Kohltól Weberig

Ezt Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke mondta, amikor felszólalt a Fidesz 2014-es parlamenti választási nagygyűlésén, a Hősök terén. A francia politikus széles mosollyal, integetve jött fel a színpadra, később is mesélte, mennyire lenyűgözte az óriási tömeg és a hangulat. Erős a gyanúm, hogy se a svéd Mérsékeltek, se a vallon humanisták nem részesítették azóta hasonló élményben. Daul úr, aki az elmúlt években a viták során is jóindulattal közelített a Fideszhez, alighanem saját magát is megdöbbentette volna, ha öt éve azt mondja a budapesti színpadon: a Fidesz és Orbán Viktor azért őrizte meg a magyarok bizalmát, mert nem firtatja a politikacsináló civil szervezetek finanszírozását, és nem érdekli, milyen diplomát ad ki a Soros-egyetem.

Már egy ideje látszik, hogy a prioritások elcsúsztak a Néppártnál. Tavaly szeptemberben, a Sargentini-jelentésről szóló szavazás előtti este Manfred Weber közölte, elsősorban két sarkalatos pont miatt támogatja zöldpárti képviselőtársa – csúsztatásokkal és hazugságokkal teli, erősen elfogult – jelentését (a jelzőket persze ő nem tette hozzá): a civil szervezetek és a CEU. Megértem, ha nem tud leszakadni erről a témáról Soros és azok, akik anyagilag függnek tőle. Na, de egy kereszténydemokrata vezetőnél mégis mi a fenétől lesz ez központi kérdés? Persze, tudjuk, az Európai Bizottság elnöki posztjára gyúró Weber kezdettől fogva gyúrt a liberálisok szavazataira is. Először a néppárti csúcsjelöltségéhez volt szüksége rájuk, majd pedig bizottsági elnökké választásakor is rászorul, hogy gesztusokat tegyen. Vajon a liberálisok, zöldek és a Soros-lista többi szereplője Orbán feláldozását követeli tőle a bársonyszékért cserébe? Lehet benne valami, hiszen a minap megfogalmazott feltételei között is szerepelt a Soros-egyetem ügye.

Ha Manfred Weber az EB elnöke akar lenni, akkor a mindenkinek megfelelés, kettős beszéd és somolygás mellett például azt is meg kell tanulnia, hogy melyik tagállami vezetőt érdemes zsarolni. Orbán Viktort például nem. Főleg nem egy olyan helyzetben, ahol a Fidesszel való kötözködés vélhetően tovább gyengíti a már így is minden felmérés szerint gyengébben szereplő pártcsaládot. Ez önmagában is megfontolandó szempont, főleg annak fényében, hogy mindeközben hazánk kormánypártja adhatja majd a Néppárt egyik legnépesebb delegációját, és összességében is az unió egyik legsikeresebb pártja lehet az EP-választásokon.

Orbán Viktor a napokban a Die Weltnek nyilatkozva emlékeztetett, pártját a Néppártba Helmut Kohl hívta, aki egyenrangú félként kezelte partnereit, nem osztotta az európai nemzetállamokat első- és másodrangú országokra. Ehhez a német kormány egészen a migrációs válságig tartotta is magát. Mi ragaszkodunk a nemzetek önvédelemhez való jogához – mondta Orbán.

Visszatérve Joseph Daul szavaira: nem lenne ilyen gyenge a Néppárt uniós szinten, ha minden tagja az igazságot mondaná a választóinak. De nem ezt teszik, hanem a legtöbb nyugati és északi testvérpárt hagyja, hogy a liberálisok a szociáldemokraták után őket is felfalják. Nem beszélnek az igazságról, arról sem, hogy náluk egymást érik a késelések, erőszakos támadások, hiába ígérte már évekkel ezelőtt Weber, hogy választ kell adni az emberek aggodalmaira. Ez érdemben azóta sem történt meg. Pedig egyre többen nem értik, miért azt büntetik, akinek a határkerítése őket is védi.