Kívül zöld, belül vörös

A konzervatív államférfi fején találta a szöget. Igaz ez a Lehet Más a Politika nevű pszeudozöld formáció tagjaira is. Esztendők óta harcban állnak a valósággal. Különösen, ha a nemzeti kormányt bírálják.

Pedig még politikai önazonosság-tudatuk is zavaros. Volt ’68-as maoista-kommunista fenegyerekkel barátkoznak, mint Daniel Cohn-Bendit. Vagy ahogy egykor nevezték a bezöldült politikust: Vörös Danny. Közben berzenkednek a hazai szemkilövetős szégyenbaloldaltól, de hát mégiscsak azon az oldalon állnak. Jó ideje mondom, évek óta írom már, hogy az LMP dinnyepárt: kívül zöld, belül vörös. Nem arra gondolok most, hogy egy szakadár ex-LMP-s lett a szocialisták és a Párbeszéd nevű törpepárt kormányfőjelöltje. Nem. Arra célzok, hogy a környezetvédelem csak mimikri. Pusztán a balliberális palettára vittek új színt. Persze Nyugat-Európában is így van ez. Ott régóta nyilvánvaló: a nemzetállam-ellenes baloldal segéderőiként vitézkednek. Itthon is látjuk már, kiért fognak fegyvert a Hadházy-hadak, kiderült, honnan fúj a Szél.

A Magyar Narancs címlapon reklámozta Szél Bernadettet. Mint mondta, „mi korrekt tárgyalásokat kezdeményeztünk a Jobbiktól a Momentumon át az MSZP-ig minden szereplővel”, mert kormányváltásra van szükség. A hetilap 2018. március 8-i számában megjelent interjú mellé keretes anyagot írt a szerző. Elszólta magát: „(…) a DK-tól – legalábbis a nyilvánosság előtt – az LMP igyekszik távol tartani magát.” Aztán a Népszava négy nappal későbbi számában már hírül adta: „Az LMP most már tárgyalna”. Szél Bernadett tárgyalásokat sürgetett a DK, az MSZP–P és a Jobbik között. Ahogy a lap tájékoztat: „Most Szél Bernadett egy olyan levelet juttatott el az MSZP-hez és a Jobbikhoz, hogy folytassanak háromoldalú megbeszéléseket a visszalépésekről”. Lehet Más a Politika, ugye? Na, ne vicceljünk. Értékkülönbség ide vagy oda, ne legyenek illúzióink: együtt taszítanák káoszba az országot. Ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott az LMP kapcsán: a „demokrata pártok közti viták nem akadályozhatják a diktatúrával szembeni együttműködést”. Aki nem hiszi, járjon utána, nyissa ki a Magyar Narancs 2018. március elsejei számát. Készül a katasztrófakoalíció. Évődnek, kéretik magukat, de a paraván mögött már parádésan púderezik egymást. Kenik az alapozót, hátha elfedi a baloldali arculat bőrhibáit. A sminkasztalra tett vázában nyiladozik a veres szegfű, előkerül a piros krumpliorr. Bohóckodnak kéz a kézben, viccet csinálnak a választói akaratból. De nem túl vidám ez a szivárványos ingyencirkusz. Ne feledjük, ha zöld festékbe vöröset keverünk, feketére vált az ecset.

Mindeközben az elempés Sallai R. Benedek könyvbemutatót tart a körúton. Úgy beszél, mint aki egy másik bolygóról érkezett. Szerinte pártja felépítette azt a brandet, hogy az LMP csapata nem választókerületekben, hanem országban gondolkodik. Akkor lesz változás, ha sokan akarjuk azt, vélekedik, de ő ellenszélben nem akar tovább politizálni. Visszavonul, talán örökre. Az is lehet, hogy visszatér. Ilyeneken füstölög. „Hiszem, hogy le lehet váltani Orbánt, de ki fog akkor kormányozni?” – teszi fel álnaivan a kérdést, mintha nem tudná, hogy kivel bútoroznak össze az elvbarátai. Kétszínű játékot folytat, mint az LMP. Ahogy képviselőként is tette, mikor reggel kiment az állami földhaszonbérleti pályázaton nyert területeire dolgozni, délután meg már a parlamentben szidta a nemzeti kabinet birtokpolitikáját. Azt, amelynek haszonélvezője volt mindvégig. Azt állítja: lokálpatrióta és zöld elkötelezettségű. Hogy ez mit is jelent Sallai R. Benedek olvasatában? Azt, hogy olyan állami területekre tett vételi ajánlatot a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, melyek nemcsak Natura 2000 védettségűek, de természetvédelmi szempontból helyi szintű oltalom alatt állnak. Így védené a nemzeti vagyont meg a természetet az LMP. Már ha egyáltalán lenne érdemi beleszólása egy esetleges baloldali kormány ügyeibe. Mert valószínű, hogy a nagytőke-nagybirtok érdekvédelmi szervezetei (MSZP–DK) úgy ledarálnák őket, hogy agrárügyben szóhoz sem jutnának. Mert az MSZP kívül vörös, belül zöldbáró, a DK pedig Döbrögi Koalíció. A programjukban már fenyegetőznek is, hogy visszaveszik a gazdáktól azokat a területeket, amelyeket az államtól vásároltak. Emlékezzünk: a baloldal idején hatszáz, zömében nagyüzem bérelhette olcsón az állami birtokokat, a Fidesz–KDNP kabinet idején azonban minden harmadik földműves területhez jutott a kormánynak köszönhetően. S most a „kisgazdapárti” Sallai R. Benedek tábora azokkal készül korszakváltásra, akik új kuláküldözésbe fognának.

Nincs tehát harmadik pólus Magyarországon. Kétosztatú a pártrendszer. A jobboldali kormánypártokkal szemben immár csak egy megosztott, de egységesen balra húzó, nagytőkés-nagybirtokos, bevándorláspárti ellenzék munkál. Sallai R. Benedek pedig írogathat bármit a könyvében. Mert lehet, hogy áprilisban balról fúj a Szél, de jobbról jön majd a vihar.

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója