Őry Mariann

Vélemény és vita

Királycsinálók

Álláspont. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülései rendszerint egy színes diáktüntetésre hasonlítanak, a múlt héten sem volt ez másképp.

A huszonnyolc uniós tagállam képviselői közül sokan szeretnek az értelmiségi lázadók, a politikusok utálatos világrendjébe bele nem törődő hippik szerepében tetszelegni. Ők Európa és a világ lelkiismerete, a táblák – most éppen a „Je suis migrant” –, transzparensek, mintás pólók és szórólapok rajongói. Félretéve a gúnyolódást, az Európai Parlamentnek valóban vannak jó szándékú, idealista és sok esetben naiv tagjai, azonban a heti hisztivulkánt egy náluk szélesebb csoport robbantotta ki.

– Hallottad, mit mondott már megint Victor Orban? Be akarja vezetni a halálbüntetést! Munkatáborba zárja a menekülteket!
– Te jó ég, tényleg ezt mondta?
– Valami ilyesmit, azt hiszem.
– Hát igen, TŐLE ez is kitelik.

Ez a párbeszéd jó néhányszor elhangozhatott a múlt héten Strasbourgban, és jó, ha tudjuk: ha valaki azt a hírt robbantja be, hogy a magyar kormányfő kisgyerekeket eszik reggelire, lett volna olyan képviselő, aki rövid tépelődés után elhiszi. Kedden a liberális ALDE-frakció három – holland, svéd és belga – tagja dobta fel az újságírók napját egy dörgedelmes közleménnyel, és a bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció miatt olyan súlyos kifejezésekkel sorozták meg Orbán Viktort, mint a szélsőjobboldali és az idegengyűlölő, de nem hagyták ki az obligát „szembe megy uniós alapértékeinkkel” fordulatot sem. S hol volt még akkor a halálbüntetés!

A kormányfő halálbüntetésről szóló keddi mondatai szerdán reggel indították el azt a felháborodásspirált, amin már jó néhányszor végigsodródtunk az elmúlt években. Az ügyet egy osztrák szociáldemokrata képviselő hozta fel, majd a szocialista Ujhelyi István vonta kérdőre Manfred Weber néppárti frakcióvezetőt, hogy mégis miféle alakot tűr meg a jobbközép pártcsalád. A Fidesszel amúgy kimondottan jó viszonyt ápoló bajor Keresztényszocialista Unió politikusa – ahogy az MSZP közleménye fogalmazott – a tagállamok polgárainak megkérdezését pozitív lépésként értékelte, de hozzátette: meg fogja kérdezni a Fidesz elnökét az ügyről és „kritikus kérdésekre kritikus válaszokat fog adni”.

Weber egyébként arról is beszélt, hogy magyar belpolitikáról és nemzeti ügyekről inkább a budapesti parlamentben kellene beszélni, és érdekes, hogy a baloldaliak folyton azt követelik, hogy vonják be az embereket a döntéshozatalba, de amikor valaki megteszi, akkor azt mondják, hogy rosszak a kérdések. A halálbüntetés ügyében megszólalt a parlament elnöke, Martin Schulz, továbbá az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker és alelnöke, Frans Timmermans is. A miniszterelnök megnyugtatta őket, hogy nem, nem tervezi bevezetni a halálbüntetést – ez egyébként sem lenne megvalósítható az Európai Unió tagjaként. Persze a történet végére ezzel még nem került pont, ugyanis a liberálisok által rettenetesnek és manipulatívnak nevezett kérdőívről és a halálbüntetésről erre a hétre bizottsági vitát hirdetett a baloldali-liberális többségű elnökök értekezlete.

Az Európai Parlament képviselőinek egy része őszintén aggódik amiatt, ami tudomása szerint Magyarországon történik, még ha ennek oka gyakran a felületes tájékozódásban is keresendő. Aggodalmuk azok ereje, akik nagyon is tudják, hogy az Európai Parlament nem a hippi tüntetés, hanem a politika terepe. Európa lelkiismerete, azaz a liberálisok a Politico európai kiadásának első számában így hirdették magukat: „Az Európai Parlament királycsinálói.” Erre az alig burkolt cinizmusra érdemes visszaemlékezni akkor, amikor az ALDE képviselői és a szocialisták azzal rontanak neki Webernek, hogy mégis meddig tűri meg Orbánt. Az Európai Néppártnak jelenleg kétszáztizenkilenc, a szociáldemokratáknak pedig százkilencven képviselője van az Európai Parlamentben, nem olyan nehéz tehát rájönni, miért örülnének sokan, ha előbbi megválna a tizenkét fős Fidesz-delegációtól.