fegyveres erővel, katonai megoldásokkal teszi ezt, holott egyre nyilvánvalóbb, hogy túlképzett tábornokai, akik ezerszámra küldik a halálba a válogatottan életerős férfiakat, alkalmatlanok a feladatra.
Mi azonban takaros kis csomagokban adagoljuk majd a demokráciát, díszdobozokban, masnival átkötve. A demokratikus segítségnyújtás első lépéseként pedig gyakorlott, jól képzett, jelentős tapasztalattal rendelkező tüntetőket küldünk nekik, s tesszük ezt még mindig ingyen és bérmentve. Az útiköltségüket meg majd a mellényzsebből fedezi John McCain szenátor. Őszintén, nyíltan és barátként segítünk, mert a tervezet szélsőségesen antidemokratikus és antiszociális intézkedés, növeli a nyomorgók millióinak kiadásait, tovább sarcolja a mélyszegénységben élő amerikaiakat, és visszalöki az országot a feudalizmusba. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, akárhol történjék ilyesmi a világban! Meg aztán ilyen egyébként is csak egy korrupt politikusnak juthat eszébe azzal a céllal, hogy elterelje a figyelmet valami egészen másról.
A CNN-nél pedig már válogatják a takaróképeket, tessék csak odakapcsolni, hamarosan élő egyenesben láthatjuk, amint a tüntetők használt számítógép-alkatrészekkel, klaviatúrákkal, egerekkel, alaplapokkal, monitorokkal dobálják meg a Fehér Házat, egyikük felugrik a balkonra, és diadalittasan emeli magasba az öklét, a másik meg letépi a redőnyöket. Ismerve az amerikai rendőrök és a biztonsági személyzet birkatürelmű béketűrését, valószínűleg a CNN-nek is pont ekkor adódik egy zseniális ötlete, ami miatt az élő közvetítést megszakítva visszakapcsolhat a stúdióba. Mert várhatóan lövés dördül… Csak az áldozat nehogy megint fekete legyen.