Klasszikus vagy „anti-gender”?

Akik szerelmesek az emberiségbe, de gyűlölik a hús-vér embert; akik békepártiak, de minden rezdülésük viszályhullámot kelt; akik a modernséget és a haladást kergetik, miközben csak rombolnak; és úgy fulladoznak a saját életükben összelapátolt fekáliában, hogy közben mindig az építkezni akarókat hibáztatják hamis alapokon álló szabadságvágyuk kiteljesedésének hiánya miatt. Így minduntalan a normális többséget kárhoztatják, s valamiféle tudományos vagy éppen morális magaslatról ócsárolnak mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint ők.

Miközben javában zajlott a Családok Budapesti Világtalálkozója, miközben a kormány évtizedek óta nem látott családtámogatási intézkedéseket jelentett be, miközben az ország jobbik arca domborodhatott volna ki ezáltal, a balliberális média és annak vezető szereplői mindent megtettek azért, hogy ismét a megosztottság legyen az úr. Pedig itt lett volna a lehetőség közösen örülni. De nem sikerült. Mert a gyűlölet barlangjából minduntalan előbújó hangos liberális kisebbség ismét elrontotta a családok és a gyermekek ünnepét.

A felsorolásra is lassan érdemtelen balliberális online média zászlóshajói mindent megtettek azért, hogy a családokat ünneplő világtalálkozó és a gyermeknap minden értéke a porba hulljon a gyűlöletük által. Ismét telehazudták a közbeszédet, ismét belepiszkítottak valami jóba. Mert a rossz a természetükbe van kódolva.

Mert ők maguk frusztrált, komplexusokkal teli, beteg emberek, akik nem segítséget kérnek, hogy jobbak legyenek, hanem inkább talmi büszkeséggel és illuzórikus modernséggel rongyemberekké válnak.
Mert mi mást is lehetne arról mondani, aki a valós értékek és a kézzelfogható családtámogatási eszközök bejelentése hallatán a sötét középkort vizionálja. Aki maradinak, avíttnak, ostobának, urambocsá’ a szabadságot eltipró fasisztának bélyegezi azt, aki abban hisz, hogy azt a családmodellt kell támogatni, amely egy férfi és a nő között kötettett lelki-testi és gazdasági közösséget jelenti. Ha lehetséges, akkor minél több születendő gyermekkel.

Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy Magyarország „leghaladóbb”, „tudományosan magasan jegyzett” egyeteme, a CEU is beállt ebbe a sorba. Sőt: ellenkonferenciát tervez, amelyen majd tudományosan alátámasztják a kutatók azt, hogy miért is korlátozza az emberi szabadságot az, mikor a családfogalma „csupán” férfi és nő közötti kapcsolaton alapulhat. Ahol majd jól megmagyarázzák, hogy a klasszikus családmodell voltaképp a homofóbiát erősíti, elmaradott, középkori, korlátozza az egyén szabadságát, így morálisan rossz, társadalomfilozófiai szempontból hibás alkalmazás. Ahogy ők nevezik: „hetero-normatív jobboldali, konzervatív, anti-gender” családmodell – ami maga az individuum előtt álló végső lebontandó korlát.

Miközben a kormány mindent megtesz azért, hogy normalitáson alapuló választ adjon a huszonegyedik század legnagyobb kihívására, a népességfogyásra, miközben számos civil szervezet dolgozik azon, hogy trenddé tegye a többgyermekes családmodellt, addig a szélsőséges „modern” liberális értelmiség, a Soros által támogatott „civilek” és a „felvilágosult, haladó társadalomtudományok” szentélye, a CEU, mindenkit megbélyegez, akinek ez tetszik. Homofóbnak, elmaradottnak, lúzernek, ostobának, műveletlennek, bunkónak nevezi.

Nos, ezzel szemben azt mondom, és azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, éppen ők maguk az ostoba lúzerek, akiknek sem a műveltségük, sem a tudásuk nincs meg ahhoz a magaslathoz, amelyre önmagukat emelni kívánják. Ők az igazi vesztesek, akiknek inkább segítségre lenne szükségük valamelyik zárt osztályon. Ha nem a rombolás lenne a lételemük, még sajnálnám is őket, hisz a szélsőséges ideológiájuk rabsága egyben boldogtalanságuk alapja is. De mivel önértékelésük valamiféle hamis magaslatokon tartja őket, s mivel létükkel és cselekvésükkel csak rombolni és ártani tudnak, attitűdjük forrása pedig velejéig rossz, ezért a saját és az építkezni akaró közösség érdekében is inkább vállalni kell velük a vitát. Visszautasítani például azt a negatív definíciót, amely szerint a klasszikus családmodell „anti-gender, homofób” fogalom lenne. Mert a férfi és a nő természetes kapcsolatán alapuló közösség nem valaminek a negatív megfogalmazása, hanem maga a normális létezés pozitív elfogadása. Ennek belátáshoz viszont nem szofisztika, hanem valódi bölcsesség kell.