Királyság!

Kilenckor már a sütőben volt a csokival leöntött finomság, a kávégépet előkészítette, hogy amikor eljön a pillanat, csak a gombot kelljen megnyomnia. Aztán kiporszívózott, és a ház mögötti teraszról összesöpörte az elsárgult faleveleket.

A Király délelőtt tizenegyre jelentette be érkezését.

Kicsit feszült volt, ezen a napon mindennek stimmelnie kellett, és még a telefonbeszélgetést is rövidre fogta, amikor a férje érdeklődött, minden rendben van-e. Persze, hogy rendben, de még van egy kis dolgom – mondta, és futott, hogy kicserélje a vizet a frissen fésült virágok alatt. Aztán eszébe jutott, hogy a sportruha helyett az alkalomhoz való öltözéket kellene magára vennie, gyorsan átöltözött hát, és az arcára is pingált egy kis festéket.

Tizenegy óra előtt tíz perccel a sárga virágos asztalterítőt fehérre cserélte, és lekapott egy pillét a nagymama kézzel festett cukortartójáról. Minden tökéletes – sóhajtott, amikor végre a székre ereszkedett –, olyan tökéletes, amilyennek lennie kell. Semmilyen gikszer nem csúszhat be, mondogatta magában, amikor a kutyaugatásra az ablakhoz rohant. De nem a Király érkezett, csak az egyik szomszéd haladt el a ház előtt. Már dél volt, ő még mindig a széken üldögélt, egyenes háttal, hogy gyakorolja a határozottságot.
Két óra körül átfutott rajta, hogy felhívja, és óvatosan megtudakolja, nem esett-e baja a nagy forgalomban, de aztán letett róla, nehogy tolakodónak gondolja.

Három órakor rátört az éhség, gondolta, legalább egy tányér levest langyosít magának, de aztán inkább levágott egy kenyérsarkot. Rágta és nyelte, rágta és nyelte, és tudta, a Király bármikor bevonulhat. Négykor megkérte az anyósát, hogy fusson el a gyerekért az iskolába, és ne haza, hanem inkább magához vigye, mert nem tudni, a Király hogy viszonyul a kicsikhez.

Öt óra körül észrevette, hogy egy bizonyos szögből nézve megült a por a nagymamaféle kerámia cukortartón.

Hat órakor megfordult a fejében, hogy megpróbál kapcsolatba lépni vele. Nem azért, hogy sürgesse, csak hogy megtudakolja, vajon van-e esélye arra, hogy tiszteletét tegye. A Király nem vette fel a telefont a harmadik, negyedik hívásra sem.

Már sötétedett, a tévében a sporthíreket adták, amikor elővette a fiókból a szórólapot. Azt, amit a Király dobott a postaládájába valamelyik nap. Hajtogatni kezdte, úgy, ahogy sok évvel ezelőtt tanulta: előbb ketté, aztán vissza az egyik, majd a másik oldal szélét is, kis orrész, és kész is a repülő, örülni fog a gyerek – mondta magában. Aztán nagy lendületet vett, és a konyha fölötti űrbe lőtte a repülőt. Töredezetten még látszott rajta a nyomtatott betűs írás: …szerelő, r…vid h…idő, m…iz…hat…, pont…s.