Kis magyar matematika

Ha valakit eddig netán még nem győzött volna meg a két Bolyai, Farkas Gyula, Kőnig Gyula, Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Pólya György, Neumann János, Turán Pál, Erdős Pál, Rényi Alfréd, Szemerédi Endre, Lovász László – a névsort hosszan folytathatnánk – sem arról, hogy Magyarország a matematikusok országa, vasárnap óta már alighanem elhiszi. Hiszen boldog-boldogtalan számol, összead, kivon, szoroz, oszt, levezet, összehasonlít, tán még gyököt is von, csak hogy megmagyarázza, ki is győzött, illetve vesztett a népszavazáson. Persze mindenki azt hiszi, hogy ő számol jól, és aki nem ért egyet vele, az biztos megbukott az iskolában matematikából.

Nem tartozom azok közé, akik hirtelen megvilágosodva úgy érzik, őket az Úristen is matematikusnak teremtette, de kénytelen vagyok néhány számot a T. Olvasó figyelmébe ajánlani. Ugyanis a homlokegyenest ellenkező állítások, kommentárok ellenére a vasárnapi népszavazás eredménye – legalábbis a számokat illetően – világos és egyértelmű. A számok azért fontosak, mert a demokrácia mennyiségi kérdés. Ahogy egy parlamenti választáson az a fő kérdés, hogy melyik párt listája kapja a választópolgároktól a legtöbb szavazatot, mert az kap felhatalmazást a kormányzásra, ugyanúgy a népszavazásra feltett kérdést is az dönti el, hogy melyik választási lehetőség kap több szavazatot. A kvótareferendum (még nem végleges) eredménye az, hogy az „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” kérdésre majdnem 3,3 millió fő nem szavazatot adott le, valamivel több mint ötvenötezren igennel, kétszázhuszonháromezren pedig érvénytelenül szavaztak. Aki ezt a három számot képes és hajlandó összehasonlítani, az magától is látja, hogy a választók többsége hogyan döntött a fenti kérdésben.

De hogyan lehet ugyanazokból a számokból egészen mást kiolvasni? Úgy, hogy az ellenzéki lapok és politikusok a vágyaikat összetévesztik a valósággal. Azt kívánták, és ezért minden tőlük telhetőt meg is tettek, hogy a népszavazás kudarcba fulladjon, a Fidesz, személy szerint Orbán Viktor vereséget szenvedjen. Ezért nem vesznek tudomást arról, hogy az összes leadott szavazat több mint kilencven százaléka, az érvényes szavazatoknak pedig több mint 98 százaléka NEM lett, vagyis a kérdésre a kormány migránskvóta-ellenes álláspontját támogatva – az ellenzék bevándorláspárti álláspontját elutasítva – válaszoltak a magyar választópolgárok. Aki ezt úgy magyarázza, hogy a baloldali ellenzék győzött, a kormány veszített és Orbán elbukott, az nem a számokról beszél, hanem a vágyairól, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Természetesen a számok önmagukért beszélnek, hiszen azt mutatják, hogy 3,3 millió magyar állampolgár az adott kérdésben egyértelműen, egyöntetűen, cselekvően kinyilvánította a véleményét, az akaratát: nem kér a brüsszeli hatalmi központ kötelező migránsszétosztási diktátumából. Azért sem, mert nem kívánja megfizetni a brüsszeli és a berlini hibás, ön- és közveszélyes bevándorláspolitikai döntések árát, de főként azért nem, mert a magyar polgárok maguk szeretnék eldönteni, hogy a hozzánk igyekvő idegenek közül kiket fogadjunk be (átmenetileg vagy tartósan) az országba, kikkel és hogyan szeretnénk együtt élni a következő évtizedekben. Aki nem ért egyet a 3,3 millió magyar véleményével és akaratával, joga van hozzá – szabad országban, plurális demokráciában élünk –, de tudomásul kell vennie és tiszteletben kell tartania a többségi véleményt, akaratot, mert ez a demokrácia lényege: a többség döntése a kisebbségre is kötelező.

Igaz, éppen ezt vitatják oly hevesen a baloldalon, hogy a 3,3 millió nemmel szavazó polgár valóban a többség-e. Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc, a baloldali ellenzék két vezetője is azt állítja, hogy mivel érvénytelen lett a népszavazás, az ellenzék, vagyis ők győztek, akik a népszavazás bojkottjára szólították fel az állampolgárokat. Csakhogy itt nem áll fenn ok-okozati kapcsolat, mert a népszavazás ugyan valóban érvénytelen lett, de ennek nem az ellenzék az oka, hanem az, hogy a 2011-ben elfogadott alaptörvény az addigi huszonötről ötven százalékra emelte az érvényességhez, egyben eredményességhez szükséges népszavazási részvételi arányt. Mivel az érvényes szavazatok aránya vasárnap negyven százalék körül volt, a népszavazás közjogilag érvénytelen, de ha összehasonlítjuk a korábbi népszavazásokkal, akkor kiderül, hogy a jelenleg hatályos – talán túl szigorú – szabályozás esetén a NATO- és az EU-tagságról szóló népszavazás is eredménytelen lett volna, sőt az uniós referendumon kevesebben – alig több mint hárommillióan – szavaztak a belépés mellett, mint most a migránskvóta ellen. Ha Molnár és Gyurcsány szerint a mostani 3,3 millió szavazat kevesebbet ér az akkori hárommilliónál, akkor vagy a matematikai vagy a politikai teljesítményük nem éri el az elégséges osztályzatot, vagyis ők buktak meg, nem Orbán Viktor. S ha a DK bevallottan notórius hazudozó elnöke az eredményt a baloldal nagy győzelmének tartja, hogyan számol majd, ha másfél év múlva a vasárnapinál esetleg jóval kevesebb szavazattal is újabb fölényes választási győzelmet arat a Fidesz-KDNP?